már napok óta dalolászva jövünk haza az oviból, és itthon is csilingelő hangok éneklik az összes téli dallamot, a Télapót/Mikulást, havazást és a karácsonyt várva. (mondjuk ma reggel már Szofi megkérdezte, hogy hétvégére nyár lesz-e :D).
a tavalyi esetből tanulva idén már december 5-én estére hoztuk a Miki érkezését, hogy beelőzhessük az ovis csinnadrattát. azért is döntöttünk így, mert A. ráadásul csak este tud részese lenni az örömüknek, reggel ugyanis a nagyok még épp a másik oldalukra fordulnak, amikor ő munkába indul. mi ilyenkor semmiféle ajándékot nem szoktunk adni, inkább csokikat, a kedvenc édességeiket (semmiképp nem a tejbevonóból készült formákra gondolok), és egymást is meglepjük egy-egy kedvenc finomsággal, nekem pl igazi retro Melódia szeletet hozott, amit gyerekkoromban imádtam. :D
egyébként nem csoda, hogy a mi csizmánkba is került ez-az, a gyerekek olyan lelkesen suvickolták a lábbeliket, hogy a mieinket is fényesre tisztogatták, és a megfelelő helyre tették, hátha. :)
a gyerekek arcán nagy volt az öröm, főleg Milánén, aki észrevette hogy eltűnt az ablakból a levélke, amit a Mikulásnak írt, hogy vigye el a Jézuskának, abban volt, hogy mit kér karácsonyra, meg úgy egyáltalán.
tegnap reggelre ideért az Anyu-féle, az oviba pedig az ovis Télapó, minden gyerek nagy örömére. személyes találkozásra persze csak az oviban került sor, Milán pedig megkérdezte tőle, hogy ugye tényleg ő-e az igazi finn Mikulás, és ugye tényleg a Frici vitte őt az autójával? :D az ovis ajándék egyébként rendkívül ötletes volt, feltételezem kicsit megtámogatták az akciót, mivel minden gyerek német nyelvű safari mániás albumot, és 1-1 kartonnyi matricát kapott ajándékba! tegnap este A. a remek időnek köszönhetően csaknem 9-re ért haza, addig jól elvoltunk a ragasztgatással, amiben csak az iránymutató szerepét töltöttem be, közben palacsinta is sült minden ragasztás után, fél karomon a Kilenchuszassal. (nem csoda, hogy már többen megjegyezték, hogy milyen szálkás lett a karom :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése