az első-második-harmadik karácsonykor még meg sem fordult a fejemben az, hogy hogyan is kellene tálalni ezt a karácsony-dolgot a gyerekek előtt. együtt díszítjük a fát délelőtt, hogy délutáni alvás utánra a Jézuska ide találjon, meg már hetekkel korábban (az oviból is hallva, gondolom) jön a szöveg, hogy "a Jézuska biztos látta, hogy én most milyen jó voltam", meg az ehhez hasonlók.
na már most... a vallásosságra való nevelést nem itt szeretném elkezdeni, holott karácsonykor Jézus születésének napját ünnepeljük, ugye. mivel én magam pogány vagyok, soha nem is kaptam vallásos neveltetést, templomokba mint turista járok csak, úgy viszont nagy érdeklődéssel. na de akár keresztény vagyok (lennék), akár nem, eleve kamu duma, hogy a Jézuska teszi a fa alá az ajándékokat, ugye. számomra a karácsony a szeretet ünnepe, amikor tényleg csak és kizárólag a szeretteimmel vagyok együtt, elsősorban időt, másodsorban finom falatokat "áldozunk" egymásnak, mindezt persze örömmel tesszük. alá lehetne támasztani mindenféle hihető és okosnak tűnő magyarázattal, de a lényeg az, hogy az ajándékokat mi vesszük, mi csomagoljuk, és mi tesszük oda, minden amit mondunk és nem felel meg a valóságnak, az hazugság, nincs mit szépíteni rajta.
persze fontos a csoda, a mesevilág, éppen ezért jó lenne egy vallásosság nélküli, ugyanakkor arany középút sztorit felépíteni, még mielőtt maguk jönnének rá, hogy mi van a dolgok mögött, mindezt úgy, hogy én semmi esetre sem szeretném befolyásolni azt, hogy ők később hisznek-e majd Istenben, megkeresztelkednek-e, választanak-e bármilyen felekezetet, vagy ugyanúgy pogányként nőnek fel és élik majd felnőtt napjaikat, mint én? jó dolog hinni valamiben, hinni a csodákban, és a mi feladatunk, hogy egy ilyen úton elindítsuk őket, de szabad választást adjunk nekik, hogy merre menjenek tovább. ezen eddig még nem gondolkoztam, de mostanában egyre többet.
....na de találtam egy ilyet is, KLIKK!
....na de találtam egy ilyet is, KLIKK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése