2014. november 14., péntek

Én nem arra születtem!

én: Milán, kérlek add rá Konira azt a pelust, amíg felöltözöm.
Milán: de hát anya! Én nem arra születtem, hogy kisbabákkal foglalkozzak!

:-o

Hosszú lesz...

Szofi: Anya! Nem mehetsz el!! Apa nem is tud paradicsomlevest főzni! 

2014. október 9., csütörtök

De anya ez egy TGV!!!

Mondom Milánnak, képzeld, micsoda vonattal fogok utazni A-ból B-be - és mutatom a képet. Válasz a hatévestől: DE ANYA, EZ EGY TGV!!! (rá van kattanva a vonatokra, kicsit..). Mondom neki, hogy ez nem TGV, hanem egy Thalys, de csak magyarázta, hogy de ha ő mondja akkor az az, csak más színre van festve. Nem hagyott nyugodni a gondolat, utána néztem... hát a gyerek közel sem csak a fantáziáját villogtatta, sőt:

"Thalys PBA motorvonatoktól eltérően a Thalys PBKA motorvonatokat kizárólag a Thalys szolgáltatásért fejlesztették ki. Kívülről vörösre festett TGV POS-nak tűnnek, azonban technikailag hasonlóak TGV Duplex motorvonatokhoz, de nem kétszintesek. " - forrás: Wikipedia

2014. október 8., szerda

amúgy élünk...

Ezt a bejegyzést is meg akartam már írni vagy egy hónapja, igazából még tombolt a nyári szünet, amikor megfogant bennem az írás gondolata az ügy kapcsán.


A zénanyukám mindig hülye biliformára vágta a hajam, mert szerinte úgy volt praktikus. Hiába tiltakoztam ellene, meg rém ciki volt, egyszerűen le lett vágva, sőt nem is bilifazon volt az, hanem focista frizura, tudjátok, elöl meg oldalt rövid, hátul kicsit hosszabbra hagyva. Aztán most, hogy van egy rémesen kezelhetetlen hajú lányom, az ő hajának is nekiesne anyukám, mert hogynézmárki. Szofi viszont növeszteni szeretné, kb fenékig. Meg tudom érteni. Hihetetlen, hogy mennyi frusztráció kerül elő most így, felnőtt koromban, mármint előjött bennem az, hogy tényleg mennyire utáltam a hajam egész kiskamasz koromig, mert soha nem lehetett olyan, amilyennek én szerettem volna. Sírtam hogy bénán néz ki, utáltam az egész mizériát. Úgy 13-14 éves lehettem amikor már erélyesebben szót mertem emelni az ügyben. Nos Szofi esetében... nem vágunk és kész. És nem azért, mert nekem nem lehetett akkor hosszú hajam, akkor márpedig neki az lesz, hanem mert ő szeretne hosszút. Amúgy tényleg nehéz kezelni, de egyre ügyesebben fonok. :)

2014. augusztus 8., péntek

Utóirat a kenyérről - bőség zavara...

Ezt a bejegyzést már korábban megírtam, csak véletlenül az utazós blogba posztoltam. :D

Szóval a minap megkérdeztem egy már több, nagyobb cégnél dolgozott pék ismerősünket: mégis mit raknak a bolti kenyérbe? A válasz a következő volt: végül is mindent beleraknak amit én itthon, csak még egy csomó minden mást is. Hogy mit? Szerinte azt én nem szeretném tudni.... adalékanyagok, állományjavítók, ésatöbbi. A töltelék sokszor romlott ez-az, például a romlott tejtermékeket előszeretettel dolgozzák bele a pékáruba, na ezt mondjuk nem pékségek, hanem olyan boltok, ahol helyben működtetnek sütödét, de amúgy minden mást is árulnak (nem szeretném nevén nevezni). 

Mondjuk igen, el lehet gondolkozni azon, hogy miért lehet az, hogy pl az albánpékséges kenyér bár első kóstolásra finom, de az igen gyanús, hogy mi a fenétől lesz ugyanolyan friss(nek tűnő) még szerdán, mint előző szombaton volt. Ugyanannak a kenyérnek a maradéka. :/ Normál esetben egy házi kenyér, ami nem tartalmaz semmit a "kötelező" hozzávalókon kívül, ennyi idő alatt már penészedni kezd, basszus.

Fogalmunk sincs, hogy mit veszünk (mit adnak el nekünk). Szerencsénkre legyen mondva, egyre kevesebb készterméket, bolti kaját, rendelhető készételt, nagyüzemi kaját tömünk magunkba, sem készen kapható vitamint, sem táplálékkiegészítőt nem fogyasztunk. Zöldség immár a kertből, ami nem terem meg, az a piacról, a tojás házi, tej a tejes kocsiból, liszt a malomból, most már a száraz tészta és a pékáru is kizárólag házi, a csirke saját, a sertés és a marhahús na meg a felvágott pedig olyan helyről van, ahol hozzáadott maszlagok nélkül állítják elő a dolgokat, nem vizezik, nem gyorsérlelik, nem szójázzák a cuccokat. láss csodát, nemcsak a betegségek kerülnek el, Szofi asztmája és A. allergiája is a múlté, gyógyszeres kezelés nélkül. Milyen érdekes?!

Fanktaktikus!

- óóó te borzalmasveszedelem! - mondom Koninak, miután reggel kilenckor már másodszor mostam fel utána a konyhát.
- ésmég, fanktaktikus is vagyok!

valamiért elszállt minden haragom... :D

2014. augusztus 6., szerda

Terápiás sütés - és mások

Szóval az történt, hogy az érzelmi hullámvasutam közepette nemcsak hogy a sütőm romlott el (gyakorlatilag annyira szétégett az alsó fűtőszál, hogy A. csak darabokban tudta kiszedni belőle, de már úton van az új alkatrész...), hanem még a lisztem is elfogyott, csak ma érkezett meg az új szállítmány.

A liszt egy hihetetlenül fontos dolog. Mert sütni még anyukámnál is tudnék, hiszen itt lakik a szomszédban, itthon bedagasztom, kelesztem, és átviszem megsütni, meleg van, nem fázik meg a tészta közben. Na de a liszt!!! Jó néhány hónapja már, hogy nem veszünk bolti lisztet. Több mint másfél éve állítom elő a pékárut magunknak, de úgy 99%-ban mindent (boltból/pékségből csak végszükség esetén, max havi 1 kg kenyeret veszünk, meg kakaós csigát, mert az soha nem sikerül jól), és miután sok jót hallottam a Szabó Malom lisztjeiről (ezittareklámhelye), akik jó minőségű gabonából hiperszuper osztályon felüli liszteket őrölnek (búza, rozs, tönköly.... teljes kiőrlésűeket is), vettünk próbából, és azóta elkötelezett híve lettem a Szabó liszteknek. Egyszerűen nem vagyok hajlandó bolti liszthez nyúlni. Szóval el lehet képzelni, hogy a gagyi bolti lisztből sokkal jobb pékárut lehet készíteni mint amit az ember megvesz, na most akkor ebből... uuuuh, komolyan mondom, hogy már a nyers tészta is ég és föld a másikhoz képest! 

Olyannyira belelendültem a lisztelgetésbe, hogy a környékbeli anyukáknak is én rendelem, havi 2-300 kg jön a malomból - sok az otthon sütő anyuka, és egyre több, szerencsére. A kis logisztikai munka ami ezzel már, még az agyamnak is jót tesz, az, hogy megköszönik, dicsérik a megrendelők, meg a lelkemnek esik jól. Na de eltértem a tárgytól.

A liszt- és sütőhiánynak két hátulütője VOLT.

1. Bolti kenyeret vettünk. Elsősorban az általam rengeteget szidott albánpékségből. Így, hogy már régóta nem (t)ettünk ilyesmit, azt tudom megállapítani hogy a csodakenyér iszonyatosan sós, és minden pékárunak ugyanolyan íze van, van benne valami adalék, ami minden tésztájukat ugyanolyanná teszi, akár édes akár sós akár natur terméket vesz az ember. Valamint tömős is. Eteti magát a kenyér, kifli, az ember simán bever(ne) belőle akár 2-3 szeletet is (a saját sütésűből 1 szelet simán elég), de így két hét után már olyan szinten telítve érzem magam, mint aki halálra zabálta magát minden nap, pedig én csak reggelire eszem ilyesmit.

2. Itthon lévő anyukaként a sütés számomra terápiás jellegű. Mindig alkotok valami újat, mindig kell a kihívás. Mert az nem úgy van, hogy na ha van valami bajom, vagy túl nagy a hangzavar akkor elmegyek futni. Vagy leülök csendben... vagy zenét hallgatni. Eleve nálunk szitne soha nincs csend, a nagyok már nem igazán alszanak délután sem, csendes pihenő ugyan van, de az sem olyan. Szóval pörgés van reggel legkésőbb 7től este legalább 9ig. Ellenben ha találok egy receptet, megcsinálom, tovább fejlesztem. Öreg tésztázom, kovászolok, pumpernickelt sütök (na mire addig eljutottam, hónapok kellettek...), tökéletesítek. Akik látták, kóstolták már a finomságaimat, erőteljesen javasolták, hogy nyissak pékséget (jaa, lottózom!). Sikerélmény, na. Magamnak, a család előtt, az ismeretségi körben. Olyan lehet ez nekem, mint másnak a cigi vagy az esti sör, vagy ki tudja. És most két hétre nem volt meg és hiányzott. De már érzem az éppen sülő kenyérkém illatát... olyan jó, megnyugtató ez. És nem, nincs semmi bajom, ez most csak az a bizonyos plusz, ami hiányzott. 

2014. augusztus 5., kedd

Nem kell, hogy mindig jolessen...

Mert "nem vagyok született éjjeli bagoly, sem született futó, sem született anya, sem született feleség, sem született konyhatündér. Hogy ezekben megfeleljek, esetleg jó legyek, bizony melóznom kell"

http://futasvelem.blogspot.hu/2013/08/mege-sikhogy-ne-mesikj-olafutas.html?m=1

Miutan egyutt sutottunk-foztunk a gyerekekkel, majd dinnyet ettunk a teraszon ugy, hogy folyt vegig az allunkon es a karunkon, vegul Szofi megkerdezte, hogy tudok-e ciganykerekezni, es meggyozott hogy de biztos nem felejtettem meg el, es sikerult is elkapraztatnom anelkul, hogy bajom esett volna, ismet kiengedett a fek. Na hat ilyen egyszeru ez. Jo a cikk egyebkent, minden tekintetben.

Kézifékkel

Olyan hangulatingadozásom van egy jó ideje, mint kismama koromban, de tényleg. Már kezdek a saját agyamra menni, főleg hogy ez azzal jár együtt, hogy amikor épp lent, akkor úgy telnek a napjaim, mintha be lenne húzva a kézifékem. Most még a sütésben sem tudom kiélni magam, mert tönkrement a sütőm, szóval legfeljebb valami olyat, amit serpenyőben lehet (gofrin és palacsintán élünk, na meg bóti kenyéren :-o). Nyilván égi jelként is megélhetném, hogy nem kéne annyi szénhidrát, na de legalább fél siker, hogy nem az van bennem, hogy "na még ez is". A futás kapcsán hol erőre kapok, hol kedvem szegi az, hogy nem megy úgy, ahogy tavaly ilyenkor, szóval hullámzó ez is. Van amikor extra lelkes vagyok szinte mindenre, van amikor még a különösen jó dolgokra sem, mintha valami láthatatlan dolog szívná le az energiáimat időről időre, aztán amikor abbahagyja, akkor haladok tovább. Két pofont ide, de gyorsan. :/

2014. július 31., csütörtök

eseménydús

jaj annyi minden történt már megint, hogy azt sem nagyon tudom merre van előre. egyrészt talán az időjárásnak is köszönhető (meg tudom-tudom, a csillagok...), olyan hangulatingadozásaim vannak mint megboldogult kismama koromban, aztán meg a nagyok nyaraltak Anyukámmal (!!!) közel egy hétig, én pedig minden Koni-alvós időt kihasználtam egy kis bárányfelhő-nézésre vagy zivatarvárásra, miközben élveztem hogy hűűűűűűűű, egy-gyerekesként milyen könnyű is helyt állni főzés-mosás-takarítás-rendrakás ügyben, komolyan mondom én magam is nyaralásként éltem meg ezt a néhány napot.

amúgy pedig különben is nyár, fagyizás, gyerektársaság hol nálunk, hol máshol, programok, befőzés, szalonnasütős esték, mikor-mi, most épp kertrendezős napokat is élünk, ásunk-talicskázunk vadul a gyerekekkel.

aztán voltunk A-val BuenaVista koncerten is, ennek igen nagy jelentősége van. amikor megláttam a hírlevelet, hogy ismét lesz koncertjük a margitszigetiszabadtérin, azonnal lecsaptam két jegyre. később szembesültem azzal, hogy a mostani világ körüli turnéjuk "adios tour" névre hallgat, ami azt jelenti, hogy többén nem koncerteznek... vagyis az öregeket már nem láthatjuk a jövőben - így sem maradtak már sokan, hiszen a nagy nevek több mint fele nincs már velünk. amikor szembe jött néhány cikk ezzel kapcsolatban, kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy beigazolódott a sejtésem: az utolsó turnéjukat róják, ami 2015-ben, Kubában ér majd véget. na de sebaj, az uccsó koncertre van jegyünk, ez a lényeg... szép búcsú lesz ez. 

amikor a Flórián térről sétáltunk a szigetre, eszembe jutott a 12 évvel ezelőtti koncert, akkor még Ibrahim Ferrerrel, a Sziget fesztiválon (vagy ki tudja hogy is hívták akkor). azóta minden egyes Buena Vista koncertről szomorú szívvel jöttem el, és gyötört a kérdés: hogy jutok el én Kubába? és most, hogy az utolsó koncertjükre andalogtam az én urammal, zsebemben a Kubába szóló repülőjeggyel... leírhatatlan érzés volt. kétszer is könnyeket csaltak a szemembe a bácsik, ezt most nem is részletezném, minden tekintetben fantasztikus koncert volt, méltón megemlékezve minden tagra, a zenekar egész történelmére, állva tapsolt a közönség, nem is kérdés, hogy telt ház volt. 

a Margit-szigetről hazafelé sétálva pedig eljátszottam a gondolattal, hogy de jó is lenne látni őket, még egyszer utoljára-utoljára is Kubában... mert elvégre nekik köszönhető, hogy megfogant bennem a csírája annak, hogy én olyannagyonnagyon el szeretnék jutni oda, a róluk készült film (vagy százszori) megtekintése óta vágyom arra, hogy Havannában, a Malecónon sétálva beterítsen az Atlanti-óceán kicsapódó vize... és mert én olyan nagyon telhetetlen vagyok. Fel is túrtam az internetet az infoért, és egy e-mail váltás a következőt eredményezte:  

It is a pleasure to communicate with you. We have in our hotel the Traditional Cuban Music Concerts with members of the Buena Vista Social Club.
The Traditional Cuba Music Concert is inside of  1930 Ballroom on Tuesdays and Saturdays. The ballroom open at 8:30pm, the concert start at 9:30 pm until 11:30 pm. .... 

Muchas gracias :*** és száztizenkettő :))

merj nagyot álmodni!
(és ezt külön üzenném annak a kedves olvasómnak is, aki e-mailben várja a válaszomat... igyekszem írni!)

2014. július 22., kedd

Boldogság?

Cherifa messze a távolba mered, nagy levegőt vesz. 

- Szerelemből szeretni, az boldogság. A szív oly vadul ver, hogy azt hinné az ember, mindjárt szétpattan, ha pillantást vetnek a szádra, ha tenyered finom verejtéknyomot hagy a térdhajlatban. Boldogság a szeretett ember nyála, amikor édesen és láthatatlanul csúszik le a torkodon. 

Abbahagyja, összehúzott szempilláin keresztül néz, vizsgál, mintha tudni szeretné, hogy figyelem és értem, amit mond.

- Boldogság a nyak, amikor megszabadul a görcsöktől és a fáradtságtól, amikor végtelen hosszúra nyúlik, mert a szeretett férfi nyelve siklik végig rajta. Boldogság a fülcimpa, amely úgy lüktet, mint az ágyék. - Egyre gyorsabban veszi a levegőt. - Boldogság a hát, ami megremeg. A combok, amelyek készségesen nyílnak szét, a bugyi, amely úgy hullik le, akár a falevél. Az ujjak, amelyek a szőrzet sűrű bozótjába hatolnak. 

Elnémul. Összeszorítja a szempilláit. Hátrafeszíti fejét. Így áll egy ideig, majd szinte suttogva folytatja: 

- A boldogság nem más, mint attól félni, hogy megnyíljon az ember, a hihetetlen erő, ami hajt, hogy odaadd magad, miközben a világ egészében olyan, hogy legszívesebben elsírná magát az ember.

Tolvaly Ferenc - Boszporusz felett a híd

2014. július 21., hétfő

A te igazságod nem az enyém

Egy igen szellemes Naszreddin-történet jól mutatja - mondta -, hogy addig nem lehet lépni, amíg nem látjuk át az igazság viszonylagosságát. Naszreddin az udvarban tartózkodott, és hallotta a király panaszát, hogy hamisak az alattvalói.

- Felség - járult az uralkodó elé -, van ilyen igazság is, meg olyan igazság is. Az embereknek gyakorolniuk kell a valódi igazságot, mielőtt a viszonylagos igazságot alkalmazhatnák, de mindig fordítva szeretnék. Ez az oka, hogy nem veszik olyan komolyan az ember alkotta igazságot, ösztönösen tudják ugyanis, hogy az pusztán a képzelet szüleménye. 
A király nem értette.
- Vagy igaz, vagy sem - mondta. - Az embereket igenis kényszeríteni fogom, hogy igazat mondjanak, míg végül hozzá nem szoknak, és igazmondók lesznek. 
Amikor másnap reggel kinyitották a városkapukat, bitófák álltak előttük, mellettük a királyi gárda egyik tisztje őrködött, majd egy hírnök kikiabálta, hogy attól kezdve mindenkinek, aki be szeretne lépni a városba, először válaszolnia kell az őrszolgálatos tiszt kérdésére. Az igazat és csakis az igazat mondhatja!
Naszreddin elsőként lépett a tiszthez. 
- Mi célból akarsz a városba menni? - kérdezte tőle az őrt álló katona. - De igazat szólj, különben Istenemre mondom, lógni fogsz.
- Azért megyek a városba - felelte Naszreddin, és az akasztófára mutatott -, hogy arra a bitóra felakasszanak.
- Hazudsz, kutya! - kiáltott rá diadalmasan a tiszt. - Senki nem megy a saját vesztőhelyére. Nem hiszek neked!
- Nahát, ha hazudtam, akkor akasszál fel!
Eltöprengett a katona.
- Igen, de akkor az válna igazsággá, amit mondtál! Nem akasztalak fel.
- Pontosan így van - nevetett Naszreddin a katona dilemmáján. A te igazságod nem az enyém!

Tolvaly Ferenc - Boszporusz felett a híd

2014. július 14., hétfő

Elapátlanodva

Itt vagyunk, megvagyunk, túléltük az apátlan hétvégét. :) 

Na nem kell semmi rosszra gondolni, végre A. is belekóstolt abba, hogy milyen ízű a család- és munkamentes szabadidő. Neki baromi ritkán adatik meg az ilyesmi, ugyanis itthonülő tipus, már amikor éppen nem dolgozik akkor arra van a legkevésbé energiája hogy kimozduljon. Na de most mégis megtette, és péntektől vasárnapig egy motoros kalandtúrán vett részt az Őrségben, ahol baromi jól érezte magát, mi pedig nagyon örültünk az örömének. Igazi pasis program volt! - persze irigyeltem egy kicsit, mert hát miért ne?!

Nehezített terep volt egyébként számomra is, ugyanis Anyukám is épp most ment nyaralni... no de sebaj, mi is nyaralósra vettük az ütemezést, voltunk piacon, fagyizni, tejesnél, szombat estére pedig szalonnasütés volt a terv. A fentiek tükrében megállapítható, hogy az egyetlen férfi a házban Milán volt, ő segített például a szalonnasütés tűzrakásánál is, mert amikor már egy órája próbálkoztunk és csak füstölt a halom, de be nem gyulladt, félvállról benyögte, hogy miért nem öntünk rá lakkbenzint? Apa is azt szokta! Hatéves létére ő az ész a családban, múltkor a konyhaszekrény ajtaját is ő csavarozta fel, amikor az apja egy többnapos munkán volt oda. Hát hiába... férfi kell a házba, különben az élet megáll. 

Természetesen volt örömködés, amikor A. hazaért, fincsi ebéddel vártuk a nyakába ugorva, majd együtt borultunk az ágyba sziesztaidőben. Szép az élet, na.  :D

2014. július 8., kedd

Vihar előtt...

Van valami különös varázsa a vihar előtti csendnek. Nem is igazán a csendnek, hanem annak a húsz percnek, fél órának, ami az épp kitörő vihar előtt van. Amikor már elsötétül az égbolt, a távolból hallani az ég dörgését, még nem esik, de az erősödő szél hozza magával az eső illatát. Jó ilyenkor kimenni, felnézni az égre, és magunkba szippantani azt a valamit, ami több mint levegő.

2014. július 2., szerda

Utazás, kicsit másképp

24 óra - ennyi választ el a legközelebbi utazásunktól. Szülinapi kívánságom volt sok-sok éve már, hogy a jeles napon (pénteken lesz), láthassam a tengert, és úgy néz ki, hogy idén megadatik: A. elvisz a tengerhez július 4-én, ráadásul kettesben, két keréken. És milyen érdekes, most, hogy az utazás küszöbén állunk, nem a tenger látványa és illata az, ami miatt az utazást várom, hanem maga a kettesben megélt kaland. Tulajdonképpen bármerre indulhatnánk. A dolog szépsége hogy (minő véletlen) telefon nélkül kelek útra, tehát nemcsak hogy közösségi háló, internet és miegymás híján, hanem úgy ahogy vagyok, elérhetetlen leszek, bármilyen célból is keressen bárki /nem is árt megszabadulni eme függőségtől mondjuk/. Tisztára, mint a nászúton. ;)

Mai gondolat minden napra

"A föld kiszárad víz nélkül - testünk is megbetegszik az érzelmi megnyilvánulások nélkül."
Bolygó asszisztens

2014. július 1., kedd

Hűségidő... avagy élet egy aranynak tűnő rossz bizsu kalitkában.

Még időszámításunk előtt (a régi blogban) annyit szidtam a rohadt mobilszolgáltatónkat, hogy azt nem tudnám két kezemen összeszámolni - a helyzet gyakorlatilag csak időlegesen változott, aztán mindig ugyanoda lyukadunk ki, igazi se veled - se nélküled kapcsolat ez. 

Megállapítottuk már nem egyszer, hogy ezek a telefonok úgy vannak kitalálva, hogy véletlenül se bírják ki működőképesen a 2 évet (és mondjuk olyan hibája adódjon, hogy rá lehessen húzni hogy nem rendeltetés-szerűen használtuk), vagyis még a 2 éves hűségidő letelte előtt, csak most csak nekünk kedvezményesen vehessünk új telefont, újabb 2 évre aláírva a szerződést. Nem, nem azért mert olyan kis cuki jófej a szolgáltatónk, hanem azért, mert kell egy új telefon, ha lehet akkor nem horror áron, főleg nem másik szolgáltatónál leperkálva többtízezer kauciót amit majd sok hónap után apránként jóváírnak. Na mindegy is, most sincs ez másképp, másfél év telt el az aláírt kettőből, és az én szuper csodatelefonom bár még működött, de az akksi mint valami alien, elkezdte kinyomni a kijelzőt, ami két oldalt már elvált a telefon házától, és igencsak domború formát vett fel. Jó, mi? 

Azért vettem anno zárt, fémházas telefont, mert egyrészt tetszik, másrészt a három gyerkőc mellett előfordul hogy nem pont oda kerül ahol annak lennie kellene, vagy épp elejti valaki, és a zárt fémház már egyszer bevált, nem megy bele kosz és strapabíró is. Igen ám, viszont az akksi, ha megadja magát, akkor állítólag elkezd dudorodni, és így más hely nem lévén, a kijelzőn át kényszerül terjeszkedni (mondom én, alien...). Szóval bebattyogtam a szolgáltatóhoz, elmondtam hogy mi a szitu, és az amúgy nemszimpi csaj aki átvette tőlem a telót, aszondja legkésőbb júli 31-ig megoldják. Mondom oké, szeretnék kérni cserekészüléket. Aszondja sajnos minden cserekészülékük ügyfélnél van, nem tud adni. Mondom oké, akkor szeretnék kérni (majd) jóváírást a havidíjból, mivel nem használom a szolgáltatást, nincs mire fizessem. Ó, nem úgy van az, ÁSZF meg apróbetűs, ők nem kötelesek cserekészüléket adni, oldjammeg. 'nyád... De nyugodjak meg, lehet hogy már 2 héten belül elkészül, de az is lehet hogy kapok valami cserére jogosító akármit, és akkor lesz szép új telefonom, és akkor az csak 1 hét. Hiphiphurrá. Faxkivan, márbocsánat.

Szóval ha ismét eltűnnék, meg aki tudja a számom de nem ér el, akkor az a fent leírtak miatt van, lehet szidni a kékeket.

2014. június 30., hétfő

Jetlag

jetlag (kiejtése: dzsetleg; nincs elfogadott magyar neve, „gyors időzóna-átlépés”-nek lehet nevezni), időzónaváltás-szindróma ... blablabla, forrás wikipédia, szóval bár nem repültem, ma reggel  ébredéskor, illetve azóta is egészen hasonló érzésem van. Történt ugyanis, hogy amikor felébredtem, azt mutatta a kis okos rádiós ébresztőóra, hogy 05:40. Bár baromi álmos voltam, éjjel a vihar miatt nem aludtunk túl sokat (a gyerekek jöttek át, A. költözött át, majd aztán mindenki a helyére, plusz a tetőablakokat be kellett csukni, így fülledt meleg volt, ésatöbbi), örültem is a korai ébredésnek, gondoltam milyen friss lehet a levegő, az eső sem esik, majd jól elmegyek futni amíg Anyukám itthon van, legalább egy kis rövidkét. Nyúltam a kávémért (A. fél 6-kor szokta az éjjeli szekrényre tenni), és meglepően tapasztaltam, hogy ez bizony túl hideg ahhoz, hogy csak 10 perce legyen ott. Ránéztem a telefonomra, 07:34 ... .azta...! Fél 8-ig aludtam? Ejjha... ebből futás nem lesz, az már tuti, de olyan időeltolódásban vagyok azóta is, hogy még mindig nem tértem magamhoz. Szerencse, hogy a gyerekek is hasonlóképp érzik magukat. Ez egy ilyen nap... még jó, hogy itt a vakáció és nem sietünk sehová. :)

2014. június 26., csütörtök

Sütős sikerszéria ON!

Ami tegnap elkezdődött, az ma folytatódik, legalábbis a konyhában. 

Történt ugyanis, hogy kigondoltam: egy jól sikerült kifli után csak egy mégjobban sikerült kiflivel überelhetem a dolgot, majd kikerestem a KenyérIstennő Limara oldaláról az egyszerű tejfölös kifli receptjét. Olyan szép volt a tészta, úgy adta magát hogy még egy kis teljes kiőrlésű rozslisztet is rakjak bele, meg akkor már egy kis lenmagot is, Milán pedig azt mondta, inkább ne is kifli legyen, hanem olyan mindenféle-formájú zsemle-szerűség. Szóval megint nem sikerült a kifli, de lett helyette ilyen: 


2014. június 25., szerda

Jelek

Van az úgy, hogy történik velünk valami, vagy szembe jön valaki, azt az adott pillanatban nem értjük, sőt fel sem merül bennünk, hogy barmilyen jelentőséggel bír, aztan amikor megtörténik a folytatás, összeáll a kép, es ha az ember gondolkozik, emlékszik, akkor rácsodálkozik hogy jééé... :-)

Vagy ez csak összeesküvés-elmélet a magunk számára, mindenesetre vicces. :-)

Kiflit? Na ne!

Lassan két éve már, hogy a pékárut saját magunknak állítom elő, boltban csak nagyon ritkán veszünk, kizárólag vészhelyzetben, vagy ha kakaós csigát szeretnénk enni, mert azt nem tudok jót (a leveles tésztást szeretjük, aminek az aljára rá van sülve a kakaó, és amúgy is tocsog a szinte fekete nedüben). 

Egy dolog van (na jó, a csigával együtt kettő) ami sosem sikerült olyan igazán jól, ez pedig a kifli. Elsőre jó, vagy legalábbis frissen még egészen rendben van, de másnap már nem az igazi. Ma valamiért mégis újra nekiveselkedtem, nem volt ötletem hogy mit süssek, mediterrán jellegű kenyerek voltak most porondon, bár egyik sem lett olyan amilyennek elsőre elképzeltem, azért elfogytak - toleráns a család, na. Meg ha már úgysincs sikerszériám, gondoltam teljesen mindegy, hogy a kenyér nem sikerül vagy a kifli, a lisztem úgyis fogytán, majd lesz ahogy lesz. Mivel a lisztszállítmány nem érkezett meg az akció kezdetéig, az összes maradékot beleborítottam: volt benne BL55 (finomliszt), BL80 (kenyérliszt), rétesliszt, és még egy kis teljes kiőrlésű tönköly is, összesen 50 dkg, a többi hozzávaló recept szerint. És ooolyan kurva nagyon jól sikerült a kifli, hogy alig várom hogy kihűljön, és felbonthassak egy újabb üveg eperlekvárt, mert abba a legjobb beletunkolni a friss kiflit. :))


Sütős sikerszéria ON!

Brutálfutás

A hétvégén megejtettem a havi rendes család nélküli kiruccanásom, Nyáregyházán jártam, azon belül (vagyis mellett) a motocross pályán, és bár a dolog szépségéből veszítvén én mégsem futottam, nagyon jól éreztem magam, mert remek kis csapat verődött össze.

A nemfutásom oka a nyári mikulásom beköszönte volt, és bár nem vagyok egy parázós nő, jobbnak tartottam így nem sárban tapicskolni, főleg hogy esetenként nemcsak kúszni-mászni kellett benne, hanem rendesen alámerülni is, fejbúbig.

Reggel 8tól este 6ig tartott az elfoglaltság, mármint ez az itthonról indulástól (gyerekek felöltöztetve megetetve, ésatöbbi), a hazaérkezésig (lakás romokban, mindenki éhes, ésatöbbi), de azért nagyon fel tud tölteni egy ilyen élménynap, amikor senki nem szól bele a mondatomba, végig lehet beszélni egy témát, és amikor más dologra figyelek, nem kell közben fél szemmel és fél füllel valamelyik vagy mindazösszes gyermeket is mustrálnom, és ehetek-ihatok megszakítás nélkül, és senkinek a fenekét nem kell kitörölnöm hosszú órákon át. 

Szóval a kiváló program és nagyszerű társaság mellett még ez is megkoronázza az ilyesmit, arról nem beszélve, hogy hazafelé jövet ismét kávézót avattunk, vagyis magunkat egy kávézó által, vagy nem is tudom melyik a jobb kifejezés, mindenesetre a Barako kávézóban felrémlett néhány kurva nagyon rég megélt kémia óra is, javaslom megtekintésre a szenvedélyeseknek.

2014. június 17., kedd

Ugy volt hogy irok, de aztan nem ugy lett

Annyira porgos-hajtos volt az elmult ket het hogy magam sem hittem volna. Miutan lezajlott az eskuvo, lagzi, morzsaparty (minden szuper hangulatban, eszelosen sok finomsaggal), volt egy szabadnapunk A-val es leruccantunk motorral a balcsira, kerulve az egyszamjegyu utakat, nagyon jo volt. :-)

Aztan betoppant a meglepetes vendeg, Walter, aki egyszeruen fogalmazva A. Nemetorszagban elo nagybatyja (ennel bonyolultabb a keplet de fogjuk ra), szombatig volt nalunk. O ilyen meglepibol megjelenos tipuS, kedves, jo lelku, csak szegeny mindig olyan hangulatomban toppan be amikor felmosorongynak erzem magam, igy volt ez telen es most is. Mivel en nem beszelek nemetul, o meg nem beszel magyarul, A. pedig dolgozik, eleg vontatottan telik vele a nap es ilyenkor amellett hogy sajnalom hogy esetleg unatkozik, meginkabb felmosorongynak erzem magam hogy hiaba torom magam hogy jol erezze magat. Persze nem, de megis.

Szombat reggel Walter hazautazott, aztan keszultunk is az ebedvendegek fogadasara, a Nagybatyamek jottek grillezni, szinten jol sikerult delutan volt, szinten sokat ettunk, vasarnap pedig libavacsorara voltunk hivatalosak. Jol hangzik ez a kethetes dinom-danom, csak epp 5 kg plusszal zartam a sztorit, es bar nem volt tervben sosem, hogy huu de figyeljek a sulyomra, most muszaj osszekapnom magam.
Hetfon vegre kitakaritottam a lakast, gondoltam kedd lesz a lablogatos nap, erre ugy ebredtem hogy tele van a fejem takonnyal, es nem, nemcsak az orrom, hanem mar a homlokomtol huz - na erre szoktam azt mondani hogy a test akkor pihen amikor megengedjuk neki, tehat most. Sokan csodalkoznak hogy pont akkor "betegszenek le" amikor megkezdik a teli-nyari akarmilyen szabadsagot, na ez szerintem ezert van.
Szoval ma csak foznom kell es tavolba nezni, a nagyoknak meg ezen a heten ovi, Konival igazan konnyu az elet, szoval ma logunk. Csok nektek :-*

2014. június 4., szerda

Napom

A mai napom olyan, hogy a masodik kavemat (aminek az elfogyasztasa altalaban 9 ora korul esedekes), reggel ota haromszor melegitettem ujra, vegul az iment ittam meg. Hidegen.

2014. június 2., hétfő

Levegőt venni sem...

Szóval remek időpontot választottam az újrakezdésre, vagy folytatásra, vagy hívjuk ahogy akarjuk, ugyanis a héten nagyjából a hátsómon fogom venni a levegőt. de azért így az ebéd utáni kávém mellől (mivel az létszükséglet, ugye) pötyögök egy gyors helyzetjelentést.

- beiratkozások: Milánt iskolába írattuk be, Konit pedig oviba. na ja, így telik az idő. mondjuk a családi kupaktanács (szakértő bevonásával) úgy döntött, hogy Milán még nem kezdi a sulit szeptemberben, de a beiratkozás kötelező érvényű annak, aki betöltötte a 6. életévét, az iskolaválasztás és beiratkozás megtörtént. Koni meg még ugyan csak 2 éves, de a következő tanévben tölti a 3-at, és 2015 április végétől arra a kb másfél hónapra megy oviba, szóval be kellett íratni most. Akit érdekel a téma (főleg gondolom inkább az iskolás) az sikítson, és részletezem a döntésünk okát, valamint a kivitelezést is, sok ismerősnél dilemma (volt vagy lesz) ez.

- csak úgy mi: megvagyunk, voltak hullámhegyek és völgyek, most egyenes van, meg kanyarok. :D

- futás: kicsit (nagyon :/) visszább vettem, a tél nem kedvezett sem a hangulatomnak, sem semminek, valaki mindig taknyos volt, 5kor már úgy éreztem húúúúúú de késő van, így a 10+ kilométeres futások elmaradtak, és a heti 3 helyett 1-2szer jutottam ki, na de most kezdek visszazökkenni a régi kerékvágásba. a tavaszi félmaratoni versenyről visszaléptem, azonban ott voltunk az EU-s 10 kilométeres városnéző futáson, valamint irány a nyáregyházi motocross pálya, megyünk egyet malackodni, na az izgi lesz. bár csak 7 km, lesznek meglepetések...

- pont került a (volt) munkahelyemmel való kapcsolatom végére is, szóval most intenzív láblógatás van, ha lesz kedvem akkor ezt még részletezem, a lényeg hogy ha valaki tud itthonról végezhető vagy párórás munkát úgy kb ősztől, az sikítson. 

- ésésés a végére hagytam a nagyszerű hírt: A KISÖCSÉM MEGNŐSÜL! Szofi születése napján boronálódott össze a kedves menyasszonnyal, a legény- és leánybúcsú lezajlott (remélhetőleg mély nyomokat hagyva mindenkiben :DD), szombaton pedig felfordítjuk a kis-nagy család életét, és nagy hepajba csapunk. részünkről amellett hogy szépnek kell lenni (hahh ez mondjuk nem kérdés :P) az is feladat, hogy a lányok koszorúslányok lesznek. nekem sütnöm kell 5 tepsi zserbót, valamint én leszek a tanú, de majd alkalomadtán az öcsém fülébe súgom, hogy ha eleget fizet, becsszó mindent letagadok, bár remélem erre nem lesz szükség. :)))

na hát szóval nagyjából ennyi történt a hallgatásom ideje alatt, minden döntés és mozzanat jól átgondolva-megrágva, igazából nem is jött belőlem a szó, csak a legközelebbi barátok felé, akik időközben letisztultak, mondjuk úgy megcsappant a létszám, de aki olyan, azzal tényleg dór oszlop-szerűen állunk egymás mellett, és ez most nekem jó - remélem nekik is. :)))

2014. május 29., csütörtök

Torkomon akadt...

a szó. :) 

Az a nagy helyzet, hogy egyébként tökjól megvagyunk, csak egy kicsit belebonyolódtam a saját életünkbe, meg nem volt indíttatás a blogolásra, és köszönöm az aggódó kommenteket és e-maileket, azt hiszem összekapom magam írás-ügyileg, és legalább valami helyzetjelentés-félét igyekszem írni, ha már naponta 20-30-an idetévedtek akkor is, ha egy betűt sem írok. 

Köszönöm-köszönöm, és elnézést azoktól a bloggerináktól (őő többen vagytok) akiket pl fb-ról töröltem az ismerőseim közül, raktam egy kis rendet, és úgy döntöttem hogy ismerős az, akivel személyesen ismerjük egymást ÉS kontakt is van, ÉS mondjuk tudjuk egymás telefonszámát ÉS használjuk is azt a megfelelő célokra. :)