2012. december 31., hétfő

ja, és még valami!

...amit most találtam, és fontosnak tartom még időben megosztani veletek! :)

"Legyél ma boldog, 

hogy jövőre minden napod boldog legyen,
szeress ma mindenkit,
hogy egész évben a szeretet vezessen.
Segíts, hogy e gondolat mindenkihez odataláljon, 
s az egész világ egy kicsit jobb hellyé váljon.
Boldog újévet kívánok!"

akkor hát készüljünk rá!

Nálunk már hűl a kaszinó tojás és a sonkatekercs, a pogácsa bevallom, már el is fogyott, a gyerekpezsgőt a gyerekek igazi talpas pohárból kortyolják, és várnak az év utolsó (előtti-előtti-előtti) kártyapartira. Így búcsúztatjuk kettőezer-tizenkettőt, és kuckózzuk magunkat át kétezer-tizenháromra.

Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok nemcsak boldog, de szeretetben, békességben is gazdag, célokat megvalósító, új terveket megálmodó,  új évet. Hagyjunk "itt" mindent, amire már nincs szükségünk, csak azt vigyük tovább (de azt feltétlenül!) ami a fenti kívánsághoz szükséges! :)

2012. december 30., vasárnap

nagy nap volt a tegnapi!

bulizásra adtam a fejem, igazi éjszakába nyúló zenés-táncos összejövetel volt, rég nem látott barátokkal. 
már a készülődéskor emelkedett volt a hangulat itthon: a körömlakkozás Szofit csigázta fel, és mivel a hajam be (illetve inkább ki-) szárítására már nem nagyon szoktam válaszolni, a nagyjából száraz hajamat nagy csavarókra tekertem fel, amiket csak indulás előtt szedtem ki. Milán meg is jegyezte, hogy szerinte én fogok a legviccesebben kinézni a buliban. :D

tekintve hogy a péntekitáncon téli szünet van, rendkívül jól esett az éjjeli móka, és bebizonyosodott, hogy egy szar buliból is lehet jót csinálni, ha jó a társaság. bevallom csúszott egy kis cuba libre is (hűű, vérré vált, mint most reggel a kávé :D), 3-ra már a hites uram mellett pihegtem az ágyban, a gyerekek pedig fél8-ig hagytak aludni. mégsem tűnik könnyűnek a mai nap átvészelése, a túléléshez mindenképp kell még pár csésze fekete nedű vénásan.

2012. december 29., szombat

jaj, jaj!

iszonyú zaj jött kintről, a gyerekek egyből fel is szaladtak a kis kerek ablakukhoz (onnan belátni a környéket), hogy megnézzék mi történhetett. Szofi sírva jött vissza igen hamar: "Jaj, jaj! Anya! felbontják az utunkat! Hogy fogunk elmenni akárhová ezután?" egyből kapcsoltam, hogy a napok óta "érlelődő" csőtörést jöttek javítani, el is magyaráztam a kisasszonynak hogy mi történik odakint. ő persze továbbra is csak hüppögött, aggódva kérdezte hogy "de akkor Apa hogy fog hazajönni, ha nem is lesz út?" erre csak azt tudtam válaszolni, hogy hát majd a másik utcán (két utcára nyílik a telkünk, A. a másikból szokott beállni a kertbe), de a kétségbeesés még jobban tetőzött: "de hát mi van, ha már azt az utcát is elbontották???". ééédesem. :))

míg ebédeltünk, megjavították a hibát, visszatöltötték a földet, amit a nagyok szinte testközelből néztek végig. lefekvés előtt Szofi a nagy, ártatlan kerek szemeivel hatalmasakat pislogva mondta, hogy "Anya, én csak azért sírdogáltam, mert azt hittem hogy nem lesz út, de már meg is csinálták, úgyhogy nem sírdogálok tovább". :)

póló-pecsét

póló-pecsét, mondtuk régen, amikor valaki "így járt". most én "jártam így", ugyanis azt mondta a kenyérsütő gép, hogy hello. jobban mondva nem mondott semmit, csak rettenetes hangot hallat, ellenben az ég világon semmi mást nem csinál, vagyis nem dagasztja be nekem a tésztát. ez szívás, mert ugyan sütésre nem használtam, csak a dagasztás-kelesztés hadműveletét végezte el helyettem, de azt profin... egészen tegnapelőttig. ma viszont se kép, se hang (illetve hang az van, de nagyon nem tetsző). az ünnepek után felgyülemlett súlyfeleslegem ledolgozása végett most karszálkásításba kezdtem (értsd: ezúttal kézzel dagasztottam be a kenyeret, hát kemény meló!!!), de amint az uram hazaér, 1. elhozza öcséméktől a náluk használaton kívül tengődő masinát, 2. megnézi a remélem csak tetszhalottnak tűnő darabot, hogy javítható-e. kéretik kezeket szoros imára (haha) kulcsolni ez ügyben, mert bár az állóképességem bőven a még fokozható kategóriába sorolandó, az időm véges, és NEM szeretném a naphosszat kézzel való dagasztással halálra (:D) dolgozni magam. köszönöm.

2012. december 28., péntek

kamu duma - frissült

az első-második-harmadik karácsonykor még meg sem fordult a fejemben az, hogy hogyan is kellene tálalni ezt a karácsony-dolgot a gyerekek előtt. együtt díszítjük a fát délelőtt, hogy délutáni alvás utánra a Jézuska ide találjon, meg már hetekkel korábban (az oviból is hallva, gondolom) jön a szöveg, hogy "a Jézuska biztos látta, hogy én most milyen jó voltam", meg az ehhez hasonlók. 

na már most... a vallásosságra való nevelést nem itt szeretném elkezdeni, holott karácsonykor Jézus születésének napját ünnepeljük, ugye. mivel én magam pogány vagyok, soha nem is kaptam vallásos neveltetést, templomokba mint turista járok csak, úgy viszont nagy érdeklődéssel. na de akár keresztény vagyok (lennék), akár nem, eleve kamu duma, hogy a Jézuska teszi a fa alá az ajándékokat, ugye. számomra a karácsony a szeretet ünnepe, amikor tényleg csak és kizárólag a szeretteimmel vagyok együtt, elsősorban időt, másodsorban finom falatokat "áldozunk" egymásnak, mindezt persze örömmel tesszük. alá lehetne támasztani mindenféle hihető és okosnak tűnő magyarázattal, de a lényeg az, hogy az ajándékokat mi vesszük, mi csomagoljuk, és mi tesszük oda, minden amit mondunk és nem felel meg a valóságnak, az hazugság, nincs mit szépíteni rajta.

persze fontos a csoda, a mesevilág, éppen ezért jó lenne egy vallásosság nélküli, ugyanakkor arany középút sztorit felépíteni, még mielőtt maguk jönnének rá, hogy mi van a dolgok mögött, mindezt úgy, hogy én semmi esetre sem szeretném befolyásolni azt, hogy ők később hisznek-e majd Istenben, megkeresztelkednek-e, választanak-e bármilyen felekezetet, vagy ugyanúgy pogányként nőnek fel és élik majd felnőtt napjaikat, mint én? jó dolog hinni valamiben, hinni a csodákban, és a mi feladatunk, hogy egy ilyen úton elindítsuk őket, de szabad választást adjunk nekik, hogy merre menjenek tovább. ezen eddig még nem gondolkoztam, de mostanában egyre többet.

....na de találtam egy ilyet is, KLIKK!

ezjooo!

túlalvás....

több mint egy éve nem volt már rendesen átaludt éjszakám, fél8-8-kor pedig még annál is régebben kezdődött reggelem... márpedig most egy hete ez a helyzet. ahelyett hogy örülnék, kezd beállni a felmosórongy-állapot délelőttre, szellemileg és a tükörbe tekintve egyaránt (nem, az elmúlt napok étrendjének ehhez biztosan nincs semmi köze!). a helyzeten megpróbáltam segíteni: a gyerekeket "elrendezve", egy hiper-szuper arcradírozás (méz+olívaolaj+nádcukor) után jöhet a holt tengeri iszappakolás, amíg az szárad, egy isteni és erős fahéjas-tejhabos kapucsínó belülről, végül natúr kakaóvaj és kókuszvaj keverékéből kreált arckrém. mennyei manna kívül-belül. :)

nem, nemcsak azért, mert holnap buliii.... :D

2012. december 27., csütörtök

léböjt, mi?

bort iszom és vizet prédikálok, mondhatjuk így is. ma épp elhatároztam, hogy holnaptól aztán semmiféle szilárd táplálék (illetve már tegnap, mára, de nem jött be :D), erre nekilátok méteres kalácsot sütni. aaaah... húúz az örvény lefelé, elvesztem, SEGÍTSÉÉÉG!

nő, férfi

mai séta közben...

a nő: Aaanyaaaaa! nééézd! miiiiiilyen pici süniiiik! vigyük haza, én majd gondozom őket, hátha akkor megnőnek!
a férfi: jaj, ezek szúrós virágok! dobjuk ki az útra és nézzük hogy kidurran az autók kereke!

ami az ünnepek alatt elhangzott...

Mama, ezt a nadrágot a csendőrök adták neked, mert nekik már nem kellett?? - kérdezte Milán anyukámtól, amikor az oldalt piros csíkos, fekete melegítőnadrág volt rajta. :D
______________________________________
én: Milán, szólj már apádnak légyszi, hogy húzza arrébb azt az edényt a tűzhelyen, mert ég a füle!
M: Apa, húzd arrébb az edényt mert ég a füled!
______________________________________
Szofi: a Jézuska lány?
Milán: nem, a Jézuska fiú.
Szofi: de a Télapó is fiú...
Milán: igen, az is fiú.
Szofi: és az angyalkák?
Milán: az angyalkák is fiúk.
Szofi: akkor ki a lány?
Milán: hát a krampuszok!

mint egy nyaralás, télen

sokáig alvás, 8-kor még az ágyban kávéztunk ötösben. reggeli előtt egy kis mese, társas, fél10-kor fáradtunk az asztalhoz végül, persze pizsamában. ebéd előtt nagy séta, majd megettük az ünnepi menüsort oda-vissza süteményestül, hosszúra nyúlt sziesztát követően ismét mese-társas-és kártyaparty következett. este 9 is elmúlt, mire fürdésre került a sor, majd ismét mesélés, és késői ágyba bújás következett. lassú napok, szeretetteljesek, aaah, máris hiányoznak! - A. ugyanis ma már a mókuskerékben pörög.

lehetne egy évben többször is karácsony. de tényleg!

2012. december 26., szerda

Boldog Karácsonyt!


Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van, köszönt és minden jót kíván három veréb -zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.


Karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van, köszönt és minden jót kíván hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van, köszönt és minden jót kíván tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenegy táncos, tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.


Karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenkét ugra-bugra úr, tizenegy táncos, tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.




2012. december 22., szombat

na még egyet mára a fb-ról...



süssünk süssünk valamit...

beiglitöltelékek kész (új receptet próbálok, utólag majd beszámolok...)
zserbó kész (a tetejét majd holnap csinálom)

a retro, talán A-val egyidős mákdaráló használata igencsak megdolgoztatta a karom, különösen vállban érzem a tekerést - szóval senki ne mondja, hogy a konyhában nem teljes erőbedobással ténykedem. :D

holnapra még puncsos süti, beigli előkészítés (sütés 24-én reggel, mint rendesen), pogácsákat anyu csinálja. 
24-én mákos guba (ahhoz még kell darálni, csak hogy edzésben legyek) ami az én melóm, halászlét anyu csinálja ebédre, vacsorára a majonézes salátákat és a rántott csirkemellet én, a rántott halat anyu alkotja meg. a további napokra ezúttal nincs konkrét terv, csak egy fejben összeállított menülista, minden bent van a hűtőben, tulajdonképpen egy hétre előre meg tudnék főzni - de nem fogok. 

ejj, egész más érzés így elfáradni a nap végére, mint amúgy. :)

fejben már jó!

6 óra után valamivel Koni ébresztett minket, majd együtt kávéztunk az ágyban A-val - ráérősen indult a reggel, legalábbis a megszokotthoz képest. ő piacra el, nem sokkal később a nagyok landoltak mellettem az ágyban, heverésztünk egy kicsit, aztán vártuk haza apát, hogy együtt reggelizhessünk.

délelőtt ő elment a nagyokkal fenyőfát venni, meg még egy-két elmaradt apróságot, én pedig addig becsomagoltam mindenki ajándékát. így nézett ki a majdnemkész kupac, a csomagokról már csak a szalagok hiányoznak! :)


persze A-nak is volt még csomagolni valója, amiről nincs további tudomásom, csak az, hogy anyunál alkotott amíg sziesztaidejüket töltötték a nagyok, én pedig a gubakiflikkel ügyeskedtem.

ha a gyerekek majd felébrednek (2 óta alszanak! :-o) indul a diópucolás, és készülhet a beiglitöltelék és a zserbó... határozottan úgy érzem, hogy alakulunk! nem is tudom ki várja jobban a karácsonyt, mi, vagy a gyerekek? :)

2012. december 21., péntek

célegyenes!

bár nálunk évek óta nem létezik az a bizonyos "karácsonyi hajsza", de van ehelyett másféle, és sajnos mindig pont karácsony előtt. hiába gondoskodunk az ajándékokról is stresszmentesen és bőven időben, egyszerűen az ünnepek előtti utolsó pár napra mindig bejön valami, ami miatt feszültek leszünk, és persze fáradtak. 

már epedve várom haza az uram, elvégre a készülődés is a szeretteimmel az igazi, nem véletlen az sem, hogy ma Milánt már ebéd után elhoztuk az oviból. holnap a fiúk elmennek fát venni. igazi mellett döntöttünk, sőt igazából olyan komolyan nem is dilemmáztunk rajta, elvégre fenyőillat is legyen már. mi együtt szoktunk díszíteni, a lakást is már advent kezdete óta folyamatosan, szinte minden nap egy kicsit, a sütik is napról napra "szaporodnak" és a fát is együtt díszítjük, mondván azért lesz a karácsonyhoz közeledvén egyre szebb és illatosabb a lakás, hogy a Jézuskát egyre közelebb vonzzuk magunkhoz. :)

az ünnepi menüsor is teljes, a hozzávalók már beszerezve, a ugyan a sütik közül csak a mézes készült el (már a második adag fogy :D), holnap nekiugrom a zserbónak, aztán jön a puncsos, végül a beiglik, amit csak frissen szeretünk.

az ajándékok csomagolása érdekes lesz, mert bár anyuét megoldom itt az íróasztalnál, és a gyerekek előtt sem lesz lebukás veszély (papírlapokat kap tekercselve, 1-1 barcelonai látnivaló leírásával, ugyanis az a meglepi, hogy ő is velünk utazik januárban :D), a többit pedig éppen anyunál fogjuk tudni becsomagolni, hogy egymás és a gyerekek előtt minden meglepetés maradjon. idén, rendhagyó módon olyan meglepetéssel is készültünk a gyerekeknek, amit külön szereztünk be, de felnőttnek egymásnak is ajándék, és egyikőnk sem tudja természetesen, hogy mi az ami a másik "bónusz-beszerzése". izgi. :D tényleg kezdem úgy várni ezt az ünnepet, mint egy gyerek. :)

mindenek előtt azt várom mondjuk, hogy EGYÜTT süssünk-főzzünk, EGYÜTT pihenjünk nagyokat, EGYÜTT sétáljunk az utcákon, az ünnepi díszbe öltöztetett utcákon, na és persze EGYÜTT játszunk az új társasjátékkal, ami majd a fa alatt lesz, no a KÖZÖS vonatépítésről, hahha, evésről-ivásról már nem is beszélve. :) jajj, már csak hármat kell aludni! ...jobban mondva kettőt, mert a vasárnap az már tényleg majdnem olyan lesz, mintha... :)

2012. december 20., csütörtök

8 óra

ja, az elmúlt éjjel közel 8 órát aludtam egyhuzamban, ami azt jelenti hogy Koni is, ami azt jelenti, hogy mára nemcsak hogy majdnem kipihentem magam, határozottan jobban is vagyok. :)

ruha teszi?

nem a ruha teszi az embert - mondta régen Anyu, amikor "divatozni" szerettem volna az iskolában. azt hiszem van némi igazságtartalma a dolognak, de ez azért nem olyan egyszerű.

ma az ovis karácsonyon van mindkét nagyom (Szofi is, de ő konkrétan csak az ünnepségre ment), és reggel lelkesen választották ki az ünneplő ruhát, és büszkén nézték meg magukat a tükörben, hogy milyen szépek lettek.

az ovi egyébként nagy húzóerő, és bár nem hiszem, hogy kritizálnák egymást az öltözködés miatt, Szofi szeret magának ruhát választani, és ha véletlenül nem szoknyában megy, akkor a felsőnek kell rózsaszínnek/virágosnak/cicásnak/csillogónak/fodrosnak lennie. tavaly még Milán is nagyon jól elvolt melegítőnaciban, de idén rendre "elmenősgatyát" vesz elő, a tréningruha itthoni viselet maradt. tény, hogy én magam sem megyek el itthonról sehová melegítőben (max futni), tehát ez is lehet egy példa, de örülök hogy nekik sem mindegy, hogy mit vesznek fel, mindezzel együtt nem is próbálok meg beleszólni ebbe a dologba, legfeljebb akkor, ha valami nagyon nem helyén való (ilyen mondjuk ritkán van). érdekes, hogy erről még sosem beszéltünk, de mindketten odafigyelnek arra, hogy pl kéket zölddel, pirosat lilával, stb ne vegyenek fel, szóval színben nem ütik egymást a dolgok, és amiatt sem kellett szólnom sosem, hogy világos felső alá nem veszünk sötét színű pólót vagy trikót. 

magamból kiindulva egyébként, bár nem vagyok egy plázacica típus, az én lelkemnek is jobb, ha csizma-szoknya-csajosfelső szerelésben indulok el valahová, nem pedig túrabakancs-farmer-pulcsi cuccban, a legalább szempillaspirál, fülbevaló, legalább egy karkötő dolgokról már nem is beszélve, már csak azért is mert elvégre nő vagyok. ehhez mondjuk kellett bő tíz évvel ezelőtt egy férfi, aki erre rávezetett (előtte simán megtette a sportcipő-farmer-póló :D), mondhatni ösztönző volt mindenféle szempontból, és igazából akkor jöttem rá, hogy egy "lánynak" csak akkor lehet "férfi" az életében, ha "nő"-vé érik (és fordítva!), egy csajnak mindig "csak pasi"-ja lesz, ha nem nőiesedik, akkor a férfiak is "csak csaj"-ként kezelik majd, ami nem biztos, hogy baj, de egy idő után már nem is feltétlenül jó.

jókor jött!

Matusi örvendeztetett meg ismét egy remek bejegyzéssel, és az első gondolatom az volt, hogy jókor jött, de tovább gondolva (és újra elolvasva a sorokat) rájöttem, hogy bármikor is írta volna, jókor jött volna. :)

Íme az olvasnivaló: KLIKK.

2012. december 19., szerda

akkor inkább antibio...

na megvolt a mai kör is. a tüdőgyulladás gyanújától már egy kicsit elkanyarodtunk, jelenleg allergiára visszavezethető bronchitisről beszélgettünk, és ezzel együtt kaptunk beutalót a pulmonológiára is - ahol egyébként idén már nem lesz rendelés. mindenesetre a ventolint holnaptól csökkentjük, a gyull.csökk és a köptető marad, pénteken újabb kontroll, mert ugyan sokat javult, de még mindig zenekar van bent. a labor csak enyhe gyulladás jeleit mutatja. 

nem akarok allergiát. nem akarok asztmát. ez csak egy sima hörghurut volt, csak még nem tisztult ki teljesen. 

ellenben máig ugye nem mehettünk ki, holnaptól viszont kötelező, szombat-vasárnap kirándulás van előirányozva dobogókőre. jót fog tenni mindannyiunknak, azt hiszem. 


...és tényleg.

‎"Szerelem, ha az egyik a másikat repülni hagyja, 

de ha zuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

jajj

tegnap este kb fél11-ig díszítettem az újabb adag mézeseket, ezúttal készült tál is ajándékba, meg két adag az oviba, no és az itthoni hiányzó darabokat is pótolni kellett. 

már aludt a család, mire ágyba bújtam, és illő lett volna beájulnom, de nem... olyan köhögés jött rám, hogy egy óra múlva már a mellkasom is húzott és a hátam is nyomott. húsz percekre tudtam csak elszundítani, majd fél4kor Koni kelt kajálni, onnantól ismét én köhögtem, míg végül 7ig csak sikerült valami alvás-féleséget produkálnom. azt hiszem ki- és lemerültem kissé.

aztán Milánt oviba készíteni, a lakást és a csajokat (meg magamat) gatyába rázni, etetni, 9-re jött fodrászbarátnő fodrászolni (az elkövetkezendő 2 hétben nem valószínű hogy találkozunk, egyébként "praliné" színben pompázik a hajkoronám, jó lett...) és megajándékoztuk őt is a fent leírtakkal, meg kapott pár sk karácsonyfa díszt is.

a kávézás közben már az ebédet főztem, meg Koninak gyümölcsöt pempőztem, mire minden kész lett, addigra ebédeltünk Szofival, ismét etettem KisBöböt, először őt fektettem le, majd Szofinak meséltem, és gondoltam hogy egy órára tán' én is ledőlnék. mire elaludtam, Koni ordít, kaki van, tisztába teszem, majd újra elaltatom... most meg már nem érdemes visszadőlnöm, 3-ra jön értünk öcsém, és kezdődik az újabb körút: negyed 4-re Milánért megyünk, fél4-re a laboreredményért és dokihoz Szofival... 

legyenmárkarácsony. és legyen mindenki makk egészséges, légyszi.

2012. december 18., kedd

gondolatok a házasságról

nem az én gondolataim, de határozottan egyetértek velük. lehet, hogy majd írok róla én is (ha feszegetek egy megosztó témát, mindig nő a látogatottság, hihi :D)

szóval lássuk, hogy látja Mamagésa: KLIKK!

karácsonyi sütöde

KARÁCSONYI MÉZES

A mézeskalács receptet Limara oldaláról nyúltam idén (a teljes recept itt található, az elkészítési móddal együtt: KLIKK), ugyanis eddig majdnem minden évben másikat próbáltam, de egyik sem nyerte el a tetszésemet 100%-ig. ez a recept, bár picit változtattam rajta, tökéletes, ma este sütjük a második adagot (már pihen a tészta). 

Íme

Mézeskalács tészta:
  • 40 dkg méz
  • 30 dkg margarin*

Mikróban összemelegítem, míg a vaj elolvad.
  • 50 dkg porcukor
  • 6 egész tojás
  • 2 tk. szódabikarbóna
  • 1 cs. mézeskalács fűszerkeverék

Ezeket összeturmixolom.
  • 1,5 kg liszt
*én a margarint cseréltem le zsírra, ezáltal egy kicsit talán több lisztet igényel, valamint a natúr (még ki nem díszített) sütik nekem nem voltak elég édesek elsőre, úgyhogy a cukor adagot is megemeltem 5 grammal. nem használtam fűszerkeveréket, csak érzésre fahéjat, szegfűszeget és egy kis gyömbért.

MÉZES ZSERBÓ

közkívánatra, ugyanis többen kértétek tőlem az utóbbi időben, én pedig mindig elfelejtem melyik is az a recept ami, így az emlékeimben és a könyvekben egyaránt kutatva jön elő az, ami, tehát leírom ide, így meglesz nekem is. :)

tészta:
  • 1 egész tojás
  • 15 dkg cukor
  • 2 ek méz
  • 2 ek tej
  • kk szódabikarbóna
ezeket össze kell főzni sűrűre, majd hűlni hagyni egy kicsit, de még meleg legyen, amikor belekeverünk
  • 45 dkg liszt
-et. ha kihűlt, 4 vékony lapot nyújtunk belőle, egyesével 180 fokon megsütjük őket (laponként 4-6 perc kb), de figyelni kell mert hamar elkezd pirulni. egész enyhe színe kell hogy legyen és már ki is lehet venni.

krém:
  • 6 dl tej
  • 12 dkg gríz - az eredeti recept szerint, én viszont újabban rétesliszttel készítem, sokkal finomabb!
  • 20 dkg margarin
  • 30 dkg porcukor
  • vanília aroma (vagy vaníliás cukor, vaníliarúd belseje, stb)
továbbiak: 
  • barack lekvár
  • rum (vagy rum aroma, de nem fontos)
  • reszelt narancshéj (ez sem fontos)
a tejből és a grízből (lisztből) tejbegrízt készítünk, és teljesen kihűtjük. a vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliával, végül a kihűlt tejbegrízzel, és mehet bele a reszelt narancshéj. a barack lekvárt összekeverjük a rummal.

összeállítjuk a sütit: 1 lap, megkenve baracklekvárral, a krém 1/3 részével, majd jöhet a következő lap. a tetejére lap kerül, arra már nem kenünk semmit, csak a csokimázat:

csokimáz:
  • 2 ek kakaópor
  • 2 ek porcukor
  • 5 dkg vaj
  • kevés víz
a tortabevonó csokit erre a sütire nem ajánlom, mert az keményre dermed, a süti pedig idővel megpuhul, és szétnyomódik a szeleteléskor. 

az elkészítéshez is kell egy kis idő, de ennek össze kell érnie, érdemes 1 nappal fogyasztás előtt elkészíteni, és hűtőben állni hagyni egy éjszakán át.

az elmúlt hetek csúcspontja

na hát lehet hogy ezen most dobtok egy hátast, de komolyan mondom, hogy az elmúlt hetek csúcspontja (bizonyos szempontból) az volt számomra, hogy el tudtunk menni A.-val a közeli hipermarketbe vásárolni. na nem mintha "plázafüggő" lennék, a karácsonyi ajándékok is megvannak már, de az élelmiszer-részét a dolognak jobb szeretem magam kiválasztani, és bár fel lett ajánlva hogy írjak listát, A. és anyu majd együttes erővel beszerzik ami kell, nekem az úgy nem jó (én, a telhetetlen...). azért mégiscsak más, amikor az ember elmegy és végig bóklássza a sorokat, szemrevételezi a dolgokat, nem beszélve arról, hogy sok olyan dolog jut eszembe, ami egyébként fel sem volt írva, de mégis fontos, csak valahogy annyira egyértelmű hogy amúgy eszembe se jutott hogy azt is meg kellene venni. 

másfelől azért is volt szükséges és fontos így kiszabadulni, mert hetek óta először töltöttünk el A.-val kettesben bő másfél órát, tudtunk úgy beszélgetni hogy senki nem vágott a szavunkba, és nem is aludtunk el. csúcs. :D

na szóval most már akár jöhet is a karácsony! :)

az a fránya tű...

ma reggel kellett mennünk vérvételre a nagylánnyal, anyu éppen ráért, úgyhogy negyed 9-re összekaptam a csipet-csapatot, és indultunk a körútra: Milánt oviba, Szofit vérvételre, Konit "kirándulásra" vittünk (mivel nem maradhat itthon egyedül, ugye). 

Milán nagyon gondoskodóan plüssállatokkal halmozta el Szofit még reggel, hogy bármelyiket magával viheti, és ne féljen, csak egy pici szúrás lesz az egész (hehe, bezzeg ha őt vittem volna, már ordítva közölte volna hogy ő bármit bevesz, bármit megtesz, de NEEEEEEE menjünk tűközelbe :D), majd mosolyogva távozott az óvoda biztonságos falai közé. 

Szofi is nagyon ügyes és bátor volt, egészen addig, amíg be nem tettük a lábunkat a rendelőbe. ott is ügyesen viselkedett, de már éreztem hogy jég hideg a keze, kérdezték a nevét de válaszadás helyett elbújt mögém, és bár kötelességtudóan nyújtotta az egyik kezét, majd a másikat, de én attól féltem hogy ott ájul majd el az ölemben, éreztem rajta hogy bár nagyon jól csinálja, belül szinte reszket. kicsit el is sírta magát a végén, de mindenki nagyon rendes volt vele, meg is dicsérték, ő pedig a rendelőből távozva azt mondta, hogy ő tudja hogy ezt most látta a Jézuska, hogy milyen ügyes volt, és hogy akkor ő most már egészen biztos hogy fog kapni ajándékot. :)     ...kis hősnőm... <3

eredmény holnap 11 után, kontroll holnap fél4-kor. jó hogy elvileg itthon fekvős nyavajája van, ehhez képest minden nap kell vele menni dokihoz. na mindegy. szerencse, hogy nem lázas, és a közérzete továbbra is kiváló, különben nem cibálnám össze-vissza az tuti.

2012. december 17., hétfő

kisnagy beteg

azért írtam hogy kisnagy, mert jelen esetben fogalmunk sincs, mivel állunk szemben. Szofiról van szó, ugye... pénteken voltunk kontrollon, a doktornő lehidalt, hogy máris mennyivel jobban van, és hurrá, antibiotikumra sincs szükség, csak így tovább. mára lettünk visszarendelve a kisasszonnyal, akinek a közérzete kifogástalan, remekül alszik, még csak hőemelkedése sincs, ellenben tele van trutymóval, de gondoltam nem lehet nagy gond, ha ennyire jól van, a trutyi majd szépen felszakad és távozik, illetve a dolognak ez a része máris folyamatban van.  tévedtem. ma azt mondta a dokinő, hogy olyan zene-bona van a tüdejében, hogy vagy lázasnak kellene lennie, vagy fulladnia kéne, és nem érti hogy hogy lehet ennyire jól, mindenesetre holnap labor, szerdán dokinőhöz vissza és meglátjuk... most is alszik, csendesen szuszogva veszi a levegőt.

le egy pillanatra se

úgy értem nem álltam le egy pillanatra sem a hétvége folyamán, annyi volt a tennivaló. a szombat reggel azzal indult, hogy vissza kellett koriznom a gyógyszertárba a kevert orrcseppért, amit előző nap nem tudtam kiváltani Szofinak, de az egész odaút egy jégtánchoz hasonlított leginkább, főképp a finálé lehetett roppant mulatságos a főúton közlekedők számára, mivel akkorát estem hogy azt tuti minden arra közlekedő észre is vette, na sebaj, legalább a karácsonyi stresszes hajszában volt egy mosolygásra érdemes pillanatuk. tulajdonképpen, ha úgy fogom fel hogy mosolyra késztettem az embereket, akkor nem is olyan gáz a dolog. :D

na szóval gyógyszertár után még bolt, drogéria, beszereztem pár dolgot ami még karácsonyra kell, innentől kezdve már tényleg csak apróságok kellenek majd, pl friss hús, ilyesmi, na meg a fa. idén elgondolkoztam egy jobbfajta műfenyőn, de annak nincs fenyő illata... szóval marad a jól bevált igazi, idén is, talán majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor váltunk, de engem mindenképp kedves emlékezésre késztet már a fenyőillat maga, mert gyerekkorom karácsonyait juttatja eszembe.

na de eltértem a lényegtől, szombaton még pakolás, úgymond takarítás-előkészítés gyanánt, majd a mézes sütik tésztáját gyúrtam be, meg kenyeret, aztán este nyújtottunk, szaggattunk, sütöttünk a gyerekekkel, és hirtelen olyan nagyon késő lett hogy ihaj. vasárnap ismét a konyhai robot szerepét vettem magamra, hagymakrémleves, brassói, túrós rétes, kenyérsütés, majd sziesztaidőben a mézesek díszítése, este magamra maradva, amikor a gyerekek már aludtak, karácsonyi díszeket kreáltam, és majdnem végignéztem egy filmet, de a végére már majd' leragadtak a szemeim, bár láttam már többször, szóval nem maradtam le semmiről.

és ma ismét hétfő, új hét kezdődik, de már csak 1 hét van karácsonyig, és akkor végre három napra megállunk, együtt leszünk, senki nem megy sehová, nem jön hozzánk senki, nyugi lesz, és lazulás... jobban vágyom már erre mint egy wellness hétvégére - azért nem utasítanék vissza egy afféle ajánlatot sem. :D

kezdem úgy érezni, hogy lemerülőben vannak az elemeim, amikor már nyűgös vagyok a napi dolgoktól, amikor az apró pozitív történések és a pénteki táncok éppen arra elegendők, hogy kihúzzam velük az adott napot. gyere már karácsony, töltődni akarok!

napi móka a facebookról


2012. december 14., péntek

az én drogom

gondolkoztam, hogy milyen formában kellene írni erről, és bár már sokszor volt szó az engem éltető dolgokról, meg hogy találjuk meg minden napra a jót, mindig úgy elkalandozom a megfogalmazás közben, hogy nem születik belőle értelmes gondolatmenet.

mindenkinek vannak olyan dolgai, amikhez akkor fordul, ha ellepi a szürkeség, vagy éppen elege van a világból, szomorú vagy stresszes, vagy időnként "csak úgy" is. van aki sportol, horgászik, van aki motorra ül és kimegy a világból, van aki szív vagy éppen lerészegedik, vagy épp valami extrém kikapcsolódás során ugrik fejest mondjuk egy hídról. azt hiszem, hogy ezek a dolgok attól függetlenül képesek kikapcsolni, hogy kivel és milyen körülmények között élvezzük az ezzel eltöltött perceket, a lényeg hogy meglegyen a drog-én kölcsönhatás, semmi más nem számít. 

nekem két ilyen dolgom van, az egyik az utazás, a másik a tánc. az utazást sokáig nem tudtam elképzelni A. és a gyerekek nélkül, de a két évvel ezelőtti római kiruccanás, amit félve említettem meg, és a hiányukat érezve töltöttem el, mégis megváltoztatott. perpill fel tudnék sorolni legalább egy tucat olyan helyet, ahová akár azonnal indulnék, akár egyedül is (óóó, Granada!), persze sok olyan is van, ahová nem tenném a lábam a család nélkül (Palermo, Kuba, Isztambul). utazásról olvasni, utazást tervezni (még akkor is, ha a közeljövőben nem valószínű, hogy megvalósul, mint pl a minap fejben lejátszott svédországi autós kirucc :D), olyan mámoros perceket okoznak számomra, ami enyhe agymosó jelleggel hat, és erre azért nagy szükség van. egyetlen hátránya, hogy eközben megzavarhatják a "csakén" érzést, ami lehet, hogy nem szép gondolat egy háromgyermekes anyától és feleségtől, mégis úgy érzem, hogy kellenek ilyen dolgok, percek, sőt, néha órák is, főleg hogy most már évek óta wc-re sem tudok menni kíséret nélkül.

a tánc ebből a szempontból jobb választás, amellett hogy fizikai aktivitással is jár, a zene, a zene kapcsán fejemben cikázó gondolatok, a ritmusra való már-már átszellemült mozgás, a mindenemen végigfolyó izzadság egyszerűen olyan élményt nyújt, amit a világon semmi más. (szinte :D) minden érzékszervem megkapja azt a kényeztetést, ami azt hiszem elengedhetetlen az egészséges testi és szellemi, lelki működéshez. mindez persze csak akkor áll, ha házon kívül teszem ezt, hogy még fél szemmel vagy fél füllel se kelljen senkire sem figyelnem. 

ez akkor fogalmazódott meg bennem egészen pontosan, amikor tegnap este A. kibukott azon, hogy mikor lesz már olyan, amikor hazajön, leül vacsorázni, és ehet nyugodtan, mindenféle "deénígykérem", "énolyatakartam", pohárborulás, hangoskodás és minden más egyéb nélkül. aztán rájöttem, hogy ilyen már soha nem lesz, főleg ha ennyit dolgozik, illetve hát ez nem szemrehányás, hanem esténként max 1-2 órát van itthon ébrenlét-időben, amikor kéne enni, játszani, mesélni, egymással is váltani pár szót, és mind a négyen őt akarjuk, és amellett hogy kiszipolyozzák a melóban, hazajön és itthon is ez megy a hét hat napján. na ilyenkor van (volt nyáron) az, hogy motorra ült és elment 1-2 órára, és maximálisan meg tudom érteni (azt már kevésbé hogy miért várja a tavaszt, hogy mehessek vele, bár úgysem hallja ha beszélek, szóval csak plusz pár kg hátul, lehet stabilabb lesz a kétkerekű, ennyi). szóval nekem a tánc az ilyen, és már két péntek is kimaradt fogorvoslátogatás miatt, és most itt van ez a kórság, meg különben is, és fáradt vagyok, és zsong az agyam, mert én nemcsak enni nem tudok nyugodtan itthon, hanem úgy egyáltalán majdnem minden csak félig van megcsinálva, mert mindig jön valaki vagy valami, ami miatt abba kell hagynom a dolgokat (pl szemetes zsák csak az előszobáig jut, felporszívozok, de a felmosásig már nem jutok el, stb), és nemcsak az frusztrál hogy mi van már megint, hanem az is, hogy basszus ez se meg az se készült el, pedig már mikor elkezdtem. és akkor jön egy péntek, aminek az estéjébe jól bele lehet menekülni, és pontosan tudom hogy a rumbától a flamencoig minden az elejétől a végéig tart majd, végül "álmokkal feltöltve térek vissza a ... mindennapokba", és a következő hét szerdáján már tudom, hogy csak két napot kell kibírni a "következő adagig". aztán lesz egy kéthetes téli szünet, és bevallom őszintén nagyon-nagyon vágyom arra, hogy elszabadulhassak pár órára egy ereszd-el-a-hajam mulatozásra, de hát egy ilyen éjszaka után amilyen után most állunk, erre vajmi kevés az esély.


íííjjjájjj...

azt azért a legkisebb is megérthetné, hogy anya csak akkor képes átbulizni egy egész éjszakát, ha van hozzá frissítő is...

2012. december 13., csütörtök

anyja fia...

én: aszondja' öcsém nincs fűtés a kocsiban.
A.: tudom, majd megnézem ha jobb idő lesz.
én: jókor... :D
_____________________________________

Milán: Anya! a fák miért olyan buták, hogy télen amikor hideg van, levetkőznek, nyáron melegben meg pont felöltöznek?
(honnan tudjam fiam? kérdezd apádat, ő meg nyáron akar fűteni az autóban :D)

távol-keletről még a marhát is???

a minap egy MAGYAR üzlethálózat hentespultjánál gyökerezett földbe a lábam, aztán a kirakott szórólapokból hoztam is egyet, hogy áttanulmányozzam, hogy tényleg-e, és komolyan-e, és különben is.

a marhahúsról már korábban is beszélgettünk pár barátnőmmel. manapság igen gyakori az allergia, asztma, ekcéma, stb... ezek kezeléséhez cink tartalmú készítményeket szoktak elrendelni a fehérköpenyesek (mármint most nem a hentesekre gondolok :D). utána néztem, hogy hogy lehetne ezt kikerülni, étellel bevinni a szervezetbe. az egyik legjelentősebb cink forrás pl a marhahús. és tényleg: régebben (mondjuk úgy húsz éve) még gyakran ettünk marhahúst: a leves, a gulyás, a pörkölt kéthetente az asztalon volt, nem beszélve a marhapárizsiról (amiben még nem, vagy mondjuk nemcsak szója volt), meg az egyéb marhából készült ínyencségekről. manapság szinte ünnepnap, ha marhahús kerül az asztalra, ugyanis iszonyú drága lett, a szürke marhát meg majdhogynem csak a történelem és biológia könyvekből ismerik majd meg a gyerekeink. 

erre mit látok most? vegyünk JAPÁN marhahúst. nagyon különleges, meg világhírű, meg legpuhább és leglágyabb, ha a szilveszteri tatár bifszteket ebből kívánnám összerittyenteni, mindössze 35 000 Ft-ot kellene leperkálnom egy kiló bélszínért, mondjuk. :-o de ne vágyjunk nagyra, vehetünk rostélyost is tizenöté'. ez most komoly? egy ilyen bolthálózat miért nem a szürke marhát tolja az orrunk elé??? én komolyan azt hittem, hogy ez ügyben elkezdtünk jó irányba haladni. :-I

tell me


betegség - nem betegség

sokan azt mondják a köhögéssel járó náthára, hogy beteg a gyerek. és már megint beteg, és megint beteg, és végigbetegeskedi az első (két) óvoda évet. és végigfertőzi a családot és mindenki beteg. na hát nálam ez az orrfolyás időnkénti köhögéssel nem számít betegségnek, amíg a közérzetük, étvágyuk jó, jól alszanak, nem lázasak, addig nem nevezem betegségnek a dolgot, és nem is nagyon foglalkozom vele. salvus vízzel párologtatunk, bőséges gyógyteázás, minden nap gyümölcs, plusz c-vitamin, és próbáljuk kibekkelni a felülfertőződést, nem beszélve az orvosról és a gyógyszerekről.

nálunk Milán a köhögősebb, újabban Koni a szörcsögősebb (gondolom a fogzás miatt), Szofin pedig átlag 3 nap alatt szinte nyom nélkül átmegy minden, anélkül hogy különösebb figyelmet fordítanánk a kórságra. kevésbé is viselik meg a nyavaják, és hamarabb is túl szokott lenni mindenen, mint a tesók. most viszont ő volt az, aki az óvó nénik beszámolója szerint konkrétan végigköhögte a napot, és valóban: a hazaúton sem volt kettő perc egyben, hogy ne köhögött volna. akkor már gyanús volt, de estére rosszabb lett: bár láz továbbra sem volt, szaporán vette a levegőt, az éjszakánk pedig továbbra is lázmentesen, ámde katasztrofálisan telt, bár a köhögés enyhült, ritkult, ugyanakkor hurutosodott, viszont úgy kapkodta a levegőt, hogy még a mélyebben alvós félóráiban is 45 belégzés volt/perc (30 fölött tüdőgyuszi gyanú és ehhez hasonlók vannak, de most nehogy elkezdjétek számolni otthon...).megbélyegeztem szegényt a "jó, akkor ő most tényleg beteg" kifejezéssel, előirányoztam (és logisztikáztam) a mai napi dokilátogatást. mire odaértünk, már 50-körül volt a belégzése/perc, a doki pedig bronchitist állapított meg tüdőgyulladás gyanújával, és a legnagyobb meglepetésemre Ventolint írt fel, amiről azt gondoltam, hogy csak kruppos-asztmás esetekben használják. továbbá felírt még antibiot is, hogy ha a V. nem használ, akkor azt is kell még, de ki sem váltottam, már a rendelőből kisétálva igyekeztem azt mantrázni hogy a szokott módon 3 nap múlva nem lesz semmi baja, hazaérve természetesen lázmérés (37,9), bőséges folyadékbelediktálás, pihenés és 2puff szmötyi ment, most alszik, és 35-40 körül van a belégzés, a hője nem emelkedik. holnap fél4-re vagyunk visszarendelve, szeretném ismételten meglepni a doktornénit, aki rendre elcsodálkozik Szofi regenerálódásának gyorsaságán (megjegyzem, én is). 

2012. december 12., szerda

35 liter?

szeretem az olyan 35 literes szemeteszsákot, ami legfeljebb 35 liternyi vattapamacs összegyűjtésére szolgál, de minden más egyébtől szétszakad.

legyen ez mára :)

2012. december 11., kedd

eeezt a hülye picsát!

már bocsánat, és én nem szoktam káromkodni, de tényleg nem, viszont ma olyan történt, amit a fentiekben említett talán csak azért úszott meg büntetlenül, mert egész nap citromfű teát kortyolgattam, de vagy kétésfél litert. 

történt ugyanis, hogy a gyerekekkel jöttünk haza az oviból, ez ott parkolt a járdán, járt a motor, és épp amikor mögé értünk és kezdtük volna kikerülni, elkezdett tolatni. :-O ha Konit babakocsiban tolom magam előtt, simán ráment volna. ennek ellenére, furcsamód, nem éreztem szándékot arra, hogy a hajánál fogva cibáljam ki a kocsiból, de az anyukája azért biztos csuklott.

hab a tortán, hogy egy elég faramuci kereszteződés közelében történt ez, és ahogy ő behajtott a kereszteződés közepébe nagy gázzal (azt a húsz métert így tette meg), satufék, be az egyik utcába, majd kitolat full gázzal, satufék, másik utca, nagy gáz... wtf??? elment az esze. azt hiszem a fogorvostól távozott amúgy, de ez szerintem nem lehet elég indok.

milyen igaz...

"Ha kevesebb ruha fedi a testet, talán a lélek is vékonyabb réteg alól védekezik."


én nem!

tegnap este Milán felállt a kis műanyag gyerekasztalra. számtalanszor kértem már hogy ne álljon rá mert veszélyes, de ilyenkor van az, hogy én nem koptatom a szám, majd rájön... elvégre nem életveszélyes, "csak" csúnyán megütheti magát ha borulás van. na ez történt tegnap is: az asztalon állva énekelt, táncolt, majd akkorát borult hogy egy kandi kamerás tévéműsorba is beillett volna. 

olyan nagyon nem ütötte meg magát, viszont az asztalt arrébb rúgta, a kezében lévő dolgokat utána hajította, majd kiabálva közölte, hogy ő nem esett el, nem ütötte be magát, nem fáj semmije, és különben is menjünk ki a szobából mert haragszik ránk. persze megkérdeztem hogy fáj-e, azt mondta nem, mert nem esett el és nem ütötte be. hát jó. :) szerintem többet nem áll fel. :)

:)))

a tegnapi 99,9%-ra biztos örömhírtől olyan vigyor van a fejemen, ami nem férne ide ha le akarnám rajzolni. :D
hamarosan több infó jön, csak várjatok egy kicsit... talán max 1 hetet.

Flögi, tudom hogy utálod ezt, de így is olyan nehéz magamban tartani, többet viszont tényleg nem mondhatok... :D

2012. december 10., hétfő

nem vagyok én olyan...

tegnap este láttam...
- láttam egy hulló csillagot!
- ...
- kívántam is gyorsan de csak egy nagyon rövid szóra futotta...
- mi volt az, rum?
- ...

(annyira azért nem volt rövid. de majdnem)

semmi nem az, aminek látszik?

pontosabban sok dolog nemcsak az, aminek látszik - legalábbis számomra. a minap Travellina világított rá a tényre:

"Van nektek is olyan, hogy egy zeneszám végérvényesen összekapcsolódik valamilyen eseménnyel? Hogy amikor meghalljátok azt a zenét, azonnal beugrik a helyszín, az emberek, az érzések? Én napokig tudnék mesélni ilyen sztorikat, de a legemléke
zetesebb helyszíne a Monument Valley volt. ..."




na hát a zene csak egy dolog a sok közül, bár tény, hogy igencsak meghatározó. én így vagyok az illatokkal, sok étellel, de az autókkal is. :)

mélyebben belegondolva, nem csoda hogy kicsit elrugaszkodottan gondolkodom dolgokról, és élem meg a mindennapokat. ha mindenről eszembe jut valami teljesen más dolog is, eleve két vagy több síkon mozog az agyam, ehhez adjunk hozzá egy férjet és három gyereket, simán lejön, hogy teljesen lökött vagyok (meg szétszórt, de ez egy másik sztori).

szoptatás alatt ne?

időről időre vannak akik rákérdeznek, van hogy én futok bele cikkekbe, hogy szoptatás alatt/mellett hogyan lehet fogyókúrázni, sportolni? én általában 1 évig szoptatok (most is ez a terv...), akkor 1 évig maradjak husi? mondjuk ja persze, előtte kellett volna... de én (sajnos?) nem vagyok az a tipus, aki fogja magát, életmódot vált, és vidáman tengeti a napjait hatvankilósan (176 centi vagyok), mindenféle nehézség nélkül. a felmenőim nem voltak soha ilyenek, A. és a csemeték pedig baromi jóízűen esznek meg bármit és bármennyit, édességet is beleértve, hízásmentesen. meg vagyok én áldva, mi? :)

nem akarom osztani az észt, nem is nagyon van mire, a saját módszerem nem hiszem, hogy egyedülálló, és nem is drasztikus, nem mondanám még olyan gyökeres életmód változtatásnak sem, nincs tudományos alapja, klinikailag bevizsgálni pedig nincs mit. nem azért okoskodom ennyit mert ász vagyok a témában (nem itt tartanék azt hiszem), hanem inkább azért, hogy saját magamat is megerősítsem abban, amibe belekezdtem.

talán köztudomású az olvasói körökben, hogy igencsak nass- és kenyérfüggő vagyok, ezek azért sarkalatos pontjai a fogyásnak/hízásnak, ugye. nem szeretem a pótkenyereket, szóval ha nem eszem ropogós héjú fehér kenyeret, akkor inkább egyáltalán nem eszem kenyeret. persze a kenyér kiiktatása nem megy (ment) egyik napról a másikra, pláne nem tudnám száműzni az életemből, főleg úgy, hogy már vagy egy hónapja magam sütöm a pékárut, így a lakásnak alapesetben, frissen takarítva- és szellőztetve is pékség-illata van. kezdetben (még nyár végén)  lecseréltem a fehér kenyeret teljes kiőrlésű rozslisztből készült magvas "téglákra", ami annyira nem is volt rossz, de semmiképp nem elég jó ahhoz, hogy két szeletet is egyek belőle egy nap, szóval ezzel az első nehézségen túl is jutottam, mára már vagy eszem kenyeret vagy nem, az "eszem" általában csak hétvégén, és akkor is csak reggelire vonatkozik. 

nass (elsősorban csoki): na ez tényleg gyenge pont, nehezebb ügy, mint a kenyér. csoki ugyanis állandóan van itthon, mivel a család meglehetősen édes szájú, és nem elég az, amit sütök (hetente 2-3-szor van nálunk sk süti), gyakorlatilag a hét minden napján található bizonyos mennyiségű csokoládé a hűtőben. ez baj: 10 deka ugyanis majd' 500 kcal-t tartalmaz, és "minőségileg" sem a legjobb fajta szénhidrátról beszélünk, ugye. na ez mondjuk olyan nálam, hogy ha eszem, akkor reggeli helyett eszem, ami nem túl jó megoldás, viszont attól tartok, hogy ha mondjuk két egész hétig nem ennék csokoládét, akkor egy óvatlan pillanatban feltépve a hűtőajtót felfalnám MINDET amit itthon találok, desszertnek pedig utána küldeném a nutellát, ami a másik polcon van. a sütikkel egyébként kb ugyanez a helyzet, bár most hogy elértem a bűvös tizest, meg tudtam állni hogy a pénteki kuglófot meg sem kóstoltam, a szombaton délután készült aranygaluskából pedig csak nagyon keveset ettem a vasárnapi ebédhez. 

szóval ettől a két gyengémtől kellene valahogy megszabadulni, de mivel a család többi tagja nemhízós mindenevő fajta, örökös kísértésnek vagyok kitéve. 

további fontos elemei a "diétának", és merem állítani hogy szoptatás mellett bátran végrehajtható a dolog: mindenből keveset. még a régi, kalória számlálós diétámból (ami bevált, csak aztán "elúsztam" :D) adódóan jól tudom hogy mi a tiltott gyümölcs: tehát a kenyér, az édesség, valamint az olyan főételek, mint a krumplis tészta. na ha az van, akkor kerülöm, bár szerencsémre annyira nem szeretem, akkor már inkább a bazsalikomos-paradicsomos spagetti, ami durumtésztából készül, és még bűnnek sem számít. :)

fontos még a sok (rengeteg!) folyadékfogyasztás: rendben tartja az anyagcserét, és a kevesebb kcal bevitele sem tűnik kínkeservesnek, valamint a tejtermelés nem esik vissza ezáltal. bár ilyenkor nem kifejezetten ajánlott, én iszom csalánteát is, igaz egy 2dl-re való adag "füvet" forrázok le 2 liter vízzel, ha nem ezt, akkor gyümölcs- vagy citromfű teát szoktam, a maradék 1-1,5 liter folyadékom szénsavmentes víz.

fehér cukor: szerencsémre legyen mondva, úgy elszoktam tőle, hogy nemhogy nem hiányzik, de már nem is szeretem az ízét. a teát ízesítés nélkül, vagy esetleg kevés mézzel, a kávét pedig (nem, azt nem adom! :))  nádcukorral iszom (nem barnacukor, ami a kristálycukor nádmelasszal színezett változata!), vagy ha mégsem, akkor mézzel, kell a kényeztetés. :)

azt mondják hogy a fogyás a méreganyagok felszabadulásával is együtt jár, ami bekerül az anyatejbe. csak úgy kérdezném tőletek: az jobb ha benne marad a szervezetünkben? 

mozgás: minden nap fél óra. torna itthon, tánc, de én ide sorolom az aktív fürdőszobasúrolást is, vagy lehet intenzív séta (ovi-haza 2 km, hordozókendőben a kilenchuszassal pl), valamint a péntekenkénti tánc (ami már nagyon-nagyon hiányzik, ugyanis az elmúlt két pénteket fogorvosnál töltöttem). 

inspiráció: fontos megfogalmaznunk, hogy miért akarunk lefogyni. nekem van egy célom, amellett hogy nem 10 kg-val ezelőtt már nem éreztem jól magam a bőrömben, az elsődleges célom az volt, hogy annyi kg legyek, amennyi most vagyok (ez is kevesebb már, mint esküvőnkkor). lehet egy elfeledett ruhadarab, egy bizonyos alkalom, nem árt ha vannak kisebb "stációk", mert az hogy le akarok fogyni 20 kg-t jövő nyárra, elég meredek terv, de ha azt mondom hogy szeptemberre ennyi, decemberre annyi, tavaszra amannyi és nyárra még ennyi, az megvalósíthatóbbnak tűnik. múlt héten, amikor ezzel az utolsó pár tízdekával kínlódtam, találkoztam egy régi ismerősömmel, aki RENGETEGET fogyott, nem lett vékony ő sem, de nagyon jól néz ki, jól érzi magát a bőrében, nem él szigorú keretek között, nem tilt meg magától semmit, csak ha esetleg mégis elszalad vele a ló, már megvan a módszere, hogy hogy tartsa magát kordában. jókor volt jó helyen (vagy én :D), mert erőt adott a folytatáshoz. erőt adott az is, hogy amikor azt mondtam A.-nak, hogy ha nyárra lemegy még ennyi, akkor szeretnék egy bőrnadrágot, aki kapott az ötleten, és már nézegette is a motoros bolt webáruházát, hogy milyenek állna (majd) jól nekem. amikor jön egy olyan rég látott családtag, aki számomra mindig példakép volt, és elismerően megjegyzi, hogy milyen jól nézek ki (csak a hajam lehetne kicsit sötétebb, mert az jobban állt :D), és még sorolhatnám... kellenek az ilyenek, na. meg azért az a tudat sem rossz, hogy túl vagyok a felén. mondhatni mérföldkő. :)

2012. december 8., szombat

kitúrtak! :-o

pakolnám a ruhákat az új, tetőtérben lévő beépített szekrény fiókjaiba, de nagy meglepetésemre mindegyik foglalt volt. Milán ijedten szaladt oda, és utasított:

- Anya! ide nem rakhatsz ruhákat! a ruhákat máshová kell rakni. nézd meg, ebben a kígyó lakik, ebben a majmik, és abban is állatok, ide a ruhák már nem fognak elférni!

:)

bár nem vagyok "táncos", de mégis...

"A tánc csakis érzésekről szól, nem pedig arról, hogy lépsz egyet, miután elszámolsz négyig. Ha mindig mindent csak számolnék, könyvelő lennék, nem pedig táncos! :)" 



bár végzettségem szerint könyvelő (is) vagyok, az iskola befejezése óta jóval többet táncoltam mint könyveltem.

2012. december 7., péntek

Társadalmi felhívás!


kiegészítés: a 10-es főút kb ugyanígy nézett ki tegnap mindkét irányban, A. az amúgy 10 perces utat 2 óra hossza alatt tette meg hazafelé. no comment.

a bűvös tizedik

és igeeen, ma reggelre ez is megvolt! már egy ideje kínlódok ezzel az utolsó kilóval, még az előző blogban írtam a nagy tervekről, hogy mikorra és mennyit szeretnék ledobni. na hát a nyaralásra sikerült megszabadulni még 1 kg-val többtől is a tervezettnél, mostanra pedig a tizedik kiló elvesztése volt a cél, de egy jó ideje meg sem moccant a mérleg nyelve, illetve csupán annyira, hogy tegnap reggelre már csak nyüves 10 deka hiányzott (fene a digitális mérlegekbe, mutatóson ez fel sem tűnt volna :D), úgyhogy erőt vettem magamon és tegnap szinte csak híg dolgokat fogyasztottam, úgy mint rengeteg tea, zöldség-gyümölcs turmix, leves, ilyesmik. azért estére már kívántam valami rághatót is, úgyhogy toltam pár szelet sajtot retekkel, és nagyon jólesett, kissé meg is hajtott, így ma reggelre nemhogy 10 dekával, hanem 40 dekával voltam könnyebb a tegnap reggelinél. tudom, ez a 40 deka ugyan nem zsír, de a mérlegen látható számok lélektani hatása adott erőt rendesen. most ugyanis az első mérföldkőnél tartok, ezt követően mínusz 3 kg a cél január közepéig, majd nyárig további 5, és ott a vége, ha azt elérem, akkor megjutalmazom magam egy új ruhatárral szép,  mi több szexi, bőr nacival, amire évek óta vágyom, de jelen testalkatomra nem túl előnyös. jupiii! :)

(nem, szőke továbbra sem leszek, de szeretnék ilyen hátsót)

Télapó itt van...

már napok óta dalolászva jövünk haza az oviból, és itthon is csilingelő hangok éneklik az összes téli dallamot, a Télapót/Mikulást, havazást és a karácsonyt várva. (mondjuk ma reggel már Szofi megkérdezte, hogy hétvégére nyár lesz-e :D). 

a tavalyi esetből tanulva idén már december 5-én estére hoztuk a Miki érkezését, hogy beelőzhessük az ovis csinnadrattát. azért is döntöttünk így, mert A. ráadásul csak este tud részese lenni az örömüknek, reggel ugyanis a nagyok még épp a másik oldalukra fordulnak, amikor ő munkába indul. mi ilyenkor semmiféle ajándékot nem szoktunk adni, inkább csokikat, a kedvenc édességeiket (semmiképp nem a tejbevonóból készült formákra gondolok), és egymást is meglepjük egy-egy kedvenc finomsággal, nekem pl igazi retro Melódia szeletet hozott, amit gyerekkoromban imádtam. :D 

egyébként nem csoda, hogy a mi csizmánkba is került ez-az, a gyerekek olyan lelkesen suvickolták a lábbeliket, hogy a mieinket is fényesre tisztogatták, és a megfelelő helyre tették, hátha. :)

a gyerekek arcán nagy volt az öröm, főleg Milánén, aki észrevette hogy eltűnt az ablakból a levélke, amit a Mikulásnak írt, hogy vigye el a Jézuskának, abban volt, hogy mit kér karácsonyra, meg úgy egyáltalán.


tegnap reggelre ideért az Anyu-féle, az oviba pedig az ovis Télapó, minden gyerek nagy örömére. személyes találkozásra persze csak az oviban került sor, Milán pedig megkérdezte tőle, hogy ugye tényleg ő-e az igazi finn Mikulás, és ugye tényleg a Frici vitte őt az autójával? :D az ovis ajándék egyébként rendkívül ötletes volt, feltételezem kicsit megtámogatták az akciót, mivel minden gyerek német nyelvű safari mániás albumot, és 1-1 kartonnyi matricát kapott ajándékba! tegnap este A. a remek időnek köszönhetően csaknem 9-re ért haza, addig jól elvoltunk a ragasztgatással, amiben csak az iránymutató szerepét töltöttem be, közben palacsinta is sült minden ragasztás után, fél karomon a Kilenchuszassal. (nem csoda, hogy már többen megjegyezték, hogy milyen szálkás lett a karom :D)




2012. december 6., csütörtök

na igen, így kellene...

ma "szembe jött" egy remek cikk a karácsonyi készülődésről. na igen, így kellene, de nemcsak ilyenkor, hanem mondjuk az év minden napján. íme az olvasnivaló: KLIKK!

Koni első szava...

egy ideje már jelzi a kisasszony, ha kaki van a pelusban. rá is szoktam kérdezni olyankor, hogy kaka van? erre, ha tényleg van, akkor lelkesen jár keze-lába és hatalmas mosolyokkal ajándékoz meg, gondolom örül, hogy rájöttem, és előre élvezi a tiszta pelenkát a fenekén. ez eddig dicséretes...

tegnap azonban, amikor rákérdeztem, hogy kaka van? akkor mondta hogy kkakka, én meg úúgy megörültem, hogy csuda, aminek láthatóan örült ő is, és csak hajtogatta egymás után, hogy kakkka, kakkka. :D tisztába tétel után, meg este is, azért próbáltam rávenni hogy mondja inkább azt, hogy anya, vagy apa, de mindkét szóra inkább lelkesen kakkával ismételt, szóval kétségtelen, hogy márpedig neki bizony, ez az első.

ma reggel már arra keltem, hogy azt hajtogatja a kiságyban, hogy kakkka kakkka, és tényleg az volt, szóval igen, az aligmúlthéthónapos BESZÉLNI kezdett, igaz nem épp rózsaszín felhőkbe illően, inkább rendhagyó módon, de reméljük hogy ez azt jelenti, hogy rendkívül szerencsés élete lesz. :D

2012. december 5., szerda

hey, hey...

:D

a tegnap estéről azt hittem, öregszem majd pár óra alatt vagy 10 évet, ehelyett fiatalodtam. 
MÉG, MÉG, MÉÉÉÉÉG! :D

este, hó, benzingőz, ferodolszag, hátsókerék, korlát-fa-korlát-fa, gyomorremegés, hangok, bubu, evo, régi ismerős, sok nevetés, nosztalgia, zene, mekdrájv pont úgy, mint tizenévvel ezelőtt, jujjjj de jó volt!

2012. december 4., kedd

mozgalmas

mozgalmas délelőttön vagyunk túl. Tesóm reggel 8-ra jött értem, addigra gatyába kellett ráznom a családot, saját magamat is beleértve: a nagyok mentek ugye oviba, én pedig Konival a Tesómmal karácsonyi ajándék beszerző körútra. vettem még ezt-azt, pl habkarikát a fára, gyerekkorunk emlékére. döbbenet egyébként hogy már most minden akciós, a habkarika kétszázvalahány ft volt, többe kerül ha megcsinálom. szerintem jövő héttől már nem is lesz semmi karácsonyi cucc az áruházakban, csak trombita meg konfetti, a szilveszterre készülőknek, december 20-táján pedig csak és kizárólag húsvéti dolgokat lehet majd kapni. 

felhívtam A-t, hogy megvettem a gyerekeknek a csizmába valót is, aki erre leteremtett, hogy ő akarta. na már most ő reggel így is 4:50-kor kel, 50:20-kor már kapun kívül, emiatt holnap korábban kelt volna, gondoltam miért menjen ő még a hajnalinál is hajnalibb időpontban emiatt, én úgyis ott járok, megveszem, de ezek szerint nem tettem jól. mindegy, szerencsére a nálam általános érvényben lévő mehetnék-zizit kielégítendő Tesómmal felkocsikáztunk "a hegyre" , láttunk egy kis havat, csúsztattuk az autó farát (bár rövidke autóról lévén szó, tulajdonképpen az eleje is keresztbe ment :D), Koni jót aludt közben, aztán békésen nézelődött, így hát benzingőz függő lesz ő is, és a bennem lévő morc hangulat is tovaszállt valamelyik kanyarban.. felvetődött az is, hogy este mennek többen, máshová, adrenalingazdagabb területre, én pedig jeleztem hogy velük tartanék, úgy érzem pontosan erre van most szükségem, szóval este gyerekfürdetés-fektetés után irány az iccaka, seggrázás helyett seggcsúsztatás gyanánt. hűűűű de jó lesz! (azért van bennem para, évek óta nem voltam csapatni senkivel :D). 

most rendezgetem a csekkeket, számlákat, utalgatom az utalnivalót, jól el is számoltam magam (most hívott A. emiatt, szemfüles, azt meg kell hagyni), szóval a mai napi hullámvasút lelkileg pipa. 

szóval most hallgatok zenét, pakolok fényképeket, örülök a hónak, várom az ovisokat, (Koni alszik), aztán pedig az estét... 


ezt mára

2012. december 3., hétfő

kilenc-húsz

hét hónap alatt ennyit sikerült összeszednie. kilenc kiló húsz dekányi hurkát. meg hetvenegy centit. hát csoda, hogy ő az egyetlen gyermekünk, aki nem állt fel hét hónapos korára? :D 

ha olyan lennék, mondhatnám neki azt, amit a My fair ladyben Eliza a lóversenyen, hogy "emeld mán fel azt a löttyedt seggedet", na de ilyet azért mégsem, de azért bevallom, türelmetlen vagyok kissé. na nem lóverseny ez, tudom, de azért mégis. tulajdonképpen már átkúszik Tolnából Baranyába (értsd a nappali egyik végéből a másikba), szépen alkartámasszal, ahogy a katonák, meg van valami ülés-féleség, bár féloldalas, és támaszkodik, de végül is ülni próbál, meg ha a babakocsi háttámláját félig megdöntöm, hasizomból fel is húzza magát, és képes tartani is egész az oviig, ami húsz perc séta. nem tudom, hogy tudnám-e feszíteni a hasizmom (???) húsz percen át, szóval amikor a hurkáit elnézegetve arra a gondolatra jutok, hogy ez a lány tiszta anyja, akkor azért bennem van az is, hogy talán mégsem.

miről is szokás írni még hófordulókor? ja, persze, a kaja - szoros összefüggésben a hurkákkal, szóval igen, sejthető hogy elég jó étvágya van, tulajdonképpen bármit megeszik, amit adok neki, bármilyen összetevőből legyen, és bármilyen halmazállapotú, jöhet. ha kanalat lát, tombol, még akkor is, ha az üres kávéscsészémben látja (vagy talán pont azért??), de azért óvatoskodunk. cicizés van reggel, délben és este, meg mindeközött, éjjel már szerencsére nem, és nappal 2-szer, néha 3-szor eszik teljes adag (duplájának is beillő) kaját, az egyik gyümölcs, a másik főzelék, általában. ma azért kapott a rákóczi túrós túrójából is, de tényleg csak egy keveset, mert hát a fokozatosság elvét azért megpróbáljuk szem előtt tartani (na jó, bevallom, irigy voltam! :D). 

alvás... na hát a legkevésbé jó alvó gyermekről van szó. lehet, hogy nem mozogja ki magát eléggé, nem tudom  a napirend, mint tudjuk, egy állandóan változó dolog, az elmúlt hét elején is más volt, meg a végén is. szóval most az van, hogy este fél8-kor neki szunya, és kb 4-ig alszik, majd pedig 7-ig. az előző ciklus jobban tetszett, mert este 9-körül evett utoljára, ennek megfelelően reggel fél6-6-ig aludt, de hát úgy látszik ez nem kívánság műsor. most nappal nem alszik olyan nagyokat mint korábban, de azt hiszem kezdünk beállni arra, hogy 1 alvás délelőtt (1,5 óra kb), és 1 alvás délután (szintén ennyi), de már nagyon kínlódik a fogai miatt, merthogy még mindig 2 van kint (egészen pontosan 3 hónapja ennyi van neki), és 4 van növésben, olyan duzzadt ínnyel alul és felül is hogy borzalom, gondolom ha ezek kijönnek, akkor majd jönnek az újak, helyreáll a béke.

egyébként pedig azt hiszem, hogy Milánnal vannak olyan egy hullámhosszon, úgy szeretgetik egymást, és úgy néznek egymásra, annyira huncutul, mint a szerelmesek, és van valami plusz rezgés köztünk is. Szofi gondoskodó vele, de inkább fizikailag, Milánnal viszont közösen rezegnek, egyébként pedig mindenkire, aki mosolyogva, kedvesen közelít hozzá, olyan cukin mosolyog hogy őrület. már tud cuppogni is, meg simogatni, és folyamatosan megzabálom-érzés van bennem vele kapcsolatban, kivéve akkor, amikor alvás helyett ordít vagy nyűglődik, ami pár napja délutánonként történik, mert akkor az első félórában sajnálom, aztán meg legszívesebben kirohannék a házból. 

szóval itt tartunk a kilenchúszassal, kíváncsian várom a rendhagyónak tűnő folytatást. :)

hó, hahó!

na hát azért mégiscsak bontakozik ez a karácsonyosdi. A. persze ismét hatnapos heteket produkál mint munkavállaló, szinte nevezhetnénk őt vasárnapi apukának is, persze minden szemrehányás nélkül.  azért tegnap sikerült elmenni vásárolni, immár a karácsonyra is, a gyerekek ajándékai megvannak, Anyué is, illetve az Övéről is gondoskodtam. a lakás hellyel-közzel feldíszítve, bár még hiányoznak apróságok, de lett adventi koszorúnk is, meg is gyújtottuk az első gyertyát tegnap, valamint készültek még díszek, és van az ablakban, meg kint a tujákon hangulatos fényfüzér, szeretjük. a hó már csak hab a tortán, bár Szofinak még nincs kesztyűje, de igyekszünk beszerezni azt is.

egyébként olyan jól sikerül elbabrálnom a díszekkel, hogy sokszor megfeledkezem minden másról, olyan ez, mint valami meditáció, még a haragom is gyorsan múló, már ha éppen haragszom valakire, mert azért előfordul ilyen is.

pár nap, és jön a Mikulás, ilyenkor mi csak és kizárólag édességet (és virgácsot :D) adunk a gyerekeknek, és egymásnak is. A-t szerettem volna valami különlegessel meglepni, el is képzeltem hogy mifélével, de olyan sajnos nem létezik, lehet, hogy írok majd egy levelet ama bizonyos csokoládé gyártójának, hogy jövőre legyen szíves. na nem hinném hogy pont a kedvemért, de szerintem tökjó ötlet, persze nekem, mint ötletgazdának, igazán küldhetnének majd belőle úgy egy kilónyit. :)

2012. november 30., péntek

kreAnya

sosem voltam kreatív, ahogy erről már korábban beszámoltam. most viszont, az elmúlt pár napban úgy nekiveselkedtem a karácsonyi díszek készítésének, hogy még magam is meglepődöm, hogy hogy van ehhez ennyi türelmem és energiám (na saját ötletem nincs, azokat mind "lopom" :D), a napi tenni- és sütnivalók mellett, sőt a díszek azért javarészt úgy készülnek, hogy előkészítem őket (a kétoldalasoknak pl készre csinálom az egyik oldalát), hogy megszáradjanak mire hazaérnek az ovisok, hogy együtt folytathassuk az alkotást, így az ő segítségükkel lesz teljesen kész, aminek mindenki nagyon örül.

egyébként pedig mondjuk egy kenyérkelesztésnyi idő tökéletesen el tud menni a babrálással, és olyan szinten kikapcsol agyilag, hogy nem is hittem volna. szinte megszűnik a külvilág, és hát nem mintha ideges lettem volna, de határozottan érzem a nyugtató hatását is a dolognak, pedig előtte azt hittem, hogy inkább éppen idegbajt fogok kapni a saját bénázásomtól. na nem mondom, hogy nem vagyok béna, mert hol a hópaszta nem kenődik úgy ahogy én szeretném, hol a csillámpor borul, hol a szalvéta szakad be mert túl sok/túl nedves a ragasztó, de azért szépen alakulnak a dolgok, és tényleg szuper jól kikapcsol. mondjuk ehhez kell egy jól alvó KisBöbö is, de hát ő ebben a percben is szuszmákol.... :)

napi zene

2012. november 29., csütörtök

karácsony? mikor? hol?

bár a napokban kellett intézkednem az ovis adventi zsákok ügyében, sőt karácsonyi díszeket is elkezdtem kreálni (igen, én, persze pontos útmutatásokat követve, nem ám csak kútfőből :D), az ajándékok egy része már a rejtekhelyeken lapul, és nem, még mindig nem érzem a karácsony illatát. persze lehet, hogy az első adag mézest kellene megsütni hozzá, vagy ajtódíszt és adventi koszorút tenni a megfelelő helyekre, de egyszerűen nincs hozzá hangulatom. lehet, hogy a mai 15 fok és napsütés teszi, és hogy a leanderek még mindig a teraszon élvezkednek, de előbb jut eszembe minden tavasszal, nyárral kapcsolatos gondolat, mint a téli ünnepekre való készülődés. pedig becsszó' szeretem a karácsonyt, tényleg!

bezzeg ML a minap, a kanári-szigeteki karácsonyi hangulatról küldött egy fotót: a pálmafák tövébe mikulásvirágot ültettek. na erre még kapható lennék én is. esetleg. :)

2012. november 28., szerda

Népdal-átköltések

a tegnapi nap folyamán két népdalt is dudorásztam magamban, persze átköltve. az egyik úgy kezdődött, hogy "hull a csizma a fáról, ...", a másik pedig úgy, hogy "hull a csizmám, a szögre van felaaaakaasztva..."

a nótázásra nemcsak a mindig dalra kész Nagypapámra való emlékezés késztetett, hanem az is, ami (ahogy sejthető a fentiekből) a csizmámmal történt. volt egy magas sarkú csizmám, fekete. ezen kívül csak sportcipőm van fekete, amúgy pedig nem hordok fekete cipőt, szóval ezt a sok éve nem hordott, de annak előtte is csak párszor viselt magas sarkút kaptam elő, most is csak a Papa temetése miatt. őszintén szólva az elmúlt 5 esztendőt egy dobozban töltötte szegény, a mosókonyhában, és reggel, amikor a lábamra húztam, olyan kifogástalan állapotban volt, mintha aznap reggel vettem volna a cipőboltban. 3 órányi ülés (!!!) után, amikor kiszálltam az autóból, teljesen be volt repedezve a külső része, már-már töredezett márvány mintásnak tűnt a reggel még tökéletes simaságú fekete külső réteg, majd ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy mindenhol apró, fekete szmötyiket hagyok el magam mögött. tulajdonképpen a nap végeztével úgy ahogy volt, lehámlott (!!!) róla a felső rész, csak az alsó szövet maradt, meg a cérna, meg a talp, szóval ezeket a maradék anyagokat szépen a kukába kísértem, amint itthon papucsra váltottam a lábbeli viseletem. hát... nem volt egy nagy pályafutása szegénynek.

már nem gyártják

A. mondogatja már egy ideje, hogy úgy szeretne olyan extra nagy méretű, pihe-puha fürdőlepedőt, amilyen Szofinak is van (az övét kaptuk, gyönyörű pink színben pompázik :D). na gondoltam, mi sem egyszerűbb,  remek ötlet karácsonyra. nálam ajándék beszerzésének ügyében vagy a netes rendelés, vagy a gyalogosan elérhető boltok vannak mint lehetőség (kézügyességemet és kreativitásomat jobb, ha nem vesszük számításba). gyalogosan elérhető a "függönyös", ahol tudom hogy lehet kapni sokféle lakástextilt, többek között törölközőt is, így betértem valamelyik nap, és elmondtam mi a kívánságom. a válasz a következő volt: "jaa, hát azt a méretet már nem gyártják". erősködésemre, hogy szerintem azért van, ahol lehet kapni, és próbálkozásomra, hogy talán, esetleg karácsony előtt náluk lesz-e, egy újabb, a korábbinál kissé elutasítóbb hangnemű "már nem gyártanak ilyesmit" választ kaptam. még véletlenül sem szépített volna azzal, hogy náluk nem kapható, vagy az ő beszállítójuk nem gyárt, vagy megpróbálnak máshonnan szerezni, nézzek vissza később. nem-gyárt-ják. punk-tum. vicces, na.

Emlékül


2012. november 26., hétfő

B) menü



A) menü


a mai nap apró öröme

már megkezdtem a karácsonyi készülődést, múlt héten megrendeltem a gyerekek egyik ajándékát (társast) a neten, amit mára kértem házhoz szállítással, gondolván egész nap sütnöm-főznöm kell (holnap megyünk a Papa temetésére, a nagynénéméknél fogunk állomásozni, és amit sütni kell azt mi visszük), szóval gondoltam itthon leszünk. 

igen ám, de közben eszembe jutott, hogy ma átígérkezett a barátnőm, akinek tegnap volt a névnapja, és bár telefonon felköszöntöttem, nem készültem semmi egyébbel, így fél6-kor kipattanva az ágyból, gondoltam megsütöm a dolgok egyik felét, vele (és Konival persze) elmegyünk a kedvenc cukrászdájába ahová meghívom, délután pedig megsütöm a dolgok másik felét, a cukrászdás körrel egyidejűleg pedig elintézem a postát, nyomtatványboltot, stb. dobtam is egy sms-t az ünnepeltnek, aki visszaírt hogy 10-re itt is lesz, nekem pedig abban a pillanatban esett le, hogy a futárcég azt írta, 9-11 között hozza a motyót. auuuu!

na de ki korán kel, aranyat lel, az én aranyam pedig az volt, hogy 10 előtt 5 perccel hozta a futár a csomagom. jupii! 

hogyan segítsünk?

sokszor elgondolkozom azon, hogy hogy segítsünk a gyerekeinknek bizonyos helyzetekben? akár az emberekkel kapcsolatos nehéz szituációkat megoldani, akár logikailag, fizikailag nehéz feladatokat végrehajtani. mert az, hogy fiam/lányom megcsinálom helyetted, vagy elbeszélgetek én ezzel az xy-nal, sokszor kézenfekvő lenne, és persze gyorsabb, meg kíméljük a gyereket, de attól ő még nem fogja megtanulni, hogy hogyan kellene kiállnia magáért? sok, RENGETEG olyan felnőttet ismerek, akik elmúltak 30 évesek, és még mindig az anyuci/apuci védi a hátsójukat, akár anyagilag, akár máshogy. itt most nem a szülőkkel együtt lakásra gondolok, hanem pl arra, hogy ha bármi gond van, akkor anyuci/apuci rohan és segít, majd ő megoldja. persze nagy különbség van a 3 és a 30 éves gyerekek segítségre szorulása között, de azt hiszem pont a kettő közti időszakban kellene eljutni A-ból B-be, és minél előbb kezdi az ember, annál kevésbé megy "direktben" a dolog.

ma pl elbeszélgettem egy környékbeli anyukával, akinek most kezdte a fia az iskola első osztályát. az ő eddig áldott jó gyereke szorongó lett, sokszor betalálják, és ő pedig nem győzi bátorítani, lelket önteni belé, és megtanítani arra, hogy álljon ki magáért. és igen, ez még mindig jobb megoldás, mint bemenni a suliba és befenyíteni a hülyepetikét, mert aztán még inkább az ő gyereke lesz az akit betalálnak, mert ő lesz az anyuci kisfia. én féltem, hogy már az oviban szembesülünk ezekkel a problémákkal, és tulajdonképpen így is lett. tavaly is volt ilyen csoporttárs, idén is van ilyen, bár nem konkrétan Milán a célpont, azért van még mit tanulnia a fiamnak a tökösséggel kapcsolatban. na de hogyan csinálhatjuk ezt, hogy jól nevelt legyen, de mégis vagány, védje meg magát, de ne üssön vissza? ez mondjuk egyrészt mentalitás kérdése is, másrészt pedig kőkemény feladat, és időnként tényleg fejtörést okoz. 

ilyenkor azért megfordul a fejemben, hogy sok ember gyerekvállalás előtt a kakis pelenkáktól és az álmatlan éjszakáktól retteg, a szoptatás nehézségein és a mikor kezd már el kúszni/mászni/járni kérdéskörön kattog, ... hát egy fenét. a közösségbe kerüléskor jönnek az első komoly körök, én pedig már jelentem, előre félek a kamaszkortól. 

védeni úgy, hogy ő is megvédhesse saját magát. segíteni úgy, hogy ő maga is megtanulja, hogy hogyan kell önállóan megoldani a problémát. kivonni magunkat, elhatárolódni úgy, hogy mégis benne legyünk annyira, hogy megmaradjon a bizalom. senki nem tudja, egyetlen könyv sem írja, hogy melyik esetben hol a határ.

2012. november 24., szombat

spórolás

örökös témám a spórolás, és ezt egy új "hobbimmal" a házi kenyér sütésével tökéletesen össze tudtam hangolni. az egyik dolog, hogy egy kicsit olcsóbban jön ki így a kenyér, a másik, hogy szívmelengető, hogy a két kezem (na meg a sütő :D) munkáját eszi a család, ráadásul tudom is hogy mi van a hozzávalók közt. 

spórolós nem feltétlenül attól lesz valami, hogy olcsóbb, mert ha a rá fordított időt is beleszámítjuk, nem biztos hogy tényleg olyan nagyon megérné házilag kenyeret sütni. viszont azóta megspóroltunk pár utat a közértbe, amit ha csak kenyérért is ugrunk be, tuti hogy egy ezres alatt nem ússzuk meg, mert ha nem is állt szándékunkban mást venni, akkor is bekerül a kosárba ez-az. persze nem felesleges dolgok, mert elfogynak, elhasználjuk, de lehet hogy máshol olcsóbb lett volna, vagy nem feltétlen lett volna rá szükség. már van vagy 3 hete, hogy nem vettünk boltban pékárut, így hetente csak egyszer kell (általában hétvége előtt) boltba menni, és azt biztosan állíthatom, hogy hetente 2-3000 Ft-tal beljebb vagyunk így. na ezt nem gondoltam volna, amikor nekikezdtem. 

a valóságtól el...

lehet, hogy a valóságtól némileg elrugaszkodottnak tűnik majd ez a bejegyzés, de...
két "heppem" van (haha, ha csak kettő lenne!): az egyik a Subaru, aminek ha csak a hangját meghallom, a gyomrom is beleremeg, mindegy hogy régi vagy új, ki vezeti, és hol közlekedik vagy parkol épp. a másik Kuba - ezt most nem fejteném ki bővebben. na már most... ez a hét úgy telt el (eddig), hogy minden nap láttam, hallottam, olvastam valamit ezekről a dolgokról. MINDEN NAP! erre ma reggel a fb-n egy játékfelhívást kaptam egy olyan légitársaság oldaláról, amin szabadon választott úticélra lehet repülni családostul, és az úticélok között szerepel HAVANNA is! lottó is feladva, tehát várjuk a csodát. :D

a hozzátáplálásról

a harmadik gyereknél a hozzátáplálás témakörét tekintve a "fokozatosság" teljesen mást jelent, mint az elsőnél, vagy a másodiknál. jelen esetben úgy néz ki a dolog, hogy első napokban barack, a következőkben alma, aztán jött a krumpli, a többi napon pedig egyre többet kap abból, amit én eszem.

2012. november 23., péntek

fogorvos - jókor?

vagy jó után egy héttel?
éreztem, hogy van két problémás fogam, ezért bejelentkeztem fogorvoshoz. na hát ugye ez sem egyszerű nálunk (lást barter c. bejegyzést), elég kevésnek tűntek azok az időpontok, amikor a doki is rendel és én is el tudok szabadulni, és hát a fogorvos nem az a hely, ahová előre tudjuk hogy 55 percig fog-e tartani, vagy másfél órán át? tehát olyan időpont kellett, amikor vagy Anyu, vagy A. úgy vannak itthon, hogy mindegy mikor érek haza, bár csak a szomszéd utcába kell mennem, legalább nem távolság. két hete kértem időpontot, és jövőhét péntek estére kaptam, tegnap pedig elkezdett fájni. így életemben először olyan helyzetben vagyok, hogy kifejezetten várom, hogy mehessek már a kínpadra. :-I

tényleg, miért? :)

Szofi: Anya, miért sír a KisKoni?
én: mert éhes.
Szofi: és azért miért kell így visítni??

a cukornád felém küldi édes illatát...

2012. november 22., csütörtök

barter

saját magamból kiindulva azt tudom mondani, hogy a házhoz érkező szolgáltatásnak igen nagy jövője van (lenne).

történt ugyanis, hogy Milán egyik csoporttársának az anyukája pedikűrös, és házhoz érkezve végzi e tevékenységet, több év saját magam farigcsálása után  én is beneveztem egy körre, hát le is döbbentem, mert szerintem könnyebb lettem vagy fél kilóval, meg tuti kisebb a lábam egy fél számmal, arról már ne is beszéljünk hogy remek volt a társaság, és eszméletlen jól esett a masszázs is. 

a fodrász, aki a hajamat szokta csinálni, szintén házhoz jön, és a fürdőszobában alkot, de van házhoz járó masszőr ismerős is. 

kisgyermekes, autó- és segítség (bébiszitter ill. általában itthon lévő családtag) nélküli anyuka lévén számomra áldás, hogy nem kell kilogisztikázni, hogy éppen mikor tudok elszabadulni itthonról 2-3 órára úgy, hogy közben a gyerekek hazakerüljenek az oviból (vagy éppen oda el), a legkisebb se maradjon felügyelet nélkül, és a 2-3 havonta esedékes hadműveletet mégis véghez lehessen vinni. 

az internetes váráslás is áldás, sok dolgot nem kapok meg helyben (vagy drágábban mint webáruházból rendelve postaköltséggel együtt), szóval nem mintha nem szeretnék kimozdulni, de sokszor tényleg nem tudok, és jó, hogy van arra lehetőség, hogy itthon is megoldható az, amit szeretnék.

tulajdonképpen van még egy-két tippem, hogy mit lehetne háznál csinálni, pl a háziorvos, ha épp szükség van rá, sőt a gyerekorvos igazán kijöhetne, hogy ne kelljen 3 gyerekről kimatekolni hogy ki jöjjön, ne jöjjön, hova tegyem, mikor van a rendelés, ne kapjanak el semmit közben, különös tekintettel az időjárásra is többek között, mert szakadó esőben több gyerekkel egy félórás gyalogút nem egyszerű (bár koppkopp, mindig meg tudtuk oldani elázásmentesen ha ilyesmi volt). 

ennél már csak az lenne jobb, ha valami barter kereskedelem is folyhatna a színfalak mögött: tehát a saját magunk által megtermelt vagy előállított, elvégzett dolgokat adnánk cserébe a házhoz jövőnek. kicsit úgy hangzik, mintha vissza akarnánk menni a múltba, és tulajdonképpen van is benne valami, sok dolog jobban működött és sokkal egyszerűbb volt akkor.