úgy értem nem álltam le egy pillanatra sem a hétvége folyamán, annyi volt a tennivaló. a szombat reggel azzal indult, hogy vissza kellett koriznom a gyógyszertárba a kevert orrcseppért, amit előző nap nem tudtam kiváltani Szofinak, de az egész odaút egy jégtánchoz hasonlított leginkább, főképp a finálé lehetett roppant mulatságos a főúton közlekedők számára, mivel akkorát estem hogy azt tuti minden arra közlekedő észre is vette, na sebaj, legalább a karácsonyi stresszes hajszában volt egy mosolygásra érdemes pillanatuk. tulajdonképpen, ha úgy fogom fel hogy mosolyra késztettem az embereket, akkor nem is olyan gáz a dolog. :D
na szóval gyógyszertár után még bolt, drogéria, beszereztem pár dolgot ami még karácsonyra kell, innentől kezdve már tényleg csak apróságok kellenek majd, pl friss hús, ilyesmi, na meg a fa. idén elgondolkoztam egy jobbfajta műfenyőn, de annak nincs fenyő illata... szóval marad a jól bevált igazi, idén is, talán majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor váltunk, de engem mindenképp kedves emlékezésre késztet már a fenyőillat maga, mert gyerekkorom karácsonyait juttatja eszembe.
na de eltértem a lényegtől, szombaton még pakolás, úgymond takarítás-előkészítés gyanánt, majd a mézes sütik tésztáját gyúrtam be, meg kenyeret, aztán este nyújtottunk, szaggattunk, sütöttünk a gyerekekkel, és hirtelen olyan nagyon késő lett hogy ihaj. vasárnap ismét a konyhai robot szerepét vettem magamra, hagymakrémleves, brassói, túrós rétes, kenyérsütés, majd sziesztaidőben a mézesek díszítése, este magamra maradva, amikor a gyerekek már aludtak, karácsonyi díszeket kreáltam, és majdnem végignéztem egy filmet, de a végére már majd' leragadtak a szemeim, bár láttam már többször, szóval nem maradtam le semmiről.
és ma ismét hétfő, új hét kezdődik, de már csak 1 hét van karácsonyig, és akkor végre három napra megállunk, együtt leszünk, senki nem megy sehová, nem jön hozzánk senki, nyugi lesz, és lazulás... jobban vágyom már erre mint egy wellness hétvégére - azért nem utasítanék vissza egy afféle ajánlatot sem. :D
kezdem úgy érezni, hogy lemerülőben vannak az elemeim, amikor már nyűgös vagyok a napi dolgoktól, amikor az apró pozitív történések és a pénteki táncok éppen arra elegendők, hogy kihúzzam velük az adott napot. gyere már karácsony, töltődni akarok!
A fenyőfával kapcsolatban nálunk is hasonló a dilemma. Apa szeretne egy műt, mert igaz, hogy annyiba kerülne, mint az igazi, de azt jövőre is elő tudjuk venni. De nekem nem tetszik, eddig csak elvétve láttam szépet, persze azt is horror áron, és hát karácsony fenyőillat nélkül? Úgy nem az igazi. Lehetne illóolajjal pótolni valamelyest, de az sem az igazi, lehetne fenyőágat betenni, de azt meg hova?
VálaszTörlésSzóval lehet idén sem lesz műfenyőnk, hacsak be nem állít Apa egyel hirtelen :)
(A mézes zserbó receptjét várom ám nagyon ;) )