a tegnapi nap igen sűrűre sikeredett, bár már péntek délután kezdődött a rohanás: kenyérdagasztás-formázás után a sütési időben rohantunk el Konival az oviba a nagyokért, hajszálra addigra értünk haza, amikor a kenyeret ki kellett venni a sütőből. :D aztán gyorsan még rétest is készítettem az ünnepeltnek, amikor pedig hazaért, elszaladtam táncolni. mire hazaértem, már szinte sorbaállás volt a fürdőszoba előtt, családi megtisztulást követően pedig a... privát A.-köszöntés. :D másnap reggel A. már rég a piacon és munkaügyben volt talpon, a gyerekek ébresztettek fél8-kor, hogy miért alszom még... na ilyen is rég volt. :D a délelőtti sütés-főzést jól sikerült ünnepi ebéd, majd gyors készülődés és 15 éves érettségi találkozós este követte. öröm volt látni, hogy mindenki megtalálta ha (még) nem is feltétlen a boldogságát, de legalább önmagát. hogy mindenki NŐ, van aki karrierépítős, van aki családanya, van aki mindkettő. olyan sokat változtunk mindannyian, közben pedig mégsem...
kevés volt az a két óra hossza ennyi év után, nagyon-nagyon kevés!
ma ért egy olyan dicséret is, hogy jobban nézek ki, mint 15 évvel ezelőtt... ez igazán jólesett, mert egyrészt a bók akkor az igazi, ha egy (több) másik nőtől érkezik, másrészt pedig hagyján a 15 év, de kb ennyi kilóval többet is nyomok. tényleg példát lehet venni a latin nőkről: nem a kor számít és nem a testsúly! (azért dolgozom még azon a 8 kg-n....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése