2013. február 28., csütörtök

Futóbolond?

Okosan túl is teljesítettem a mai napi tervet, így most még ott is remegek ahol szerintem izomkezdemenyem sincs. Ejj de fogok sírni holnap, jahhajj! :-D

társ


"de ha az kell akkor csak leül melléd az ágyra, és ugyanazt a pontot bámulja mint te, mert tudja, hogy erre van szükséged"
-scs-

Miért nem találkoznak?

Van pár barátnőm és néhány haver srác, akik "szinglin" tengetik napjaikat, hangoztatva hogy minden pasi/csaj hülye. Pedik ők pont nem azok.... Miért nem találkoznak?

Akkor én is kérek


Milán: Anya, én azért eszem ennyi nápolyit, mert akkor majd egyszer elmegyünk Nápolyba!
Én: na akkor én is kérek egyet :)

2013. február 27., szerda

Ez most egy ilyen időszak?

Ha az egyforma bogrekben levo azonos mennyisegu kakao es tejszinhab melle csak különbözö kanalakat talalok, akkor jarok a legjobban, ha talalas elott elmosogatok ket egyformat. A sajat es a kozelben lakok nyugalmanak erdekeben.

meglepetések napja

amellett hogy ma hajnalban valami olyan dologra éreztem rá (ez jó szó?), amiről nem is gondoltam volna, hogy valóban képes vagyok, reggel Szofi lepett meg azzal, hogy eleve úgy jött le a nappaliba, hogy közölte: anya én már megágyaztam a saját ágyam, aztán pedig Koni engedte el mindkét kezével a kapaszkodót, így pár pillanatra egyedül állt a két lábacskáján. és még nincs vége a napnak! a fiúk felvonása következik! :)

2013. február 26., kedd

ezt muszááááááj elmesélneem!

na hát a tegnapi lelkesedésen, valamint a mai egésznapos takarítás és hormonborzoló tavaszhangulaton felbuzdulva ma is útnak eredtem, és nem kevesebb mint 4 km-t gyűrtem magam alá! wow, de jól esett! tegnap még az 1p futás 2p séta extrakezdő módszerrel csináltam 3 km-t, ma már az 1p futás 1p séta volt, így lett meg a 4. annyira jólesett, hogy csuda! mondjuk most érzem, hogy holnapra nem leszek olyan virgonc, meg tudom, hogy pihenőnap is kell, de hihetetlenül feldobott, és ez pont az az út, amin járni futni szeretnék! ihajcsuhaj! :D

nem mellékes az sem, hogy egy jóbarátom tanácsára vittem magammal zenét is, és olyan dübörgős rapek szóltak hogy huuhaaa, most elmennék akár bulizni is. na hát egészen jól állunk, azt hiszem. :)

U.N.I.T.Y., U.N.I.T.Y., that's a unity 

U.N.I.T.Y., love a black man from infinity to infinity 
U.N.I.T.Y., U.N.I.T.Y., that's a unity 
U.N.I.T.Y., love a black woman from infinity to infinity 
U.N.I.T.Y., U.N.I.T.Y., that's a unity 
U.N.I.T.Y., love a black man from infinity to infinity 

Variációk egy témára: tavasz

Nézd meg a YouTube-on: D'Angelo - Untitled (How Does It Feel)

Tavasz, tavasz, tavasz!

annyira tavasz van, hogy hirtelen felindulásból nekikezdtem a függönymosásnak és az ablakpucolásnak.
és annyira tavasz van, hogy a kispriccenő bútorápolót elnézve azonnali hatállyal hazarendeltem az uram - majdnem. mindenesetre számolom az órákat. :D

2013. február 25., hétfő

Lelkes újrakezdő

Ma jött el a anpja annak, hogy ismét a futás oltárán aldozzam fel magam. Igen,  az ebben a témában bekövetkezett mély hallgatás egyben tétlenséget is takart, ellenben most, a hét első napján, aminek az estéje kifejezetten tavaszias illatú, nemhogy rávettem magam a dologra, de becsszó még jól is esett! Juhuu, nem is olyan reménytelen dolog ez!

egy korty érdekesség...

"Hálát adhatunk a furfangos velenceieknek - akik akár menyétürülékkel is készségesen kereskedtek volna -, amiért a tizenhetedik században Itália földjére hozták a kávét. Jól kiépített kapcsolataik voltak Konstantinápollyal, ahol már régóta hódoltak a kávézás szenvedélyének. Felismerték, hogy ez a kellemes, serkentő ital nagy lehetőségeket rejt magában, mivel hosszú ideig eltartható, értékes áru, ráadásul az idő tájt még újdonságnak számított. 
...
Amikor VII. Klement pápát fanatikus keresztény hívek arra kérték, hogy átkozza ki a démoni italt, az egyházfő hörpintett egyet az ördög csészéjéből, és úgy találta, hogy nem is olyan rossz, tulajdonképpen még ízlett is neki. XIV. Benedek egyenesen saját kávéházat építtetett magának." 

William Black - Al dente

2013. február 24., vasárnap

Jókor, jónak

A minap az egyik tápszer gyártó cég kaja(?)mintát küldött Koninak. Elgondolkoztam, hogy ez most a rakott krumpli után következik-e a hozzátáplálásnál, így majdnem 10 hónapos korában. :)

2013. február 23., szombat

Nem én...

Fene se hitte volna, hogy így rá tudok kattanni egy kütyüre. :-)

használati utasítás hozzánk

egy új, nagy sikerű bejegyzés volt ma a fb-n az Asztropatika profilján, "így szeret a Rák" címmel. sok Rák jegyű (Nap-Hold-Asc) kommentelt, kivétel nélkül bólogató hangnemben, többek között olyanokat, hogy kínosan tökéletes a jellemzés. :D hát íme:


====
RÁK
====

A szerelemben hol anyaként, hol pedig gyermekként viselkedik.

Az anyai oldalára a gondoskodás, és a néha fojtogatónak tűnő szeretet jellemző - megérzi mire van szüksége a másiknak. Ebben nagy segítségére van a kitűnő memóriája, hiszen a kapcsolata kezdetén ügyelt arra, hogy a keresztkérdéseiddel feltérképezze a társa igényeit. 
A másik oldalon viszont gyermek akar lenni, és Ő várja el mindazt, amit egyébként máskor az anyai oldalával megtesz. Vagyis a partnerének kell kitalálnia a gondolataid, és gondoskodásával elhalmoznia Őt.

Környezete számára a legnagyobb problémát hangulatingadozásai jelentik, ezeknek azonban mélyebb okai vannak. Az egyik, hogy folyamatos érzelmi visszajelzést igényel. Ha ezt nem kapja meg időben, vagy nem tudja leszűrni a másik reakcióiból, akkor vitát provokál, megsértődik, elvonul, fenyeget. Mindezt azért, hogy a viselkedésével kiváltott reakciókból leszűrje, hogy valóban szükség van-e rá. 
Hangulatváltozásait azonban nem csak az érzelmi visszajelzések hiánya, hanem egy rossz hangsúllyal kiejtett szó is kiválthatja.

Összességében gondoskodásra van szűksége, és ha ezt megkapja, illetve a társának megadhatja: akkor szárnyal. Ellenkező esetben a fantáziavilága túltesz mindenen, és hajlani fog a kicsapongásra, az élet habzsolására. Előfordulhat, hogy a kapcsolataiból menekülni próbál, mert folyamatosan úgy gondolja, hogy egy másik, egy újabb, talán nagyobb biztonságot nyújthat számára.

Múltbeli érzelmei idővel megszépülnek, - ezért van az, hogy a korábbi kapcsolatai emlékét mélyen magában őrzi. Érzelmi nem akarását gyakran vélt vagy valós betegségekkel palástolja (fej- és gyomorfájás).


bosziságom története

múltkoriban már említettem a csoda-dolgokat, íme itt a következő. kedden megkaptam a vágyott könyvet ugye, igazából szerdán kezdtem el olvasni, csütörtökön már Argentínába akartam utazni, minden elhatározással felvértezve, hogy nekem-meg-kell-tanulnom-tangózni. pénteken könnyekkel áztattam a könyv utolsó oldalát, még erősebb vággyal a tangó (és Argentína) iránt, majd este egy régi barátom írt üzenetet (aki nem tudhatott sem a könyvről, sem a hirtelen jött vágyról!), hogy ő szeretne megtanulni tangózni, de a barátnője viszont kevésbé érez kedvet hozzá, ellenben úgy gondolja, hogy én lennék számára az ideális partner. mindennek tetejébe pontosította, hogy természetesen argentin tangóra gondolt. hogy mennyire egyezik minden: a gondolat szerdán jutott eszébe, elhatározás csütörtökre lett belőle. na ehhez mit szóltok???

2013. február 22., péntek

legkisebb cukorborsóm

Koni ma úgy adta tudomásomra azt, hogy nem szeretne aludni délután, hogy kivette a szájából a cumit, berakta az enyémbe, és a legeslegédesebb mosolyával és a leghuncutabb nézésével figyelte a reakciómat. megzabáltam-e? :)

ez mindig...

a hét témája a türelem...

van az úgy, hogy nagyon akarok valamit, és nem jön össze.
aztán összejön, de nem úgy.
míg végre úgy, de még mindig hiányzik valami.
nyugi.

2013. február 21., csütörtök

gubanc

lefogadom, hogy csak pasik tudnak olyat, hogy egyetlen gombócban van az aznapi levetett ruhájuk, a pulcsi-póló-trikó-alsógatya-harisnya-nadrág miiind egyben. ők viszont vérprofin.

biztosíték....

vannak bizonyos témák, amik kiverik nálam a biztosítékot. ezek sokszor pl gyerekekkel kapcsolatosak, illetve a szülő-gyerek kapcsolattal. ilyen téma pl a védőoltás és az őssejt biznisz is. pl a rota-reklámot amikor megláttam, ordítani és csapkodni lett volna kedvem, mert azért ilyen mértékű pénzhajhászást, ami a szülők legmélyebb érzéseit rendítik meg lelkiismeretfurdalást keltve a többtízezer forintos oltás eladhatósága miatt, hát kérem szépen, gyomor kell ehhez. mondjuk lehet, hogy van akinek van az a pénz. 

a másik téma az őssejt. itt mondjuk nem úgy van azért, mint a reklámban, hogy feketén-fehéren azt mondják hogy ha ezt most nem csinálod, akkor a gyereked kórházba kerül és meghalsz, és milyen szülő vagy, ha még erre sem áldozol, de azért van benne egy ilyen vonal. eleve úgy kezdődik, hogy fontos-e nekünk a gyerekünk egészsége - hát hogy a túróba ne, melyik szülő mondja erre azt, hogy nem? de azért jóval árnyaltabb a sztori. igaz jóval vastagabb pénztárca is kell hozzá, bár nem feltétlen, mert viszont részletekben történő fizetésre is van lehetőség.

az őssejt dolgot már akkor elvetettük, amikor Milánt vártuk. úgy szokott ez lenni, hogy ismerősök mondják, hogy hű, ez igen, ezt nagyon kell, aztán megkeresnek "hivatalos forrásból", hogy rábeszéljenek, én pedig elkezdek kutatni, és kikérem annak a szakembernek a véleményét, akire az életemet is rábíznám ha arra kerülne a sor, végül a sok begyűjtött info alapján az illetékessel (nevezetesen A-val) együtt döntünk, hogy mi legyen. a sok infóból az csapódott le végül, hogy lehet hogy van alapja ennek az őssejtes dolognak, de:
1. a felhasznáhatóság az mind jövőbeli dolog, rengeteg "ha"-val ellátott témakör. 
2. miért van az, hogy külföldön ez nem ekkora biznisz? nyugaton és a fejlettebb távol-keleti országokban ez úgy működik, mint a véradás: aki úgy gondolja, az ad magától azért, hogy másokon segítsen. ennyi. azóta már volt olyan ismerős, akinek őssejtre volt szüksége a gyermeke gyógyításához, de kifejezetten idegenére.
3. közvetve ugyan, de megismertem egy olyan embert, aki nem is felső szinten, de ebből él, havonta milliós nagyságrendű "fizetéssel". akkor mire megy a szülők által, lelkiismeretfurdalást csökkentve, sokszor vért verejtékezve összekuporgatott százezres kiadás, még ha részletekben is?

akkoriban nagyon felhúztam magam ezen, hogy ennyire képesek kizsigerelni a szülő-gyermek kapcsolatnak azt a részét, amikor a pár főleg az első gyermekét várja, és MINDENT megadna, csak hogy egészséges legyen a csemetéje... aztán gondoltam, én ugyan nem fogok befolyásolni senkit, ha valaki megkérdezi a véleményem akkor elmondom, de ennyi. aztán ma felkaptam a fejem egy felhíváson, aminek a szövegében az állt: ... imádott lányomnál 2013. január végén derült ki, hogy akut leukémiás betegségben szenved. Azóta kemoterápiás kezeléseket kap, az ezzel járó összes fájdalommal, és kellemetlenséggel. A gyógyuláshoz csontvelő-átültetést, pontosabban őssejt transzplantációt kell elvégezni, amihez „idegen” donorra van szüksége.  - na bumm.

szóval aki őssejtet ADOMÁNYOZNA, annak erre kell menni: KLIKK!

2013. február 20., szerda

új cikk jött szembe...

most nem mondom, hogy soha jobbkor, de heves bólogatásokkal olvastam végig azt az irományt, ami ma jött szembe velem. a szembejövés már csak azért is különös, mert alapból nem olvasok ilyen babás-anyás dolgokat, csak ha épp van időm, és valaki akit olvasok, épp akkor osztja meg, amikor van is időm foglalkozni vele - most volt. nagyon hasznosnak találom, és már én is írtam hasonló témában erről, szerintem sok anyukát ki tudna húzni a csávából. az olyan "dumákat" pedig hogy jaj nekem erre nincs időm, jaj hogy oldjam meg, ez nálunk nem működhet, kéretik a realitás talajára tenni, és komolyan átgondolni. szerintem akarat kérdése az egész. 

nézzük a kulcsmondatokat:

Szükségszerű, hogy a család mellett olyan elfoglaltságunk is legyen, amiben csak „én magam” vagyok jelen. Amit nem a gyermekem, a férjem, hanem kizárólag magam miatt csinálok. Kell, hogy teret engedjek önmagamnak, és újra felfedezzem azt az énemet, amilyen a család előtt voltam, hiszen az is én vagyok, hozzám tartozik. 

Ne hagyjuk kikopni azokat az embereket és azokat a tevékenységeket az életünkből, amelyek valaha sokat jelentettek nekünk.

íme a teljes cikk: KLIKK!

2013. február 19., kedd

napi csoda, csak úgy, itthon

van az úgy, hogy az ember napja remekül indul. sokáig alszanak a gyerekek, emiatt én is, és így a mugyan kihűlt kávét, de kipihenve iszogatom az ágyban. aztán csudajó kedvvel ébrednek sorban a törpik, a nagyok oviba indulnak, a kicsi kaja, játék, bohóckodás után mély álomba szenderül. aztán valahogy úgy alakul a nap, ahogy az időjárás: sötét felhők közelednek és szakadni kezd a hó. rám tör mindenféle vacak érzés, agyalnivaló, valami megmagyarázhatatlan okból. elérkezik a délután 3 óra, már csak úgy-ahogy vonszolom magam után a hangulatom a lakásban, csak azt csinálom meg amit nagyon muszáj, nyafogok magamnak, és a nutellával ujjnyi vastagon kent kenyeret nagy bögre kakaóval kísérem le, hátha segít. 

aztán csönget a postás... több csomagot is várok a héten, de csak az egyikben tudom hogy mi lapul majd, ez a csütörtöki lesz, de ma még csak kedd van. feladó: háhhá... de EKKORA dobozban? mi a fene? 

csomag kibont, hangosan ujjong, örömkönnyek potyognak. még ilyet... mégiscsak olyan jó ez a nap, mint ahogy indult. egy csomagban egy kis nyár (úgymint frappékeverő), utazás és tánc (a minap említett vágyott könyv formájában)... ezúton is köszönöm Szurcsi! ezt valóban kár lett volna a találkozásunkig halogatni. :)))

külön köszönet a postásnak az időzítésért, mert ha egy fél órával később jön, lehet ki sem megyek. :D

...nem tartom kizártnak hogy ma úton a gyerekekért beszaladok a kisboltba nescaféért. ha már. :)

hangot rá! :)

2013. február 18., hétfő

Cruel Intentions ending


hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és azt is, hogy a dolgoknak jelentésük van.

korral jár...

azok a ráncok, amiket buli előtt már csak nehezen tüntetsz el sminkkel, buli után kétszer olyan mélyek lesznek.

2013. február 16., szombat

az Út

no hát nem tartott sokáig a tegnapelőtt ajándékba kapott könyv: ma délutánra ki is végeztem, már ami a könyv lapjain szereplő betűk elolvasását illeti. egyszerűen letehetetlen volt, és annyi, de annyi gondolatot indított el bennem, hogy megszámolni lehetetlen lenne. az első persze az volt (mi más), hogy ezt én is akarom. én is végig akarom járni azt az utat, nekem is kell hogy legyen Caminom. a dolog persze messze nem ilyen egyszerű, és itt nem is (csak) kalandvágyról van szó. 

tegnap este, amikor már nem akartam tovább olvasni (nem akartam lámpát égetni amikor már mindenki más alszik), a gondolataim a saját utam körül kezdtek zizegni. arra gondoltam, hogy nem feltétlen kell ehhez kifejezetten Szent Jakab útja, hanem talán elsősorban a belső hang útjára kell rátalálni. voltam már így (és biztosan leszek is még): tudom hogy ide vagy oda el kell mennem. nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de tudom, érzem hogy valami keresnivalóm van ott, és furcsa módon ezek a helyek nem úgy élnek bennem, ahogy egy elkövetkezendő nyaralás utáni vágy, hanem a türelemmel karöltve, bizonyosságban gondolva rá ébredezik a fejemben a gondolat: egyszerűen tudom, hogy majd valamikor, ha eljön az ideje, ott leszek (vagy leszünk, természetesen). 

aztán elgondolkoztam azon is, hogy ugyanilyen alapon amikor van egy-egy furcsa álom, vagy megérzés (ráérzés), akkor az sohasem véletlen. mindennek van oka, de felfoghatjuk csodának is. nemrég említettem,  hogy ML külföldre költözésével kapcsolatban volt egy megérzésem elutazása előtt pár hónappal, hogy én valamiért úgy gondolom, hogy ő valahol, tengerparton fog élni, amire kiröhögött, és közölte, hogy de ő nem akar máshol élni. aztán azóta valahogy mégis Tenerifén lakik. vagy hogy például volt egy egészen képtelen álmom, felébredve még röhögtem is magamban, hogy háhháá, még ilyet, majd pár nap múlva kiderült, hogy volt valóság alapja. meg amikor tettem egy megjegyzést amolyan cinikusan, hogy hehe, előbb nyerek én a lottón mint hogy ez vagy az megtörténjen, és eltelt két nap, és lett egy hármasom. és hogy ne hagyjam ennyiben a sztorit: ma reggel A. elment vásárolni, miközben odavolt, Anyu áthozott egy nagy tál brokkolikrémlevest, hogy úgy csinált hogy nekünk is bőven legyen, A. megjött a vásárlásból, és hozott brokkolit, hogy csináljak belőle levest ebédre. és még szintén ma, és szintén kaja: második fogás gyanánt tepsiben akartam csirkemellet készíteni, szalonnával és sajttal összesütve, és amikor már rajta volt a szalonna is, és épp a sajtot reszeltem egy külön kis tálba, elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha lenne itthon ananász, mert az pont így lenne jó, erre beállított anyu (dolgozott ma és két órával későbbre vártuk amúgy) egy nagy, igazi, érett, mézédes ananásszal.ez már csak azért is volt különös, mert azért nálunk nem szokott előfordulni az ananász olyan gyakran, főleg nem ilyen formában.

aztán most, a délutáni szieszta idején elgondolkoztam azon is, hogy vajon mindenkinek megvannak a napi csodái, csak az emberek nem veszik észre, vagy nyitottnak kell rá lenni, és csak akkor jönnek? mindenesetre én résen leszek. aztán meg alkalomadtán megkeresem az utam is.

2013. február 15., péntek

naigen....

"Nem szépek, komolyan mondom, nem szépek. De olyan valódiak! Olyan felszabadultak, olyan lazák, olyan vidámak!  Öregek, na és?  Sok a gond? Ugyan már!  Kevés a pénz? Ez most, itt kit érdekel? Táncolnak, éreznek, azaz élnek!"

Sándor Anikó - Pillangó a vállamon

névnapozós

az idei névnapom rendhagyóra sikerült (kedden volt amúgy). tekintve hogy közvetlenül előtte eléggé megpadlóztunk A-val a vitánk miatt, nem volt túl oldott a hangulat, mégis nagyon jól esett, hogy olyan dolgot kaptam tőle, aminek függője vagyok, és ez előtt mégsem lepett meg semmi ilyesmivel sosem. apróság, de nekem jólesett, főleg, hogy kategóriájában is a kedvencem lapult a kis tasakban. aztán anyukám nem (sem) az a teremtsük meg a megfelelő hangulatot típusú ember, reggel meglepett a legeslegkedvencebb csokimmal (amiről tudom hogy karácsonyra kapta valakitől, és ő nem szereti... :D), szóval ez is úgy érdekes volt, de örültem, mert mégiscsak tudta hogy nekem ez a legleg, és ugye ajándék lónak ne nézd a fogát, szóval tulképp örültem. nem szoktunk nagy ügyet csinálni a névnapból egyébként, de FodrászBarátnő is meglepett egy tasaknyi finomságról, amiről már írtam, valamint tegnap este Öcsémék jártak itt, és egy könyvet hoztak, amivel már régóta szemeztem: El Camino, az út ami hazavisz címmel. amióta Szurcsi járt az Úton, egyre inkább érdekel a téma, és épp tegnap futottam bele a neten egy Caminóról szóló cikkbe is. hmm. véletlen, mi? :)

a könyvbe természetesen azonnal beleolvastam, és találtam utalást arra vonatkozóan, hogy az író elutazott Argentínába tangót tanulni, és ha semmi mást nem csinált volna, már ezért is megérte volna az egész, és hogy erről is írni fog. na rá is kerestem ma gyorsan, hogy megtörtént-e már az írás, és láss csodát, már a boltok polcain figyel, ráadásul egy számomra szintén nagyon érdekes téma kerekedik ki benne. íme a lényeg: 

"A Buenos Aires-i hőségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelőtt zártam magam, szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal. Éjjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltűnt a keménység, amellyel egész életemben azt üzengettem a világnak, hogy erős vagyok. Ha világosabban akarom kifejezni, amit érzek, hát tessék: én itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azelőtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a meleg: levettem a zárt, hosszú ujjú ruhát, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat; majd jött a meglepetés, hogy tetszem, így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon - ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra. "

Sándor Anikó könyveiről van szó... jövő hónapban ki kell szorítanom a rávalót! :)

2013. február 14., csütörtök

uuuu...

pörgős nap

a héten még kuckózunk, mert takonykóros a család (A. mondjuk hellyel-közzel dolgozni is jár), tegnap azonban kiszabadultam ügyintézni egyet délelőtt. fél12-kor FodrászBarátnő felvett egy közeli útszélen, hazahozott, is igazított a szombati felnőtt farsang alkalmából nemrég beszerzett parókámon - most már igazán ütős lesz, de nem mondhatom el hogy mi-hogy, azt majd a buli után! :) ugyanő felköszöntött névnapom alkalmából egy rakás finomsággal, úgy mint egy tálcányi ischler (morzsa sincs már belőle :D), pesto és olivabogyó, tudva lévő én eddig nem ettem zöld dolgokat, de a január elején náluk rendezett ebédkor megkóstoltam eme finomságokat, és úgy rákattantam, hogy tegnap este örömömben a fél üveg pestot magamba toltam, az olivabogyó felével - ezzel idén már túl is teljesítettem az elmúlt 33 éves fogyasztásomat. ha ez így megy tovább, mire nyugdíjas leszek, még a spenótot is megszeretem - bár kétlem, de hátha. :)

a felfordulós nap azzal zárult, hogy a nagyok helyet cseréltek alváshoz, és dumáltak vagy este 10-ig országokról, most épp a szerintük leghidegebb országba, Svédországba szeretnének menni (honnan szedték?? :P), és ha már arra járunk, meg akarják nézni a Télapót Finnországban (ezek szerint tudják, hogy egymás mellett van a kettő :-o). azért jó érzés úgy nyugovóra térni, hogy ekkora békesség van köztük (főleg hogy néha vannak kétségeim efelől), na meg ilyen a beszédtéma. :)

2013. február 13., szerda

naná!

- Mosogathatok?
- Persze kicsim!
- jó, csak azért, mert én akarom elmosogatni a saját cicás kulacsomat, de akkor elmosogatom a többit is.
- nagyon ügyes vagy, örülök, köszönöm! :)

rószaszínfelhő... <3 :D

2013. február 12., kedd

aaaah, látom magam rajta! :D


megerősítésképp....

nem mintha eddig bármikor is szóba került volna ilyesmi, és a tegnap említett Sziklás-hegységből is átvándoroltunk már a Mátrába, de amolyan megerősítésképp, meg különben is, jó volt ezt ma olvasni: KLIKK!

pasidumák

igazi, főzött kakaót készítettünk tegnap este Milánnal. amikor elkészült, így szólt:
- Anya, most már leveheted a gyújtást! 
_______________________________________________

- Anya, a mama rugót varrt a gatyámba, így már nem csúszik le! 
_______________________________________________

- Apa, mikor öntöd bele a termosztátba a teádat?

2013. február 11., hétfő

érzelmek, hol?

néha irigylem az érzelmeket magukban tartó, vagy szinte teljes egészében ésszel élő emberek éltetét. mennyi bonyodalomtól megkímélik magukat, de komolyan. 
nem úgy a mi esetünkben, amikor egy autó-kert-nyaralás-tennivalók-miazideiterv kérdéskört olyan érzelmi adok-kapokkal színezünk, hogy estére kicsit tán bele is lehet halni lelkileg. jó persze, ahol vannak mélységek, ott vannak magasságok is, a kopár és sík alföld hosszútávon unalmas... de azért az ilyen sziklás hegység jellegű meccseket ki tudnám hagyni a kis életünkből. amúgy pedig mondhatnánk azt is, hogy végül is, olaszos.

el, el...

Szofi: esik a hóó!
Milán: Szofi, ne hülyéskedj már, elbúcsúztattuk a telet! Nincs hó!

bár így lenne. :D

és akkor itt is:

kedves emberek lakják Ceglédet. :)
több szóbeli és írásbeli kísérlet után az ottani OEP-nél jártam ugyanis olyan sikerrel (mivel sehol máshol nem tudtak vagy akartak segíteni), hogy rendben vannak a papírjaim, és átutalták a gyed-em. JUHUUUUUUU! :)))

2013. február 9., szombat

eheti a fb-ról...


Létezik egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokás. Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért? Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét.  Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. 

szerző: ???
... pedig ők nem is tanultak pszichológiát. ;)

hátazúúgyvolt...

mondhatnám azt is, hogy na igen, már így az első körben meg is buktam, meg most jövök is magyarázkodni, ... és hát ja, van is benne valami. igaz nem fogom fel kudarcnak, mindenesetre mondom, hogy miről is van szó....

a soron következő futós nap a csütörtöki lett volna. ez volt az a nap amikor gyalogosan felsétáltam a nagy rendelőbe (kb 3 km), a jégbordás de amúgy bokáig érően latyakos utcákon át, majd hazafelé is sietve, mert hiányolt a három még nem teljesen egészséges csemete. szóval 6 km gyors gyaloglás nehezített körülményekkel, ami még akkor, mármint délelőtt nem adott okot arra, hogy az esti futkározást kihagyjam, de mire este lett, és A. is későn érkezett, mégis úgy megcsúsztunk időben, hogy egyszerűen nem volt kedvem elindulni, fáradt voltam, mire már mehettem volna.

aztán eljött a péntek, az ovis farsang napja, és a számtalan tennivaló közben arra is gondoltam, hogy nem, nem vagyok lusta, ma este már TÉNYLEG!, és hogy a farsang úgyis 8-ig tart, a tánc pedig 7-kor kezdődne, úgyhogy arra úgysem érek oda, és hogy akkor a farsangi buli után, a tánc helyett tényleg elmegyek és megcsinálom a csütörtöki edzésnapot. merthogy, gondoltam, az a lényeg, hogy meglegyen a heti 3 edzésnap, közte szünetekkel, az már mindegy, hogy kedd-csütörtök-vasárnap, vagy kedd-péntek-vasárnap, nem igaz? na ugye hogy de. csak hát, közben a gyerekek (gondolom a nyavajáknak köszönhetően) úgy elfáradtak a farsangi mulatságon, hogy már fél7-re itthon voltunk, és azért a tánc vs. futás esetében nálam azért a tánc vezet, gyorsan elláttam aki(ke)t kellett, össedobtam egy kenyértésztát a dagasztógépben, majd elfutottam (:D) a táncra, menet közben pedig megállapítottam, hogy basszus, MINDEN tükörjég, még jó, hogy nem futni indultam, mert lehet bokaficam lenne a vége.

szóval most úgy vagyok, hogy az eheti 3 edzés sehogyan sem jöhet össze, és annyira (még) nem vagyok lelkes, hogy tükörjégen fussak, azt fogom tenni, hogy az első heti "alapozó" edzéseket fogom megcsinálni akkor, amikor tudok menni, nincs jég (és mínusztíz), tehát terv szerint akár ma vagy holnap is, mert nem szeretném elsumákolni, meg azt mondogatni hogy "majdholnap", meg "majdhajobbidőlesz", de jelenleg az utca jegelt engem, nem pedig én jegeltem a futást. de tényleg. a lelkesedés töretlen, már csak a tettek mezejére kell lépnem, és azt hiszem van most annyira lelkiismeret furdalásom az egész miatt, hogy ezzel ne legyen gond.

mi már elbúcsúztattuk

mármint a telet, tegnap, farsangi bulival karöltve. :)
mivel a héten eléggé ramaty állapotban volt a család, a jelmezkérdést sem bonyolítottuk túl. illetve...
Szofi esetében mi sem volt egyszerűbb, mint a szerinte mindennapi használatra való gyönyörűséges koszorúslány ruhájában majd Hercegnő lesz, csak egy kis korona kellett a szetthez, és kész is volt. Milán azonban már két hete vacillált, hogy idén is Majmóca legyen (megpróbáltam lebeszélni, hogy nem ér ugyanannak lenni mint tavaly), vagy Pilóta, vagy Kalauz. Utóbbi kettőhöz legalább valamiféle sapkát be kellett volna szerezni, de mivel egész héten szarul volt mindenki (vagyis nem egyszerre, de felváltva), nem nagyon jutottunk előrébb ez ügyben, ellenben ő csak hajtogatta, hogy azért ha lehetne, mégiscsak inkább Majmóca lenne, így hát előkotortam a tavalyi majom jelmezt, még éppen jó volt, tehát azt vette fel, és úúúúúúgy csillogott a szeme, annyira örült hogy mégis Majmóca lehet. :)

a farsangi buli nálunk úgy zajlik, hogy a művházban rendezik meg, az egész óvodáét együtt, szülők részvételével, van sváb zene, tombola, zsákba macska, közös tánc és minden mi szem-szájnak ingere: a szülők összehozzák az enni- és innivalókat, kialakul egy büfé, és jutányos áron aztán mindenki vehet mindenből, a bevétel pedig az ovi kasszáját gyarapítja. mi piskótatekerccsel készültünk, ha jól láttam igen hamar el is fogyott, szóval nem volt rossz. :) így nézett ki a bőségasztal, egyébként:

mi nem maradtunk túl sokáig, tekintve hogy azt hiszem az egész heti állapotuknak köszönhetően jó fáradtak voltak mindketten, de azért nagyon jól éreztük magunkat, Szofi sokat táncolt, imádta (én is). :D



végezetül megkérdeztük őket itthon, hogy hogy érezték magukat (persze hogy nagyon jól), és hogy jövőre minek szeretnének öltözni? Szofi válasza meg sem lepett: - én majd Királylány leszek! - de hát mondom, most is az voltál, nem? - Nem. Most Hercegnő voltam! - hát jó... :))


2013. február 8., péntek

ideges

nem nagyon szoktam idegeskedni, de most mégis van rá okom, valószínűleg komoly okom.
nemrég említettem, hogy tudtomon és akaratomon kívül oep fennhatóság alá kerültem a gyedemet illetően. akkor amikor ez véletlenül (!) kiderült, azt az infót kaptam, hogy az ég világon semmi dolgom nincs, csak eddig a munkáltatóm utalta a számlámra az ellátást, most pedig majd az oeptől érkezik, ennyi. gyanús volt már szerda környékén, amikor több ismerősöm megkapta a juttatást én pedig még nem, hogy itt valami nincs rendjén, de gondoltam várok, a hivatalos határidő 10.-e, hátha átvezetés, meg akármi, meg különben is bemondták a tévében, hogy késések, csúszások lehetnek. na már most 8.-a van, eddig MINDEN ismerősöm aki gyed-en van és rákérdeztem, megkapta az ellátást, csak én nem, sőt mindenki akivel beszéltem, kapott az oeptől visszaküldendő papírt a családi adókedvezményről, én ezt sem. 

na már most hová rohanjak, ugye. erre az átszervezésre azért volt szükség, mert a cégünknek azt a részét, ahol a hr működött, eladták egy másik cégnek, és az egy dolog hogy így most a munkahelyemnek megszűnt létezni a bérelszámolós részlege is, januártól nem tb kifizetőhely, tehát a gyed-et sem utalják ők. tiszta sor, de akkor kihez lehet fordulni? az új könyvelőiroda, aki intézi a dolgokat, nem veszi fel a telefont, a régi hr-es, akinek már január óta semmi köze nemcsak hozzám, de a munkáltatómhoz sem, bár segítőkész, de csak akkor tud tenni valamit, ha a határidőig (február 10-ig) sem kapok semmit. tehát legkorábban hétfőn, ugye. 

az mondjuk az én "hanyagságom" (???), hogy minden rezsit ebből szoktam utalni, és minden rezsi fizetési határideje január huszonixedike, de amíg a munkahelyem utalt, legkésőbb 3-án a számlámon volt a pénz, tehát max 1 hetes csúszással be tudtam fizetni mindent. ha most valami nagy elkefélés van, akkor mikor fog nekem utalni bárki is? ha jövőhét hétfőn elkezdik intézni, attól nekem kedden még (szerintem) senki nem fog utalni.... mi van ha a volt hr-es nem küldött be valamit, vagy nem jó helyre? és mondjuk csak most fogja pótolni? akkor csak márciusban utalnak? nem, nem akarom az ördögöt a falra festeni, meg bevonzani a szarságot, csak "hangosan" gondolkodom, és nem tudom hogy mi lesz.

mert bár van A-nak is fizetése, de abból meg élünk, kaját veszünk, tankolunk és ilyesmi, ha azt most elvisszük a postára és még 2-3 hétig nem jön nekem utalás, csak majd márciusban az egész egyben??

aaah, faszkivan. bocs, de tényleg. :(

ja, és ... hab a tortán, gondoltam ma délután felhívom az oepet én magam, hátha legalább azt ki tudom majd deríteni, hogy tényleg sínen van-e a dolog, de ezek az irodák felében ma csak délig, a másik felében pedig pénteken egyáltalán nem dógoznak (vagy de, de nem állnak rendelkezésre). azért ha letelik az itthonlét, fontolóra veszem hogy az oep-hez menjek dolgozni, komolyan. vagy egy okmányirodába, ott hasonlóan stresszes lehet a munkarend.

2013. február 6., szerda

az élet tangó


"Megkérdeztem egy táncost a tangó titkáról. Azt mondta: „A férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik.”
Ugyanezt megkérdeztem a társától, egy szép és okos táncosnőtől is. Azt felelte: „Jól mondja a párom, ez tényleg így van. Csak a szavaink mások. Az igazi férfi nem parancsol, hanem irányít. És a nő nem engedelmeskedik, hanem bízik a férfiban."

Müller Péter

kedves testvér...

...és még humora is van. :)

Szofi: Milán, lefényképezel engem is?
Milán: igen, csak menj egy kicsit messzebb.
Szofi: így jó?
Milán: neeem, még messzebb, úgy, hogy ne is lássalak.

:D

kreanya akcióban!


ismét előjött a kreatív-én, na nem azért mert nem tudok mit kezdeni az időmmel/energiámmal, hanem mert régóta szeretnék egy türkiz nyakláncot, egy állandóan hordhatót, de eddig még nem találtam olyat ami igazán tetszene, állandóan hordható lenne, és árkategóriában sem a csillagos ég. aztán elkezdtem keresgélni a neten, és láttam, hogy a türkiz gyöngyök a kész ékszerekhez képest mennyire olcsók, és mivel én egy egyszerű, egysoros valamit szeretnék, magam is meg tudom csinálni, a damil hozzá 90 forint, a kapocs meg 100, szóval meg is rendeltem a kellékeket, és most hajrá. igaz a szín nem pont olyan, amilyenre vágytam, de nem is rossz, szóval egyelőre megcsinálom ezt, aztán meglátjuk.

ja, merthogy szín... szóval két lehetőség volt adott rendelhetőség szerint, a türkiz és a howlit. az utóbbit választottam valamiért, és miután megrendeltem, találtam egy írást, ami szerint....

a türkiz:
kékes-zöldes árnyalatú drágakő, kényes tulajdonságokkal. mivel porózus, szivacsos a szerkezete, könnyen kopik, elszíneződik, savak és lúgok (izzadság és tisztálkodószerek) hatására veszít a minőségéből. Az ezotériában a türkiz a torokcsakra egyik köve, köhögés és tüdőgyulladás javítására, megelőzésére használják. Segíti a szervezet méregtelenítését, savtalanítását. Megszünteti a negatív lelki állapotokat, tisztítja az aurát.

kék howlit:
festett változatai népszerűek, eredetileg fehér, csontszínű, szürke vagy barnás erezettel. az ezotériában súlyproblémákkal küzdő emberek köve, segíti a fogyást és a tisztulást. segíti az akaratot és a kitartást testben és lélekben egyaránt. (fogyás, futás, hajrá! :D)
forrás: www.asvanybolt.hu

csodák napja...

...ez a mai. :)
lehet fel kéne adnom egy skandináv lottót is. :D

2013. február 5., kedd

túl az elsőn...

na hát ennek a történetnek új kategóriát is nyitottam, bízva abban, hogy nem ez lesz az egyedüli bejegyzés a témában. :)

szóval az úgy volt, hogy mindig voltak olyan fellángolásaim, amikor úgy döntöttem: na én mától elmegyek futni. ez már csak azért is hülyén hangzott világ életemben, mert egyrészt még az iskolában sem tudtam lefutni egy sulikört sem (hát még cooper tesztet, haha! :D), és ha buszhoz kellene sietni, akkor inkább megvárom a következőt, mint hogy fussak utána. na de hogy-hogy nem, jönnek ezek a fellángolások, és ha nem is az elhatározás napján, de a következő napon, vagy héten, vagy hónapban nekiveselkedem, és futok rendületlenül, kb úgy, ahogy anno a suliköröket: oldalhasogatásig kocogok, majd lihegve sétálok, valahogy úgy, hogy azért csak meglegyen az a fél óra, aztán itthon nagy lelkiismeretfurdalásomban még tornázom egy kicsit, hogy legyen valami hatása is, ha már megvolt az elhatározás. voltak olyan időszakok, hogy végig tudtam kocogni több mint fél órát, de tény, hogy megszeretni nem sikerült ezt a mozgásformát, és az elmúlt bő két évben még fél percet sem kocogtam, szóval abszolút nulláról indultam, mint mindig. 

mert hogy indultam, tehát ez már múlt idő, egészen pontosan 2 órával ezelőtt! vagyis ez ugye, mint minden más is, fejben dől el, és már régóta fontolgattam, először pl decemberben, amikor találkoztam azzal a régi ismerőssel, aki futóbolond lett, és annyira jól néz ki (nemcsak azért mert fogyott, hanem mert olyan TELJES), hogy az már irigylésre méltó, aztán persze járt nálunk KedvencUnokatesó scs is, aki szintén baromi jól néz ki (és ő is TELJES), és olyan jó olvasni ahogy a blogjában a futásról olyan lelkendezve mesél. megszületett tehát a döntés múlt hét közepe-táján, és véletlenül pont akkor, amikor scs online volt a gmail chaten (pedig nem nagyon láttam ott az utóbbi időben), és szóba is elegyedtünk, és olyan lelkes volt a szándékomat illetően, hogy gondoltam már azért sem adhatom fel indulás előtt, mert beégnék előtte, meg még szégyent is vallanék, azt meg nem tehetem. ajánlott is egy jó kis edzéstervet...

első olvasatra baromi egyszerűnek tűnik, íme: KLIKK! 
ezt végigolvasva, és scs-sel való lelkesítő mondatokat végiggondolva arra jutottam, hogy én ezúttal nemcsak hogy futni szeretnék, hanem MEG AKAROM SZERETNI a futást. azt hiszem ez lehet a titka annak, hogy az ember kitartóan végig tudja csinálni. ha ez sikerülne, akkor nem rá kell vennem magam, hanem magától értetődő lesz hogy tökjó hogy kedd-csütörtök-vasárnap kimegyek szaladni egyet, mindenféle kínszenvedés nélkül, csupán azért, mert jól esik. na de ne szaladjunk ennyire előre, mert azért még nagyon nem tartok itt, max fejben. :)

szóval ma volt az első kedd. 1 perc futás - 2 perc séta, mindezt 8-szor, ez áll a hűtőszekrényre (hova máshova) kihelyezett papíroson, úgy is indultam neki, hogy na ezt azért röhögve. hát egy fenét. a 3. körnél már úgy néztem az órát, hogy mikor telik le az a rohadt 1 perc, szúrt az oldalam, kapkodtam a levegőt, és megdőlt minden vágyálmom a futással kapcsolatban, azt kívántam hogy csak ezt éljem túl. azért a következőnél már éreztem, hogy hmm, túl vagyok a felén, csak kibírom végig, majd az utolsó kettő már egész jól ment, leszámítva azt, hogy szerintem úgy futottam közlekedtem a nyolcadik egypercben, mint egy kacsa aki be is van sz.rva. de hazaértem, és sikerélményem volt, amit scs-vel osztottam meg a családom után először, és olyan lelkes volt (hahh, épp futásból ment hazafelé), hogy fel is hívott, gratulált, megdícsért és tovább lelkesített, mindezzel adott egy olyan lökést, hogy VÁROM A CSÜTÖRTÖKÖT! alakulunk, alakulunk. :)

(anti)könyvelők gyöngye

na hát van ez a 1253NY nyilatkozat, könyvelői végzettségemnek hála, 1 óra alatt sikerült is kitöltenem. 
mi lenne ha magának az adóbevallásnak is nekikezdenék? :D

túl a nehezén

extrapihentető éjszaka, kellemes reggel... szóval azt hiszem túl vagyunk a nehezén. Szofi tegnap lázas lett estére, de belőle nem jön semmi (na mondjuk az sem jó...), és néha fáj a hasa, de amúgy jó a közérzete és az étvágya is, szóval meglátjuk... mindenesetre péntekig maradnak itthon, kúrálódunk, mert péntek délután FARSANG! :)

mindenesetre jól jártak a közeli hozzátartozóink, ugyanis a vasárnapi menü részét képező vadast és puncsos sütit így kénytelenek voltunk lepasszolni nekik - ilyesmit azért nem merünk enni. mondjuk én már vagyok olyan jól, hogy legszívesebben egy hamburgert tolnék (azt az igazi bucist, nem amerikaigyorséttermest!)... :)

egyébként pedig:

“A test gyógyítja meg önmagát, az orvos csak a természet asszisztense...” 
Hippokratesz

2013. február 4., hétfő

rosszabb, mint a másnap

nem tudom mi ütött belénk (vagyis de), de a családfővel egyetemben az éjszaka folyamán ledőltünk a lábunkról, és ezúttal nem egészen úgy, ahogy azt szerettük volna. iiiggazi hasmenéses-hányós vackot nyeltünk be, vélhetőleg az oviból (Milánnak volt egy kis hasmenése szombaton, meg felszökött a láza, de magától elmúlt minden), mert amit ettünk vasárnap, abból a gyerekek és a vendégeink is ettek, viszont rajtunk kívül senkinek semmi baja nincs (még?). egyébként a tisztulós részén azt hiszem túl vagyunk, most szédelgés-émelygés van, úgyhogy kimentettem magam a délután 5-kor kezdődő szülőiről - micsoda szerencse, hogy lehet facebook-chatelni az óvónénivel?! :) 

mindenesetre úgy érezzük magunkat mint két mosott izé, akik túlmulatták magukat az éjjel, pedig dehogy.

2013. február 3., vasárnap

napi (heti?) mantra

"... te szabod meg a világodat. Minden olyan, amilyennek látod. "
- matusi - 

hogy mit? :D

én: olyan vitaminbombát csinálok hogy pikk-pakk meggyógyultok!
Szofi: de én nemszeretema vitamingombááát!

:D

2013. február 2., szombat

megszállt...

kedvenc filmek

nem vagyunk egy tévénézős család, ha valamit, akkor inkább célirányosan néhány filmet veszünk elő. időnként (pl extrém korán kelés esetén) van, hogy a gyerekek mesét néznek, de nem függők, ahogy mi sem vagyunk azok - szerencsére. ezt azért (is) tartom jó dolognak, mert azért a boltok polcai eléggé építenek a gyermek-kívánságokra, pl thomasos-hellokittys-barbie-s dolgokkal roskadásig tele minden, bárhová is menjünk: csoki, tusfürdő, plüssfigura, ruhanemű, minden kapható, egy hiper bármelyik sorában. szerencsére nálunk thomas egy ugyanolyan vonat mint a többi (és elsősorban vonat, nem pedig thomas), hellokitty pedig ugyanolyan cica, mint a többi (és elsősorban cica, nem pedig hellokitty). jó lenne, ha ez hosszútávon így is maradhatna. na de elkanyarodtam...

szóval amiket célirányosan előkapnak, vagy ha a tévében kapjuk el, lelkesen odakucorodnak a gyerkőcök (merthogy profin kezelik már a videó- és a dvd-lejátszót is): 

mesék:
- Kockásfülű nyúl
- Kisvakond
- Magyar népmesék
- Ho-ho-ho horgász
- Pom-pom
- illetve Milánnál minden olyan mese, amiben szerepel majom. :D

filmek:
- Indul a bakterház
- Az elvarázsolt dollár
- Hamis a baba
- Pogány madonna
- Buena Vista Social Club

2013. február 1., péntek

gasztrosiker

azért mégiscsak eljutott egy falat a főztömből kubai szájba is. :)
na jó, nem főztöm, hanem "süttöm", mert mákos beigliről van szó, ami nem mellesleg többek visszajelzése szerint is jobban sikerült, mint a karácsonyi. :)