túl a nehezén

extrapihentető éjszaka, kellemes reggel... szóval azt hiszem túl vagyunk a nehezén. Szofi tegnap lázas lett estére, de belőle nem jön semmi (na mondjuk az sem jó...), és néha fáj a hasa, de amúgy jó a közérzete és az étvágya is, szóval meglátjuk... mindenesetre péntekig maradnak itthon, kúrálódunk, mert péntek délután FARSANG! :)

mindenesetre jól jártak a közeli hozzátartozóink, ugyanis a vasárnapi menü részét képező vadast és puncsos sütit így kénytelenek voltunk lepasszolni nekik - ilyesmit azért nem merünk enni. mondjuk én már vagyok olyan jól, hogy legszívesebben egy hamburgert tolnék (azt az igazi bucist, nem amerikaigyorséttermest!)... :)

egyébként pedig:

“A test gyógyítja meg önmagát, az orvos csak a természet asszisztense...” 

Hippokratesz

rosszabb, mint a másnap

nem tudom mi ütött belénk (vagyis de), de a családfővel egyetemben az éjszaka folyamán ledőltünk a lábunkról, és ezúttal nem egészen úgy, ahogy azt szerettük volna. iiiggazi hasmenéses-hányós vackot nyeltünk be, vélhetőleg az oviból (Milánnak volt egy kis hasmenése szombaton, meg felszökött a láza, de magától elmúlt minden), mert amit ettünk vasárnap, abból a gyerekek és a vendégeink is ettek, viszont rajtunk kívül senkinek semmi baja nincs (még?). egyébként a tisztulós részén azt hiszem túl vagyunk, most szédelgés-émelygés van, úgyhogy kimentettem magam a délután 5-kor kezdődő szülőiről - micsoda szerencse, hogy lehet facebook-chatelni az óvónénivel?! :) 

mindenesetre úgy érezzük magunkat mint két mosott izé, akik túlmulatták magukat az éjjel, pedig dehogy.

amikor a kávé vérré válik

na hát tegnap eljutottam odáig, hogy 38,2 volt a lázam, a gyomorfájás és a hányinger elmúlt, de a szédülés megmaradt, valamint társult hozzá fejfájás is. úgy gondoltam hogy lesz ami lesz, a vérnyomásom a béka hátsója alatt, iszom egy kávét, tolok hozzá 2 szem kekszet. na hát ahogy ezt megtettem, 1 órára rá SEMMI bajom nem volt. estére még csúszott egy kis mézes zserbó is... :))

az erő velem... biztos nincs.

van az úgy, hogy az ember felkel, ereje teljében egy kis hólapátolással indítja a napot, majd elvégzi a nagydolgát ami némiképp ijesztőre sikerül, onnantól kezdve pedig hőemelkedéssel, fülzúgással, erős szédelgéssel és hányingerrel ágynak esik. ez van most.

köhög-prüszköl

rajtam kívül mindenki taknyol ebben a családban, de most komolyan. Szofi ismét sípolgat, Milán köhög, Koni szörcsög, A-nak meg orrhangja van és fáj a torka. jól állunk, nem mondom... főleg így utazás előtt. holnap (elvileg) Szofi miatt kell visszamennünk a gyerekorvoshoz, hogy meghallgassa hogy abbahagyhatjuk-e az inhalálást, vagy vigyük magunkkal a motyót Barcelonába is, hát ha így állunk el se indulunk a dokihoz, egyrészt mert már Milán sem megy oviba, tehát csapatostul mennénk, másrészt pedig attól tartok hogy csak rontana a helyzeten a dolog. mindenesetre most a hársfamérgezésre hajtunk: hársfatea hársmézzel, már a második másfél literes kancsóból fogy. amúgy pedig alszanak mint a bunda... az is segít, ugye. reméljük a legjobbakat.

asztma.

Szofival ma délelőtt voltunk allergia vizsgálaton. nem tudom, hogy most örüljek-e vagy sem, mert nem allergiás, ellenben asztmás (a tüdeje ismét sípol, tehát ismét inhalálni kell). kaptunk egy hosszú távon szedni kell - típusú gyógyszert, minden nap egy szem. ez védi a tüdejét/hörgőit, ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy ha bármi vírust benyel, az nála hörgőszűkülettel jár. ez a rágótabletta ettől fogja megóvni. 

az egyik felem azt mondja, jaj ne. gyógyszerellenes vagyok, megpróbálnánk inkább máshogy megoldani. bár a pulmonológus és a gyerekorvos is azt mondta, hogy ez egy természetes anyag, ami hiányzik Szofi szervezetéből, és "csak" pótoljuk, na de akkor is... véleményem szerint beleavatkozunk az ő "testébe" ezzel. 

a másik felem azt mondja, hogy elfogadom, nem rágódom rajta. "idén" kezdte az ovit, nemrég született a testvére, ezáltal "középső" gyerekké vált. a gyógyszer természetes, védi őt egy olyan dologgal szemben, ami ellen átmenetileg nem tud saját maga védekezni. nem nagy ügy, ki fogja nőni, ez most egy ilyen időszak. lelkileg IS megadok neki minden olyan támogatást, hogy ezt ő is hasonlóan fogja fel (tehát nem beteg, ettől nem kevesebb, nincs is rajta miért bosszankodni hogy miért pont ő), és mielőbb kiláballni a dolgokból, és lelkileg oldani az ő iszonyatosan erős megfelelni akarását az élet minden területén.

nem, nem vagyok hajlandó most asztmás gyermekekről szóló fórumokat, cikkeket és könyveket bújni. hogy ki hogy lett túl rajta, mitől rosszabbodott, és próbálok nem agyalni azon sem, hogy mit rontottam el. az internet ez esetben nagy ellenség, és felesleges pánikkeltő tud lenni, én legalábbis így gondolom. örülök annak, hogy nem jártunk úgy, ahogy több ismerős: sok antibiotikum kúra és mandulaműtét, valamint számtalan ilyen-olyan vizsgálat és kezelés után derült ki hogy mi a helyzet, tarkítva a sztorit többszöri fulladás miatti kórházba kerüléssel. ezeket legalább nem kellett végigzongoráznunk.

és hát ismétlem: legalább nem allergiás. 

"teljesen tiszta"

letörölhetetlen volt a mosolyunk (mármint Szofié és az enyém), amikor ma reggel ezt mondta a doktornő, miután meghallgatta. holnap ovi is, tánc is... kiskiránylány örömtáncot járt szinte egész nap! :))

fejlemény

ma megjártuk a pulmonológiát Szofival. fel lettem készítve, hogy miféle nőszemély ült majd az ajtó mögött, pedig nem is. legalábbis szerintem. az mondjuk mindenképp megjegyzendő, hogy ahhoz képest hogy 9:50-re volt időpontunk (és csak időpontra lehet menni), 11 is elmúlt mire sorra kerültünk. 

volt egy kis kérdezz-felelek, meg elcsodálkozás, hogy a gyerekorvos miért azt írta fel amit, majd még nagyobb elcsodálkozás, amikor a látszólag teljesen jól lévő, makk egészséges kiscsajt meghallgatta, hogy miféle zene-bona van a tüdejében. simán rámondta hogy asztma, és hogy akkor inhalátor, meg berodual meg még nem tudom micsoda. először majd' leestem a székről, az volt az első gondolatom, hogy nem, ez kizárt, ő nem asztmás, majd a dokinő megnyugtatott, hogy ne aggódjak, lehet hogy ez egy ilyen egyetlen, tényleg egyszeri eset, vagy ha mégsem, akkor simán kinőheti, mert azért ez egyáltalán nem vészes, ésatöbbi. jövőhét csütörtökön kontroll, egyébként pedig hétfőtől már ovizhat (kíváncsi vagyok hogy mit szól ehhez a gyerekorvos, akihez holnap reggel megyünk vissza. jövő csütörtökön a pulmonológián allergia vizsgálat is lesz, bár az én elképzeléseim az asztmáról és az allergiáról azt hiszem kicsit mások mint a dokinőnek, de legalább a végére járunk fehérköpenyes szemszögből is, ártani tulképp nem árt a dolog, "csak" kellemetlen lesz. 

a végén egyébkét még tényleg oda lyukadunk ki, hogy tengerpartra kell költöznünk. ma egyébként Szofi meg is jegyezte, majdhogynem sírva (!!!), hogy ő el akar menni Máltára, vagy Olaszországba, vagy Görögországba, mindegy hogy hová, és el akarja hozni az összes pörgős ruháját és szoknyáját, meg a fürdőruháját, meg a párnáját, meg a kis zsiráfot, meg a hátizsákját amibe majd mi mindent pakol, de overált nem fog hozni, és hogy úgy menjünk, hogy ne is jöjjünk haza többé. először azt gondoltam, hogy az a gond hogy dokis köröket futunk ovi helyett, de nem, kiderült hogy az a baja, szép hosszú körmondatokban fejtette ki nekem, hogy kint hideg van, és be kell öltözni, és nem mehet pörgős szoknyába ki a kertbe, utcára, meg tulajdonképpen sehová sem, és hogy amikor Máltán, vagy Görögországban, vagy Olaszországban vagyunk (Spanyolt ménem mondta???), akkor sohasem mondjuk neki, hogy ezt vagy azt nem lehet, mert hideg van. és hogy ezért akar ő oda menni. hátő... meg tudom érteni. 

a minap linkelt blog kapcsán pedig arra jutottam, hogy a probléma holisztikus szempontból lehet az is, hogy be van szabályozva, vagy túlféltem, de egyiket sem gondolom így. nálunk ugyanis mindent lehet, kivéve azt, ami életveszélyes, soha nem szólok rá semmiért, hogy te még kicsi vagy, te ezt nem tudod. mindenben segíthet, amiben csak szeretne, pl ki/be pakol a mosó- és mosogatógépbe, önállóan el is tudja indítani azokat, de nem azért mert kell, hanem mert ő akarja. furcsamód az önálló öltözés-vetkőzés viszont néha akadozva megy. :) nálunk nincs az hogy jaj oda ne menj fel/bújj be/nyúlj hozzá mert ez vagy az lesz, szóval a probléma eme okozóját kihúzhatjuk. a másik amire gondolok, hogy hihetetlen nagy benne a megfelelni akarás, itthon is, az oviban is. nem azért, mert ezt várják el tőle, hanem egyszerűen ilyen: végtelen türelemmel és aprólékossággal csinál mindent, de olyannyira, hogy ha fejből mesél egy mesét vagy énekel egy dalt, és a legvégén nem sikerül elég pergősre az "R" hang, akkor képes újra kezdeni, hogy tökéletes legyen. 

most akkor? 

ezen elidőztem...

reggel találtam egy (számomra) új olvasnivalót. nagyon-nagyon közel áll az én látásmódom a leírtakhoz, fogok is belőle idézni, hosszan el lehet csemegézni rajta. előzetesként csak a link: KLIKK! 

túlalvás....

több mint egy éve nem volt már rendesen átaludt éjszakám, fél8-8-kor pedig még annál is régebben kezdődött reggelem... márpedig most egy hete ez a helyzet. ahelyett hogy örülnék, kezd beállni a felmosórongy-állapot délelőttre, szellemileg és a tükörbe tekintve egyaránt (nem, az elmúlt napok étrendjének ehhez biztosan nincs semmi köze!). a helyzeten megpróbáltam segíteni: a gyerekeket "elrendezve", egy hiper-szuper arcradírozás (méz+olívaolaj+nádcukor) után jöhet a holt tengeri iszappakolás, amíg az szárad, egy isteni és erős fahéjas-tejhabos kapucsínó belülről, végül natúr kakaóvaj és kókuszvaj keverékéből kreált arckrém. mennyei manna kívül-belül. :)

nem, nemcsak azért, mert holnap buliii.... :D

akkor inkább antibio...

na megvolt a mai kör is. a tüdőgyulladás gyanújától már egy kicsit elkanyarodtunk, jelenleg allergiára visszavezethető bronchitisről beszélgettünk, és ezzel együtt kaptunk beutalót a pulmonológiára is - ahol egyébként idén már nem lesz rendelés. mindenesetre a ventolint holnaptól csökkentjük, a gyull.csökk és a köptető marad, pénteken újabb kontroll, mert ugyan sokat javult, de még mindig zenekar van bent. a labor csak enyhe gyulladás jeleit mutatja. 

nem akarok allergiát. nem akarok asztmát. ez csak egy sima hörghurut volt, csak még nem tisztult ki teljesen. 

ellenben máig ugye nem mehettünk ki, holnaptól viszont kötelező, szombat-vasárnap kirándulás van előirányozva dobogókőre. jót fog tenni mindannyiunknak, azt hiszem. 

az a fránya tű...

ma reggel kellett mennünk vérvételre a nagylánnyal, anyu éppen ráért, úgyhogy negyed 9-re összekaptam a csipet-csapatot, és indultunk a körútra: Milánt oviba, Szofit vérvételre, Konit "kirándulásra" vittünk (mivel nem maradhat itthon egyedül, ugye). 

Milán nagyon gondoskodóan plüssállatokkal halmozta el Szofit még reggel, hogy bármelyiket magával viheti, és ne féljen, csak egy pici szúrás lesz az egész (hehe, bezzeg ha őt vittem volna, már ordítva közölte volna hogy ő bármit bevesz, bármit megtesz, de NEEEEEEE menjünk tűközelbe :D), majd mosolyogva távozott az óvoda biztonságos falai közé. 

Szofi is nagyon ügyes és bátor volt, egészen addig, amíg be nem tettük a lábunkat a rendelőbe. ott is ügyesen viselkedett, de már éreztem hogy jég hideg a keze, kérdezték a nevét de válaszadás helyett elbújt mögém, és bár kötelességtudóan nyújtotta az egyik kezét, majd a másikat, de én attól féltem hogy ott ájul majd el az ölemben, éreztem rajta hogy bár nagyon jól csinálja, belül szinte reszket. kicsit el is sírta magát a végén, de mindenki nagyon rendes volt vele, meg is dicsérték, ő pedig a rendelőből távozva azt mondta, hogy ő tudja hogy ezt most látta a Jézuska, hogy milyen ügyes volt, és hogy akkor ő most már egészen biztos hogy fog kapni ajándékot. :)     ...kis hősnőm... <3

eredmény holnap 11 után, kontroll holnap fél4-kor. jó hogy elvileg itthon fekvős nyavajája van, ehhez képest minden nap kell vele menni dokihoz. na mindegy. szerencse, hogy nem lázas, és a közérzete továbbra is kiváló, különben nem cibálnám össze-vissza az tuti.

kisnagy beteg

azért írtam hogy kisnagy, mert jelen esetben fogalmunk sincs, mivel állunk szemben. Szofiról van szó, ugye... pénteken voltunk kontrollon, a doktornő lehidalt, hogy máris mennyivel jobban van, és hurrá, antibiotikumra sincs szükség, csak így tovább. mára lettünk visszarendelve a kisasszonnyal, akinek a közérzete kifogástalan, remekül alszik, még csak hőemelkedése sincs, ellenben tele van trutymóval, de gondoltam nem lehet nagy gond, ha ennyire jól van, a trutyi majd szépen felszakad és távozik, illetve a dolognak ez a része máris folyamatban van.  tévedtem. ma azt mondta a dokinő, hogy olyan zene-bona van a tüdejében, hogy vagy lázasnak kellene lennie, vagy fulladnia kéne, és nem érti hogy hogy lehet ennyire jól, mindenesetre holnap labor, szerdán dokinőhöz vissza és meglátjuk... most is alszik, csendesen szuszogva veszi a levegőt.

betegség - nem betegség

sokan azt mondják a köhögéssel járó náthára, hogy beteg a gyerek. és már megint beteg, és megint beteg, és végigbetegeskedi az első (két) óvoda évet. és végigfertőzi a családot és mindenki beteg. na hát nálam ez az orrfolyás időnkénti köhögéssel nem számít betegségnek, amíg a közérzetük, étvágyuk jó, jól alszanak, nem lázasak, addig nem nevezem betegségnek a dolgot, és nem is nagyon foglalkozom vele. salvus vízzel párologtatunk, bőséges gyógyteázás, minden nap gyümölcs, plusz c-vitamin, és próbáljuk kibekkelni a felülfertőződést, nem beszélve az orvosról és a gyógyszerekről.

nálunk Milán a köhögősebb, újabban Koni a szörcsögősebb (gondolom a fogzás miatt), Szofin pedig átlag 3 nap alatt szinte nyom nélkül átmegy minden, anélkül hogy különösebb figyelmet fordítanánk a kórságra. kevésbé is viselik meg a nyavaják, és hamarabb is túl szokott lenni mindenen, mint a tesók. most viszont ő volt az, aki az óvó nénik beszámolója szerint konkrétan végigköhögte a napot, és valóban: a hazaúton sem volt kettő perc egyben, hogy ne köhögött volna. akkor már gyanús volt, de estére rosszabb lett: bár láz továbbra sem volt, szaporán vette a levegőt, az éjszakánk pedig továbbra is lázmentesen, ámde katasztrofálisan telt, bár a köhögés enyhült, ritkult, ugyanakkor hurutosodott, viszont úgy kapkodta a levegőt, hogy még a mélyebben alvós félóráiban is 45 belégzés volt/perc (30 fölött tüdőgyuszi gyanú és ehhez hasonlók vannak, de most nehogy elkezdjétek számolni otthon...).megbélyegeztem szegényt a "jó, akkor ő most tényleg beteg" kifejezéssel, előirányoztam (és logisztikáztam) a mai napi dokilátogatást. mire odaértünk, már 50-körül volt a belégzése/perc, a doki pedig bronchitist állapított meg tüdőgyulladás gyanújával, és a legnagyobb meglepetésemre Ventolint írt fel, amiről azt gondoltam, hogy csak kruppos-asztmás esetekben használják. továbbá felírt még antibiot is, hogy ha a V. nem használ, akkor azt is kell még, de ki sem váltottam, már a rendelőből kisétálva igyekeztem azt mantrázni hogy a szokott módon 3 nap múlva nem lesz semmi baja, hazaérve természetesen lázmérés (37,9), bőséges folyadékbelediktálás, pihenés és 2puff szmötyi ment, most alszik, és 35-40 körül van a belégzés, a hője nem emelkedik. holnap fél4-re vagyunk visszarendelve, szeretném ismételten meglepni a doktornénit, aki rendre elcsodálkozik Szofi regenerálódásának gyorsaságán (megjegyzem, én is). 

fogorvos - jókor?

vagy jó után egy héttel?

éreztem, hogy van két problémás fogam, ezért bejelentkeztem fogorvoshoz. na hát ugye ez sem egyszerű nálunk (lást barter c. bejegyzést), elég kevésnek tűntek azok az időpontok, amikor a doki is rendel és én is el tudok szabadulni, és hát a fogorvos nem az a hely, ahová előre tudjuk hogy 55 percig fog-e tartani, vagy másfél órán át? tehát olyan időpont kellett, amikor vagy Anyu, vagy A. úgy vannak itthon, hogy mindegy mikor érek haza, bár csak a szomszéd utcába kell mennem, legalább nem távolság. két hete kértem időpontot, és jövőhét péntek estére kaptam, tegnap pedig elkezdett fájni. így életemben először olyan helyzetben vagyok, hogy kifejezetten várom, hogy mehessek már a kínpadra. :-I

férfinátha

a legborzasztóbb kórságok egyike. :D

ajjaj...

engem is utolért a kórság, olyan fülbe nyilalló torokfájással ébredtem, hogy ihaj, reggel pedig A-tól búcsúzva vettem észre, hogy a hangom nem gyengén reszelős. nem éppen szexisen mély, hanem inkább amolyan Horváth Charlie-s, ami egy nőnek annyira nem áll jól. méz-méz-méz...

és tán ki kéne mondani valamit?

baci ping-pong

akinek egynél több gyermeke van, nyilván tudja mire gondolok. hajdanában, amikor csak ábrándoztunk nagycsaládról, olvastam egy sokgyermekes anyuka blog bejegyzését, ami szerint ritka kincs az, amikor a család minden tagja, de tényleg mindenki, több napon keresztül makk egészséges, még orrfolyás sincs. na hát ezt most én is értékelném, mivel tulajdonképpen 1 hónapja megy az orrfolyatás-köhögés, és ahogy az egyiknél elmúlik, a másiknál kezdődik. tegnap nagyon úgy tűnt, hogy mára oviképes lesz a két nagy, erre ma reggelre Milán nagyon nem tetszett nekem, úgyhogy gondoltam maradjanak még itthon biztos ami biztos, és délelőtt 10-re már be is lázasodott, egészen 39,4-ig ment fel a hője. csak remélem, hogy ez most nem száll vissza a csajokra, de hát azt mégsem lehet megtiltani hogy együtt játszanak... 

mindenesetre gyógyteával, a láz elsősorban természetes csillapításával (borogatás, hűvös fürdő) próbáljuk rendezni a dolgokat, bízva abban hogy most már tényleg csak 1-2 nap van hátra ebből a kórságból. Szofi holnap már tuti ovizni fog, remélhetőleg ennek köszönhetően Milán is megül egy helyben, és megpróbál nyugton maradva gyógyulgatni, mert ha együtt vannak, ez képtelen kérés lenne. mondjuk a közérzetükkel nincs gond, úgyhogy nagy baj nincs.

kistakonypóc

legkisebbünknek olyan szinten összefolyik taknya-nyála (márbocs), hogy sikerült azt beledörzsölnie a szemébe, úgyhogy csipásodik is. HELLÓ OVIS BACIK! (a nagyok már gyógyultan vissza is tértek a közösségi életbe...)

külön utakon

ma van az első olyan nap, hogy a tesók útjai különváltak - mármint most az ovisokra gondolok. történt ugyanis, hogy a tegnapi nap folyamán Milán erőteljes visszaesést produkált takonykór-ügyben, Szofi pedig még köhécsel ugyan, de már gyógyultnak tekinthető. reggelre egyértelművé vált, hogy Milán itthon marad, Szofit pedig megkérdeztem, hogy így szeretne-e oviba menni (mármint Milán nélkül), vagy inkább itthon marad? mire szinte felháborodottan közölte, hogy hát persze hogy megy, miért ne menne, ő szeret oviba járni. kis Muszutom. :)) kíváncsi vagyok hogy mi lesz délelőtt az udvaron, ott ugyanis egymást szokták várni a tesók, és majdnem mindig együtt játszanak... 

Milánt pedig továbbra is mézes tea - lándzsás útifű szirup, salvus vizes párologtatás, intenzív pihenés kúrára fogom, jó lenne, ha már kikászálódna ebből a kórságból.