időről időre vannak akik rákérdeznek, van hogy én futok bele cikkekbe, hogy szoptatás alatt/mellett hogyan lehet fogyókúrázni, sportolni? én általában 1 évig szoptatok (most is ez a terv...), akkor 1 évig maradjak husi? mondjuk ja persze, előtte kellett volna... de én (sajnos?) nem vagyok az a tipus, aki fogja magát, életmódot vált, és vidáman tengeti a napjait hatvankilósan (176 centi vagyok), mindenféle nehézség nélkül. a felmenőim nem voltak soha ilyenek, A. és a csemeték pedig baromi jóízűen esznek meg bármit és bármennyit, édességet is beleértve, hízásmentesen. meg vagyok én áldva, mi? :)
nem akarom osztani az észt, nem is nagyon van mire, a saját módszerem nem hiszem, hogy egyedülálló, és nem is drasztikus, nem mondanám még olyan gyökeres életmód változtatásnak sem, nincs tudományos alapja, klinikailag bevizsgálni pedig nincs mit. nem azért okoskodom ennyit mert ász vagyok a témában (nem itt tartanék azt hiszem), hanem inkább azért, hogy saját magamat is megerősítsem abban, amibe belekezdtem.
talán köztudomású az olvasói körökben, hogy igencsak nass- és kenyérfüggő vagyok, ezek azért sarkalatos pontjai a fogyásnak/hízásnak, ugye. nem szeretem a pótkenyereket, szóval ha nem eszem ropogós héjú fehér kenyeret, akkor inkább egyáltalán nem eszem kenyeret. persze a kenyér kiiktatása nem megy (ment) egyik napról a másikra, pláne nem tudnám száműzni az életemből, főleg úgy, hogy már vagy egy hónapja magam sütöm a pékárut, így a lakásnak alapesetben, frissen takarítva- és szellőztetve is pékség-illata van. kezdetben (még nyár végén) lecseréltem a fehér kenyeret teljes kiőrlésű rozslisztből készült magvas "téglákra", ami annyira nem is volt rossz, de semmiképp nem elég jó ahhoz, hogy két szeletet is egyek belőle egy nap, szóval ezzel az első nehézségen túl is jutottam, mára már vagy eszem kenyeret vagy nem, az "eszem" általában csak hétvégén, és akkor is csak reggelire vonatkozik.
nass (elsősorban csoki): na ez tényleg gyenge pont, nehezebb ügy, mint a kenyér. csoki ugyanis állandóan van itthon, mivel a család meglehetősen édes szájú, és nem elég az, amit sütök (hetente 2-3-szor van nálunk sk süti), gyakorlatilag a hét minden napján található bizonyos mennyiségű csokoládé a hűtőben. ez baj: 10 deka ugyanis majd' 500 kcal-t tartalmaz, és "minőségileg" sem a legjobb fajta szénhidrátról beszélünk, ugye. na ez mondjuk olyan nálam, hogy ha eszem, akkor reggeli helyett eszem, ami nem túl jó megoldás, viszont attól tartok, hogy ha mondjuk két egész hétig nem ennék csokoládét, akkor egy óvatlan pillanatban feltépve a hűtőajtót felfalnám MINDET amit itthon találok, desszertnek pedig utána küldeném a nutellát, ami a másik polcon van. a sütikkel egyébként kb ugyanez a helyzet, bár most hogy elértem a bűvös tizest, meg tudtam állni hogy a pénteki kuglófot meg sem kóstoltam, a szombaton délután készült aranygaluskából pedig csak nagyon keveset ettem a vasárnapi ebédhez.
szóval ettől a két gyengémtől kellene valahogy megszabadulni, de mivel a család többi tagja nemhízós mindenevő fajta, örökös kísértésnek vagyok kitéve.
további fontos elemei a "diétának", és merem állítani hogy szoptatás mellett bátran végrehajtható a dolog: mindenből keveset. még a régi, kalória számlálós diétámból (ami bevált, csak aztán "elúsztam" :D) adódóan jól tudom hogy mi a tiltott gyümölcs: tehát a kenyér, az édesség, valamint az olyan főételek, mint a krumplis tészta. na ha az van, akkor kerülöm, bár szerencsémre annyira nem szeretem, akkor már inkább a bazsalikomos-paradicsomos spagetti, ami durumtésztából készül, és még bűnnek sem számít. :)
fontos még a sok (rengeteg!) folyadékfogyasztás: rendben tartja az anyagcserét, és a kevesebb kcal bevitele sem tűnik kínkeservesnek, valamint a tejtermelés nem esik vissza ezáltal. bár ilyenkor nem kifejezetten ajánlott, én iszom csalánteát is, igaz egy 2dl-re való adag "füvet" forrázok le 2 liter vízzel, ha nem ezt, akkor gyümölcs- vagy citromfű teát szoktam, a maradék 1-1,5 liter folyadékom szénsavmentes víz.
fehér cukor: szerencsémre legyen mondva, úgy elszoktam tőle, hogy nemhogy nem hiányzik, de már nem is szeretem az ízét. a teát ízesítés nélkül, vagy esetleg kevés mézzel, a kávét pedig (nem, azt nem adom! :)) nádcukorral iszom (nem barnacukor, ami a kristálycukor nádmelasszal színezett változata!), vagy ha mégsem, akkor mézzel, kell a kényeztetés. :)
azt mondják hogy a fogyás a méreganyagok felszabadulásával is együtt jár, ami bekerül az anyatejbe. csak úgy kérdezném tőletek: az jobb ha benne marad a szervezetünkben?
mozgás: minden nap fél óra. torna itthon, tánc, de én ide sorolom az aktív fürdőszobasúrolást is, vagy lehet intenzív séta (ovi-haza 2 km, hordozókendőben a kilenchuszassal pl), valamint a péntekenkénti tánc (ami már nagyon-nagyon hiányzik, ugyanis az elmúlt két pénteket fogorvosnál töltöttem).
inspiráció: fontos megfogalmaznunk, hogy miért akarunk lefogyni. nekem van egy célom, amellett hogy nem 10 kg-val ezelőtt már nem éreztem jól magam a bőrömben, az elsődleges célom az volt, hogy annyi kg legyek, amennyi most vagyok (ez is kevesebb már, mint esküvőnkkor). lehet egy elfeledett ruhadarab, egy bizonyos alkalom, nem árt ha vannak kisebb "stációk", mert az hogy le akarok fogyni 20 kg-t jövő nyárra, elég meredek terv, de ha azt mondom hogy szeptemberre ennyi, decemberre annyi, tavaszra amannyi és nyárra még ennyi, az megvalósíthatóbbnak tűnik. múlt héten, amikor ezzel az utolsó pár tízdekával kínlódtam, találkoztam egy régi ismerősömmel, aki RENGETEGET fogyott, nem lett vékony ő sem, de nagyon jól néz ki, jól érzi magát a bőrében, nem él szigorú keretek között, nem tilt meg magától semmit, csak ha esetleg mégis elszalad vele a ló, már megvan a módszere, hogy hogy tartsa magát kordában. jókor volt jó helyen (vagy én :D), mert erőt adott a folytatáshoz. erőt adott az is, hogy amikor azt mondtam A.-nak, hogy ha nyárra lemegy még ennyi, akkor szeretnék egy bőrnadrágot, aki kapott az ötleten, és már nézegette is a motoros bolt webáruházát, hogy milyenek állna (majd) jól nekem. amikor jön egy olyan rég látott családtag, aki számomra mindig példakép volt, és elismerően megjegyzi, hogy milyen jól nézek ki (csak a hajam lehetne kicsit sötétebb, mert az jobban állt :D), és még sorolhatnám... kellenek az ilyenek, na. meg azért az a tudat sem rossz, hogy túl vagyok a felén. mondhatni mérföldkő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése