a tegnapi nap folyamán két népdalt is dudorásztam magamban, persze átköltve. az egyik úgy kezdődött, hogy "hull a csizma a fáról, ...", a másik pedig úgy, hogy "hull a csizmám, a szögre van felaaaakaasztva..."
a nótázásra nemcsak a mindig dalra kész Nagypapámra való emlékezés késztetett, hanem az is, ami (ahogy sejthető a fentiekből) a csizmámmal történt. volt egy magas sarkú csizmám, fekete. ezen kívül csak sportcipőm van fekete, amúgy pedig nem hordok fekete cipőt, szóval ezt a sok éve nem hordott, de annak előtte is csak párszor viselt magas sarkút kaptam elő, most is csak a Papa temetése miatt. őszintén szólva az elmúlt 5 esztendőt egy dobozban töltötte szegény, a mosókonyhában, és reggel, amikor a lábamra húztam, olyan kifogástalan állapotban volt, mintha aznap reggel vettem volna a cipőboltban. 3 órányi ülés (!!!) után, amikor kiszálltam az autóból, teljesen be volt repedezve a külső része, már-már töredezett márvány mintásnak tűnt a reggel még tökéletes simaságú fekete külső réteg, majd ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy mindenhol apró, fekete szmötyiket hagyok el magam mögött. tulajdonképpen a nap végeztével úgy ahogy volt, lehámlott (!!!) róla a felső rész, csak az alsó szövet maradt, meg a cérna, meg a talp, szóval ezeket a maradék anyagokat szépen a kukába kísértem, amint itthon papucsra váltottam a lábbeli viseletem. hát... nem volt egy nagy pályafutása szegénynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése