2013. április 29., hétfő

1


a harmadik tipusú gyermek. nem hasonlít az előző kettőre, sem természetben, sem szokásaiban. vagyis... néha mindkettőjükre, néha egyikükre sem. vagy három kilóval többet nyom mint a nagyok ugyanilyenkor, bár azt hiszem háromszor annyit is eszik... anyatejet már csak reggelenete. egyáltalán nem válogatós, kavics, virágföld, csigaház is jöhet, bármit megeszik, ami befér a szájába. 

a legrosszabb alvó mind közül: éjjel még mindig ébred legalább egyszer, és sokszor fél6-kor van nála reggel - mondjuk nálam is, de jobb szeretek egy félórát egyedül lenni ébredéskor. :D mindenesetre tökéletes bizonyítéka annak, hogy igen, lehetséges úgy élni, hogy több mint egy éve nem volt egy 8 órás alvásom (de még 6 sem). a nagyok nem kísérleteztek ilyesmivel, most megkaptam a jussom. igaz nem kell riszálni meg semmi ilyesmi, csak inni adok meg cumi vissza, nadeazé... remélem hamarosan leszokik erről is. :)

segítséggel tipeg már, az akaratát kifejezi, néhány szót és kifejezést érthetően mond: anyagyeje, mijángyeje, amm (ezt ennivalóra mondja, vagy így közli hogy éhes), teját, kájé (kávé), mama, hápi, csüccs, kaka. ő az egyetlen gyermek, aki az apa szót még nem mondja ki egyéves korára (a nagyok az apát már jóval korábban, anyát pedig később). 

eszméletlenül huncut, sokszor leveszi a zokniját vagy kiszökik a bejárati ajtón, olyankor rászólok, hogy te meg mit műveltél már megint, és irtó cukin mosolyog rám, ha szökésben van, akkor vigyorogva még gyorsabban szedi a lábait. :D táncos lábú, amint zenét hall, nemcsak hogy rugózik, riszálja a csípőjét is... nem véletlen, ugyanis a tánc világnapján született, na meg hát pocakban még ugyan, de volt velem kubai koncerten is. 

Milánnal valami különös kapocs van köztük, és bár Szofit meglátva is fülig ér a szája, Milánnal valahogy úgy közelítenek egymáshoz, hogy érezni hogy köztük mégiscsak van valami plusz. 

és egyébként hogy kire hasonlít? sokan mondják hogy rám, ami a hurkás combjait illeti, van benne igazság, az biztos, de szerintem apukám... én legalábbis az ő tekintetét látom Koniban. 

hát ilyen a mi kis egyévesünk <3 :)

2013. április 27., szombat

Ajándékpéntek

A. nem dolgozott pénteken, ez a nap még 1-2 évvel (de talán pár hónappal) ezelőtt így nézett volna ki:
Ébredés az első ébredő gyermekkel együtt, de ha mégsem kel senki korán, akkor 6-kor. Olvasgatás ha egyedüli ébrenlévő vagyok, mesélés ha többen, reggeli készítése, mosás bekészîtése, ovis(ok) útnak indítása, megkérve A-t, hogy hazafelé álljon már meg a lángososnál reggeliért. Második kör kávéval reggeli, majd romeltakarítás és egyéb háziasszonyi teendők ellátása, ebéd, A. elugrasztása az ovis körre, szieszta. Fél4-re Szofi zsúrra hivatalos, A. elvisz, elvégre bő 2 km, 6-ra értünk jön, gyerekvacsi, tánc, alvás.

Ehhez képest ez tegnap a következőképp zajlott: 
Ébredés 6-körül, Koni ébresztésére. Elhatározás, hogy ebből milyen jó kis reggeli futás lehet ha most gyorsan csinálok egy kávét és eszem egy tál müzlit még időben, indulás előtt fél óráig legalább fél liter vizet is magamban tudva. Nagyok ébredése, ruháik kikészítése,  mosás indítása, majd indulás az oviba: ovis bringával, én mellette lassan kocogva (1km), ovitól saját tempóra váltva birtokba venni a tavakat. 5km futás után séta (sok volt benne a dimb-domb, ezt még szokni kell!), hazafelé lángos vásárlás, itthon a teraszon frappéval annak elfogyasztása. Na ekkor éreztem úgy, a családom itthon lévő tagjait és bimbókat hozó leandereket szemlélve, hogy ennél tökéletesebb reggelt nehéz lenne elképzelni (ok, a tenger...), na de félre az álmodozással, irány zuhanyozni! Később tenni és intéznivalók után séta az oviba, vissza tempósan haladva (2km), majd rövid szieszta után irány a zsúr Szofival, természetesen gyalog (2km). Haza már A.-val és autóval, Konifürdetés és altatás után Milánnal sietés a táncra (kivancsi volt milyen, tetszett neki!/oda vissza 2km séta), ott már azért éreztem hogy a teljes erőbedobás ezúttal mást jelent, este zuhany, ájulás. 

És mennyivel jobban érzem magam így?! Hejehuja! :-D

2013. április 25., csütörtök

most akkor már nyár?

nincs nekem bajom azzal, hogy gyakorlatilag kettő évszakunk maradt, és hogy napok óta kis spagetti pántos trikóban meg szoknyában lehet frappézni a teraszon, na meg a holnapra ígért 30 fokot sem utasítom vissza semmiképp, de az azért mégiscsak komoly, hogy ez a kép egy kevesebb mint 1 hónappal ezelőtti futásom alkalmával készült!


enyhe képzavar?

Szofi: Anya, miért raktál ilyen kevés cukrot a teámba?
én: azért, hogy ne legyen olyan nagy feneked, mint nekem.
Sz: de én szeretnék olyan feneket!
én: ??? miért? 
Sz: nekem tetszik, szerintem azért táncolsz ilyen jól. én is úgy akarok táncolni, ahogy te.

:D

2013. április 23., kedd

a motorozás és én

amikor szombat délután motorra pattantunk a zurammal, úgy egészen Tarjánig (40-50 km) az járt a fejemben, hogy na erről tuti írok majd egy hosszadalmas blogbejegyzést. 

míg erőteljesen szorítottam a zabszemet, olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint pl na tavaly az öcsém, idén a férjem tört az életemre azzal, hogy maga mögé ültetett, na meg hogy ki hitte volna, hogy mennyire fontos, hogy ne egy akármilyen, hanem egy JÓ bukósisak legyen az utas fején (is), mert a zörgő plexis, rázós úton és szél által szinte kalapként funkcionáló sisak igencsak ront az élvezeti értéken, a biztonságról nem is beszélve, ha már úgyis veszettül be voltam tojva, ugye. egyenesben még hagyján, de amikor bedöntöttünk a kanyarokban akkor azért fogtam rendesen az embert, néha becsuktam a szemem is, de be kellett látnom, hogy ha nem látok, még rosszabb. aztán Tarjánnál valahogy elmúlt minden ilyesmi érzés, és elkezdtem élvezni a dolgot, sőt az emberem combjára feszülő bőrnadrágja is feltűnt az első óra után, amit már rég éreztem így, ebben a formában. ;)

nyilván sokat nyomott a latban az is, hogy A. már kb akkor is motorozott, amikor én a csattogós falepkét tologattam a házunk udvarán, és már tíz évvel ezelőtt, amikor megismertük egymást, egy meglehetősen nagy motort terelgetett (750 ccm), tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy van gyakorlata, ráadásul nem is az a száguldozós fajta. halovány emlékeim nekem is voltak még a régi motorozós időszakból, de érthető okokból az elmúlt pár évben mellőztem a kikapcsolódásnak eme formáját, és bizony, el lehet szokni tőle. aztán amikor Tatán találkoztunk a többiekkel (egy 5 motorosból és asszonyaikból álló csapattal), jót fagyizva a tóparton a tetőfokára hágott a lelkesedés, és becsszó a hazautat kifejezetten élveztem! úgy szálltunk le a motorról hogy csak azt mondtam magamban: még, még, méééég! bár nem tudom, hogy mikor lesz rá lehetőség (mert azért 3 gyerkőcöt lepasszolni pár órára nem egyszerű móka :D), valamint a hátsóm is úgy beállt a megtett százegynéhány kilométer után, hogy most először elsunnyogtam a futást is hétvégén, de tény, hogy újra felvetődött bennem a réges régi gondolat: motorral kell menni Szicíliába! (A-nak csak az a kifogása, hogy nem nagyon tud olyan motorról, aminek 3fős oldalkocsija lenne... igaz!). :D

2013. április 22., hétfő

Hogymii? :-D

Szofi: aanyaaa, készvagyoka kakilássaaaaal!
Én: jól van, töröld ki a feneked.
Szofi: ééén most nem törlöm ki, töröld ki te!
Én: én biztos nem, most nem tudok odamenni.
Szofi: na méér, mi van, eltörött a lábad?

:-D szép hétfőt! :-)

2013. április 20., szombat

Várd a májust!

nézzük időrendben:
- anyák napja
- ML-ék hazajönnek (de csak egy kicsit... :) )
- Szofi névnap
- csajos kirucc Milánóba
- csajos futóverseny (családi program)
- Milán névnap
- házassági évforduló
- Sierra Maestra koncert (kubai, tánctanárnénivel - aki ezért a szóért megölne :D)
- gyereknap
- Milán szülinap
- babalátogatás (talán még májusban, bár még meg sem született a kis jövevény :D) 

egyébként pedig tavasznyár, barátok, frappé, bográcsozás, szalonnasütés, futós tervek, és dobogókői túra a futóbolondokkal. :)

Ezerig

amig keszult a reggeli, az oteves fiunk elszamolt ezerig. okkeee, asszem tenyleg mediterran a tempo. a gyerek meg szuperokos-ugyes.

2013. április 18., csütörtök

Különbségek

ha anyukám sokáig csinál valamit, akkor alapos. ha én, akkor nyilván lassú vagyok.

megmagyaráztam hogy ez csupán a délies mentalitásom miatt van, így béke lett. :-)

2013. április 17., szerda

aajajajajaj

Hat azert az eleg huzos amikor egy majdnem gyogyult unatkozik, mert egy friss fulfajost apolok, a fogzos meg az 'stennek se akar aludni.

2013. április 16., kedd

ha megnyerjük...

én: és Milán, ha megnyered az ötmilliót akkor mit csinálunk vele?
M: hát elmegyünk Afrikába!
én: és Kubába nem?? :-o 
M: na jó, akkor téged elviszlek Kubába is.
A: és apát hova viszed?
M: hová is mész most dolgozni?
A: Ráckevére. 
M: na akkor oda.

:DDD

Azám! :-)

Nézd meg a YouTube-on: DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince - Summertime

2013. április 15., hétfő

"a futás bedarál"

...visszhangzik a fejemben KedvencUnokatesóm kifejezése minden alkalommal, amikor a pár hónappal ezelőtti önmagamhoz képest eszement ötleteim támadnak. lássuk csak, mi is történt eddig?

én, aki az általánis iskolai futásokat rendszerint ellógtam (egyetlenegy sulikört sem futottam le soha), és többszöri nekifutásra is kudarcba fulladt minden próbálkozásom, sőt egyre jobban utáltam a dolgot, február 25-én (azaz kevesebb, mint két hónapja) fogtam magam, és nekiiramodtam. igazság szerint voltam kint előtte is, de rögtön párhetes szünetet iktattam be, mindezt az időjárási viszontagságok miatt. márciusra már olyannyira belerázódtam, hogy a mínusz két fok és a hófúvás sem akadályozott meg abban, hogy teljesítsem az aznapi tervet, és azóta sok mást is.


  • az előzetesen célul kitűzött április 6. helyett egy héttel korábban, március 30-án lefutottam életem első 5 kilométerét EGYBEN, belesétálás nélkül! igaz, akkor még csapnivaló 38:53-as idővel, de MEGCSINÁLTAM! meg is csapott a teljesítési vágy szele elég rendesen.
  • eddig összesen 85 km-t tudhatok magam mögött, ebből az első 45 még sétákkal tarkítva, de a megtett kilométer az megtett kilométer, ugye. :)
  • hála (?) a futós appoknak látom, hogy a (virtuális és lelki) futótársaim milyen időket mennek, ez azért eléggé húz. kitaláltam, hogy ha utolérni nem is, de közelíteni fogom az ő eredményeiket (hogy ők nem két hónapja kezdték, ráadásul pasik, az egy cseppet sem zavar). így esett az eset, hogy az elmúlt szombaton már 7, azaz HÉT kilométert futottam egyben, és a legjobb 5 km-es időmet is elértem: 34:37 lett! ez két hét alatt több mint 4 perc javítás!
lássuk, hogy ez a sok-sok kezdeti siker mire volt elég? szombaton, amikor az égre is kiírtam volna azt, ami miatt rakott kel helyett csak főtt krumplit mertem ebédelni, hogy ne terheljem túl a gyomrom és meg tudjam csinálni a 7 kilit és benne a legjöbb 5-öst, és hogy sikerült, fb-n egy futóbolond volt osztálytársam meginvitált, hogy fussak én is a jövőheti Vivicittán, neki 7 km a távja. akkor azt gondoltam, hogy ááá, annyira én még messze nem vagyok menő, hogy egy ilyen közösségi megmozduláson égessem magam vegyek részt, aztán vasárnapra mégiscsak felspanoltam magam annyira, hogy megnézzem: miféle össznépi futkározások vannak, amik esetleg nekem valók? találtam is egy megfelelőt, és ennek megfelelően meg is vannak a májusi terveim. 
  • részvétel egy városligeti női futógálán, ahol a leghosszabb táv 6 km, az egyéni indulók élből egyedi érmet kapnak - mi sem szebb annál, mint az első futóversenyen érmet szerezni. nevezés megtörtént, izgalom a tetőfokán, naptárba bevésni: május 18! :)
  • a versenyig elérni egy 6 perc/km tempót (jelenleg 7perc az átlagom, de érzem hogy javítható)
  • május hónapban szeretném lefutni életem első 10 km-ét egyben.
  • május hónapban szeretnék összesen 100 km-t futni (erre már van stratégiám, ha mennének szombatonként 10-esek akkor megvalósítható). 
ha a májusi terveim mindegyike sikerül, akkor a június egy laza, kedvemre szaladgálós hónap lesz, és a következő lépésről (mert van!), majd akkor számolok be. hahh, gondoltátok volna? nem mi? mert én nem. tényleg nem! :)

hosszú(ra nyúlt) hétvége

van az úgy, hogy az emberrel annyi minden történik egy hétvége alatt, hogy az az érzése, mintha egy egész hetes szabadságon lett volna - mondjuk ez nyilván hülyén hangzik az én számból, aki bizonyos szempontból már bő 5 éve szabadságolta magát, na de most tekintsünk el ettől. :)

az egyik egy futás-teljesítmény elérése, de ebből majd egy külön bejegyzésben, mindenesetre a hétvégét azért elég jól meghatározta, aztán volt itt baráti család 4 gyermekkel... hejj de jó is volt! azt azért megállapítottam magamban, hogy igen, nekünk mégiscsak elég ez a 3, nem mintha gond lett volna úgy egyáltalán a 7-tel is, csak amikor az ember gyors létszámellenőrzést tart, hogy biztos mindenki szem előtt van-e nagyjából, akkor két felnőttre elég az a három is, na. :) egyetlen szívfájdalmam tulajdonképpen az volt, hogy nem tudtam megcsillogtatni az igazi vendéglátói mivoltomat, brillírozni a konyha- cukrász- és pékművészetemmel, na de ami késik az jön! (ezt vegyétek fenyegetésnek! ;)

A-nak volt egy tavaszköszöntő 170 km-es motoros túrája (bár nélkülem, mert a potenciális bébiszitterünk is kirándulni ment), mindenesetre én jót szundiztam a gyerekekkel ezidő alatt, no és volt pizza party, sütés-főzés, kis kertezés és ehhez hasonlók. 

örömhír az is, hogy bár a hétvégi közösségi programjainkat Milán füle miatt lemondtuk, részben mégis volt jövés-menés, ami szemmel láthatólag neki is jót tett - csak remélem, hogy nem fertőztük meg a vendégeket, bár csak nem, ha mi, a családtagok sem kaptuk el tőle a nyavaját. 

készült finomság is: a múltkori olasz főzőműsorban olyan rikotta tortát sütött a két éhes olasz, hogy csak lestünk, és szívünk szerint AZONNAL indultunk volna Nápolyba, ehelyett csak vettünk egy adag rikottát, és megpróbáltam emlékezetből koppintani a receptet, és azt kell mondjam istenit alkottam, bár néhány dolog kimaradt a sütiből: történetesen a kandírozott citrom- és narancshéj, amiből pedig minden sarkon lehet kapni jó minőséget a műsor készítői szerint - na ja. :D

örömhír továbbá: felvettem a tavaly nyári rövidnadrágom, és amikor be akartam cipzározni és gombolni, akkor vettem észre hogy be van... upsz. végül is övvel a helyén marad. jipiájjéé! :)

2013. április 12., péntek

Füles gondok

Illetve nem több gond, csak egy, de az jókora - volt. Történt ugyanis, hogy szerda este lefekvés előtt Milán kérte, hogy lámpázzuk meg a fülét, mert fáj... pár napja náthás, de egyikünk sem fülfájós, egy-két lámpázás meg is szokta oldani a gondot, nem úgy most. Mire ágyba került, már nagyon fájlalta, kapitt fájdalomcsillapítót, de alig tíz perc múlva már keservesen sírt: azt mindta úgy érzi annyira fáj, hogy meg fog halni. :-o no ennek a fele sem tréfa, de még csak nem is várhat reggelig, irány az ügyelet! ... de minek?! Azt mondták ők nem tudnak segiteni, a Bethesdaban van fulw-orr-gégész ügyelet, menjunk oda. Na hát fél 1 elmúlt mire odaértünk (anyuval, A. maradt itthon a csajokkal), azonnal adtak neki cataflam cseppet (ilyesmink nem volt itthon), és aztán vizsgálat. Milán iszonyatosan félt, próbaltuk elhitetni hogy nem kórházban járunk, ez csak egy nagyobb rendelő... Ez segített egy picit oldani a helyzetet. Egy nagyon aranyos és kedves dokibácsi volt, így laikus szemmel alapos is (sosem jártunk még ilyen helyen, nem tudom mire lehet amúgy számítani), ráadásul /gyanolyan márkájú futócipő volt a lábán mint az enyém, így kapott egy plusz pontot. :-D Milán tovabbra is reszketett mint a nyárfalevél, de már inkább csak a fáradtságra panaszkodott, miközben a doki elmondta hogy a torka rendben, orrában sem lát semmi extrát, az egyik füle viszont nem túl szép, a másik pedig kifejezetten ronda - legalábbis a latin szavakból és az arckifejezéséből valami ilyesmit szűrtem le, aztán kimondta a rettegett középfülgyulladás szót is. Cataflam csepp, antibio, c-vitamin, kalcium, sok folyadék, orrcsepp ês rengeteg orrfújás az előírás, valamint lámpázni elsősorban az arcüregét szemből érdemes, higy onnan kezdjen ürülni a cucc. Éjjel 2re értünk haza végül, aztán 6kor már keltünk is egy "nagyon fáááj" felsírásra, újabb adag cseppek hatására ő legalabb vissza tudott aludni, és a délutáni alvása is bő 4 órás volt. Mára már határozottan jobban van, eyetlen szívfájdalma az volt, hogy jövő héten még nem mehet úszni... érdekes, az hogy oviba sem, kevésbé zavarja. :-)

2013. április 10., szerda

boogie! :)

Koni egy ideje minden zenére rázza magát, anyukám meg is jegyezte, hogy ennek a gyereknek boogie van a lábában. mondtam hogy tudom, én tettem bele.  elvégre valamit csak jelent, hogy már pocaklakó korában is volt kubai koncerten. :)

versenyszellem

kétség sem férhet hozzá, hogy Milánban tombol a versenyszellem. már régóta feltűnt, hogy mindig ő akar lenni az első, ha öltözésről, vetkőzésről, evésről, bármiről van szó, és természetesen mindig ő szeretné a szebbet, jobbat, nagyobbat mindenből (még akkor is ha 2-3 teljesen egyforma dologból kell választani), most már az usziban is látszik, hogy ezerrel hajt, egyszerűen neki KELL nyernie, a feladatoknál van hogy duplán, sőt triplán áll be a sorba (sokakat megelőzve), csak hogy minél többször végrehajthassa a feladatot. már párhónapos babaúszós korában még bíztam valamiféle vízilabdás jövőben, mostanra (bár még csak 5 éves lesz) egyértelművé kezd válni, hogy nem egy csapatjátékos típus - szemben mondjuk Szofival, aki viszont nagyon is az, és lány létére neki a labdaérzéke és célókája is jobb. 

ha hegyet akar mászni, akkor a legmagasabbra, ha utazni akar, akkor a legmesszebbi uticélra, és az anyák napi műsorra már lelkesen újságolta, hogy egyedül fog nekem verset mondani, mert lesznek közös versek és dalok, de ő azt szereti a legjobban amit majd egyedül mond. fura ez, mert amúgy közösségben igen félénkké vált (na ezt se hittem volna még ovi előtt!), ezt az óvónénik is mondták már, de ha ügyességi játékról és versenyről van szó, igencsak odateszi magát. a mai futásom előtt egyébként ő lesz az edző, és ő tartja nekem a bemelegítést, amit azért is tud már ilyen jól, mert ő egy úszóbajnok lesz. azt is megkérdezte, hogy hány érmet kell nyernie egy bajnoknak, és ha 10 érme lesz, akkor mi lesz, és lehet-e száz érme, mire felnőtt lesz? bár egyelőre "csak" matrica, csokoládé és labda jár minden ötödik edzésnél, de már nagyon-nagyon várja, hogy igazi úszóversenyen úszhasson. <3

2013. április 9., kedd

az utazó

amikor a hajó jelű gyermek az ovis fényképezés előtti nap megkérdezi, hogy "anya, ugye tiszta a tengerészes pulcsim?", és az ominózus reggelen fogja magát és berakja a lejátszóba a Buena Vista dvd-t, mondván hogy úgy szerti, mert ettől mindig jó kedve lesz, akkor azért egy igen erőteljes mosoly ül ki az arcomra. :-)

játék határok nélkül?

régen imádtam nézni a tévében, és emlékszem többször láttuk görögországban is, ahol igazi közösségi esemény volt egy-egy rész megtekintése, de most nem erről, akarok írni - csak eszembe jutott a címről.

szóval a lényeg: a múlt hét szerdai ês szombati nyögvenyelős ötösök után tegnap megreguláztam magam, és olyan 6,5 km-t futottam, hogy még magam is meglepődtem - persze most azért eléggé érzem, hog megvan minden porcikám, de baromi jó ez így. :-)

a kezdő lökést ismét barátok adták, egyikük szava a nálam kritikus első 1-2 kilométeren visszhangzott a fejemben, és persze a leginspirálóbb zenéket is igyekeztem erre a szakaszra tenni. amikor aztán már sejtettem, hogy túl vagyok az 5km-en, ránéztem a telefonomra, hogy mennyi a táv és az idő (tudni akartam hogy nem csal-e az érzékem, hogy az eddigi legjobb), és ahogy megláttam, hogy minden mért adatnál csupa nullát ír ki, azonnal satuféket nyomtam. MIVAAAN? ez nem lehet!!!! elkeseredésemben ês dühömben az előttem álló emelkedős szakaszon toltam mégegy kört (magamhoz képest) sprintben, aztán tempósan még hazáig, ês bosszankodtam hogy miért??? vagy miért pont most??? :-( persze tudtam az időt nagyjából, ês itthin, manuálisan berajzolva az útvonalat kiderült a táv is, de azért még mindig nyafogok egy kicsit. ezt is megtudtam tehát: engem a saját eredményem inspirál, ha meg nem tudom mennyi, az dühít. mindenesetre holnap újra próba, hétvégére meg kinéztem a terepgyakorlatomat....

2013. április 6., szombat

ráér? :)

- Milán! jó lenne ha kedvesebb lennél, legalább a lányokkal!
- miért kéne kedvesnek lenni a lányokkal???
- mert ha így viselkedsz velük, akkor senki nem fog hozzád menni feleségül!
- majd kedves leszek azzal, aki a feleségem lesz!

logikus!

- Milán, Milán, Milán ééénakartam előbb pisilniii!
- (psssssss) miééért?
- mert te mindig felhajtod a wc ülőkét, és nekem aztán mindig le kell hajtaniiiii. :(
- és?
- .... hát jobb lett volna ha inkább te is lánynak születtél volna... 

pékné akcióban

most már talán több, mint fél éve nem vettünk pékárut - semmilyet. amit kell, azt megsütöm, így volt ez a húsvéti kaláccsal is (bár azt eddig is én sütöttem), meg alkalmanként a kakaós csigával is, a hamburger zsemléről, kiflikről nem is beszélve. most viszont azt mondta A., hogy unja a kenyeret, enne valami mást.... de nem kiflit, legyen zsemle. zsemlével már próbálkoztam többször is, de mindig tömör lett, akármilyen receptet is próbáltam - és nem tudok rájönni az okára, hogy miért. tegnapelőtt viszont a már jól bevált kenyértésztából (a sörös kenyér tésztájából) készítettem zsemléket, mondván ez a tészta már csuklóból megy, "ismerem", zsemle-formában sem lehet rossz. na hát el van ájulva tőle a család, én is megkóstoltam, és bár a recept a már megszokott kenyéré, csak a formázás volt más, mégis sokkal finomabb. még ilyet?!

holnap reggelire pedig azt hiszem megalkotom életem első briósát, a recept pedig ez lesz: KLIKK! majd beszámolok, hogy hogy sikerült. :)

nem mellesleg nem akarom magam isteníteni (a dicsőség inkább Limaráé!!), de amióta én sütöm a kenyeret, jóval gyakrabban visz A. itthonról szendvicset pl reggelire, és ha ez még nem lenne elég: volt már hogy kellett kérnem 1-2 szeletet anyutól (ő boltban veszi), mert tragikus hirtelenséggel fogyott el a friss sütés, de így lehet igazán érezni, hogy te jó ég?! a bolti kenyér rémes!! 

azt egyébként továbbra sem értem, hogy anyu miért nem szeretné, hogy neki is süssek...

2013. április 5., péntek

39

na hat ha a tavasz nem jon ide, mi megyunk a tavaszba - mert ez mar tarthatatlan allapot. szoval az ugy volt, hogy a baratnovel, akivel ugy kb december ota mondok le szinte minden talit szepen sorban, nyekeregtunk egy sort, hogy jajj de kene mar menni valahova, akar csak egy napra, de menjunkmar. epp tegnap, amikor is akcio volt az egyik fapados tarsasagnal, ... aztan vegul a nyekergesbol es poenkodasbol termeszetesen igen rovid ido alatt foglalas lett: tehat Szofia napon irany Milano, reggel megyunk este jovunk, ketten csajok. mondjuk nem is mi lennenk, ... elobb sikerul egyutt utazni mint egyutt mozizni. :-D kave, pasta, dom es egy kis fagyi.... ejj de jo lesz! :-)

ellenvetes egyebkent csak Milan reszerol volt, mert hogy en nelkule Milanoba???? es asszem igen, pofatlansag kisse, valoban, de megnyugtattam hogy arrafele tervezzuk a nyaralast is, es beugrunk majd egy fagyira. :-)

2013. április 3., szerda

szösszenetek

ez a blogolósdi megint nem úgy jött össze, ahogy elterveztem, na de akkor jöjjenek a címszavak.

- múlt hét pénteken az oviban húsvétolás volt, kicsit eltúlozva éreztem utólag, hogy én bizony fehér ingben/blúzban küldtem a gyerekeket, ugyanis rajtuk kívül senki más nem volt ünneplőben (ők sem kifejezetten, csak a felső volt fehér...). 

- szintén ovis húsvét címszó: reggel Milán elmondta a locsolóverset az oviban (zöld erdőben jártam, nagy havazást láttam, el akart olvadni, szabad-e locsolni :D), majd NEM locsolt meg senkit, a kedvenc óvónénijével is közölte, hogy locsolja meg magát ha akarja, tessékittakölni. :D

- itthon aztán a remek időre való tekintettel kuckóztunk, pedig a húsvéti kirándulásnál nincs is jobb. volt bőségesen ennivaló (volt idő megsütni-főzni mindent), természetesen sk. kalács és kenyér került az asztalra a szokásosnak mondható sonka, főtt tojás, és a többi mellé. mi azok a fajták vagyunk akik a húsvéti étkezési szokásoknak a böjt részét nem, de a kajálás részét viszont hatványozottan megtartják. 

- mivel a locsolkodásnak sem vagyunk úgy kifejezetten hívei, csak Milán locsolt végig mindenkit, locsolt volna többször is, több csokiért, de hamar feladta. :)

- én voltam olyan jókislány, hogy vacsora HELYETT szombaton és hétfőn is futni voltam. így is visszajött majdnem 1 kg (pms?). 

- csavarogtak is a gyerekek: szombat éjjel a nagyok Anyunál aludtak (ehhehe, szabadon lehetett garázdálkodni), majd vasárnap délre jöttek Öcsémék Szofiért, akit magukkal vittek egy kis vendégeskedésre, majd a vasárnap éjszakát náluk töltötte. hétfőn persze sírt, hogy hiányoznak a vendéglátói, de megbeszéltük, hogy lesz még ilyen... persze legközelebb Milán lesz a soros. :)

- tegnap voltak vendégeink, egy barátnőm három gyerkőccel (így a nagyok még nálunk nem kezdték az ovit), így két anyuka hat gyerkőccel bírta a gyűrődést. magunk sem hittük hogy sikerülni fog: a délutáni altatást bár kis csúszással, de sikerült megoldani egyszerre! :)

- egyébként tudom hogy mindenki ki van akadva az időjáráson, én is, és hiába próbálok nem törődni azzal, hogy április másodikán is képes hó hullani az égből, az mégiscsak bosszantó (sőt...), hogy még semmi nem zöldell, semmi nem rügyezik, a leandereim itt kornyadoznak mert levegőre és napsütésre vágynak, a palánták amiket már ki kellene ültetni lassan szintén kornyadoznak, mert nem jó nekik bent, nem utolsó sorban ilyenkor már a balkonládákat is el szoktam kezdeni beültetni... mi lesz így? és még erre a hétvégére is mondanak minuszokat, ez már több, mint elég. :(

- asszem ennyi, most szaladok (futni is!) :D

jövök minnyá'... addig is: