ma reggel kellett mennünk vérvételre a nagylánnyal, anyu éppen ráért, úgyhogy negyed 9-re összekaptam a csipet-csapatot, és indultunk a körútra: Milánt oviba, Szofit vérvételre, Konit "kirándulásra" vittünk (mivel nem maradhat itthon egyedül, ugye).
Milán nagyon gondoskodóan plüssállatokkal halmozta el Szofit még reggel, hogy bármelyiket magával viheti, és ne féljen, csak egy pici szúrás lesz az egész (hehe, bezzeg ha őt vittem volna, már ordítva közölte volna hogy ő bármit bevesz, bármit megtesz, de NEEEEEEE menjünk tűközelbe :D), majd mosolyogva távozott az óvoda biztonságos falai közé.
Szofi is nagyon ügyes és bátor volt, egészen addig, amíg be nem tettük a lábunkat a rendelőbe. ott is ügyesen viselkedett, de már éreztem hogy jég hideg a keze, kérdezték a nevét de válaszadás helyett elbújt mögém, és bár kötelességtudóan nyújtotta az egyik kezét, majd a másikat, de én attól féltem hogy ott ájul majd el az ölemben, éreztem rajta hogy bár nagyon jól csinálja, belül szinte reszket. kicsit el is sírta magát a végén, de mindenki nagyon rendes volt vele, meg is dicsérték, ő pedig a rendelőből távozva azt mondta, hogy ő tudja hogy ezt most látta a Jézuska, hogy milyen ügyes volt, és hogy akkor ő most már egészen biztos hogy fog kapni ajándékot. :) ...kis hősnőm... <3
eredmény holnap 11 után, kontroll holnap fél4-kor. jó hogy elvileg itthon fekvős nyavajája van, ehhez képest minden nap kell vele menni dokihoz. na mindegy. szerencse, hogy nem lázas, és a közérzete továbbra is kiváló, különben nem cibálnám össze-vissza az tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése