tegnap este Milán felállt a kis műanyag gyerekasztalra. számtalanszor kértem már hogy ne álljon rá mert veszélyes, de ilyenkor van az, hogy én nem koptatom a szám, majd rájön... elvégre nem életveszélyes, "csak" csúnyán megütheti magát ha borulás van. na ez történt tegnap is: az asztalon állva énekelt, táncolt, majd akkorát borult hogy egy kandi kamerás tévéműsorba is beillett volna.
olyan nagyon nem ütötte meg magát, viszont az asztalt arrébb rúgta, a kezében lévő dolgokat utána hajította, majd kiabálva közölte, hogy ő nem esett el, nem ütötte be magát, nem fáj semmije, és különben is menjünk ki a szobából mert haragszik ránk. persze megkérdeztem hogy fáj-e, azt mondta nem, mert nem esett el és nem ütötte be. hát jó. :) szerintem többet nem áll fel. :)
Én is így taktikázom Bencével, csak ő nem annyira talpra esett, hogy megjegyezze, többször nem kéne :)
VálaszTörlés