A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finomságok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finomságok. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 6., szerda

Terápiás sütés - és mások

Szóval az történt, hogy az érzelmi hullámvasutam közepette nemcsak hogy a sütőm romlott el (gyakorlatilag annyira szétégett az alsó fűtőszál, hogy A. csak darabokban tudta kiszedni belőle, de már úton van az új alkatrész...), hanem még a lisztem is elfogyott, csak ma érkezett meg az új szállítmány.

A liszt egy hihetetlenül fontos dolog. Mert sütni még anyukámnál is tudnék, hiszen itt lakik a szomszédban, itthon bedagasztom, kelesztem, és átviszem megsütni, meleg van, nem fázik meg a tészta közben. Na de a liszt!!! Jó néhány hónapja már, hogy nem veszünk bolti lisztet. Több mint másfél éve állítom elő a pékárut magunknak, de úgy 99%-ban mindent (boltból/pékségből csak végszükség esetén, max havi 1 kg kenyeret veszünk, meg kakaós csigát, mert az soha nem sikerül jól), és miután sok jót hallottam a Szabó Malom lisztjeiről (ezittareklámhelye), akik jó minőségű gabonából hiperszuper osztályon felüli liszteket őrölnek (búza, rozs, tönköly.... teljes kiőrlésűeket is), vettünk próbából, és azóta elkötelezett híve lettem a Szabó liszteknek. Egyszerűen nem vagyok hajlandó bolti liszthez nyúlni. Szóval el lehet képzelni, hogy a gagyi bolti lisztből sokkal jobb pékárut lehet készíteni mint amit az ember megvesz, na most akkor ebből... uuuuh, komolyan mondom, hogy már a nyers tészta is ég és föld a másikhoz képest! 

Olyannyira belelendültem a lisztelgetésbe, hogy a környékbeli anyukáknak is én rendelem, havi 2-300 kg jön a malomból - sok az otthon sütő anyuka, és egyre több, szerencsére. A kis logisztikai munka ami ezzel már, még az agyamnak is jót tesz, az, hogy megköszönik, dicsérik a megrendelők, meg a lelkemnek esik jól. Na de eltértem a tárgytól.

A liszt- és sütőhiánynak két hátulütője VOLT.

1. Bolti kenyeret vettünk. Elsősorban az általam rengeteget szidott albánpékségből. Így, hogy már régóta nem (t)ettünk ilyesmit, azt tudom megállapítani hogy a csodakenyér iszonyatosan sós, és minden pékárunak ugyanolyan íze van, van benne valami adalék, ami minden tésztájukat ugyanolyanná teszi, akár édes akár sós akár natur terméket vesz az ember. Valamint tömős is. Eteti magát a kenyér, kifli, az ember simán bever(ne) belőle akár 2-3 szeletet is (a saját sütésűből 1 szelet simán elég), de így két hét után már olyan szinten telítve érzem magam, mint aki halálra zabálta magát minden nap, pedig én csak reggelire eszem ilyesmit.

2. Itthon lévő anyukaként a sütés számomra terápiás jellegű. Mindig alkotok valami újat, mindig kell a kihívás. Mert az nem úgy van, hogy na ha van valami bajom, vagy túl nagy a hangzavar akkor elmegyek futni. Vagy leülök csendben... vagy zenét hallgatni. Eleve nálunk szitne soha nincs csend, a nagyok már nem igazán alszanak délután sem, csendes pihenő ugyan van, de az sem olyan. Szóval pörgés van reggel legkésőbb 7től este legalább 9ig. Ellenben ha találok egy receptet, megcsinálom, tovább fejlesztem. Öreg tésztázom, kovászolok, pumpernickelt sütök (na mire addig eljutottam, hónapok kellettek...), tökéletesítek. Akik látták, kóstolták már a finomságaimat, erőteljesen javasolták, hogy nyissak pékséget (jaa, lottózom!). Sikerélmény, na. Magamnak, a család előtt, az ismeretségi körben. Olyan lehet ez nekem, mint másnak a cigi vagy az esti sör, vagy ki tudja. És most két hétre nem volt meg és hiányzott. De már érzem az éppen sülő kenyérkém illatát... olyan jó, megnyugtató ez. És nem, nincs semmi bajom, ez most csak az a bizonyos plusz, ami hiányzott. 

2014. június 26., csütörtök

Sütős sikerszéria ON!

Ami tegnap elkezdődött, az ma folytatódik, legalábbis a konyhában. 

Történt ugyanis, hogy kigondoltam: egy jól sikerült kifli után csak egy mégjobban sikerült kiflivel überelhetem a dolgot, majd kikerestem a KenyérIstennő Limara oldaláról az egyszerű tejfölös kifli receptjét. Olyan szép volt a tészta, úgy adta magát hogy még egy kis teljes kiőrlésű rozslisztet is rakjak bele, meg akkor már egy kis lenmagot is, Milán pedig azt mondta, inkább ne is kifli legyen, hanem olyan mindenféle-formájú zsemle-szerűség. Szóval megint nem sikerült a kifli, de lett helyette ilyen: 


2014. június 25., szerda

Kiflit? Na ne!

Lassan két éve már, hogy a pékárut saját magunknak állítom elő, boltban csak nagyon ritkán veszünk, kizárólag vészhelyzetben, vagy ha kakaós csigát szeretnénk enni, mert azt nem tudok jót (a leveles tésztást szeretjük, aminek az aljára rá van sülve a kakaó, és amúgy is tocsog a szinte fekete nedüben). 

Egy dolog van (na jó, a csigával együtt kettő) ami sosem sikerült olyan igazán jól, ez pedig a kifli. Elsőre jó, vagy legalábbis frissen még egészen rendben van, de másnap már nem az igazi. Ma valamiért mégis újra nekiveselkedtem, nem volt ötletem hogy mit süssek, mediterrán jellegű kenyerek voltak most porondon, bár egyik sem lett olyan amilyennek elsőre elképzeltem, azért elfogytak - toleráns a család, na. Meg ha már úgysincs sikerszériám, gondoltam teljesen mindegy, hogy a kenyér nem sikerül vagy a kifli, a lisztem úgyis fogytán, majd lesz ahogy lesz. Mivel a lisztszállítmány nem érkezett meg az akció kezdetéig, az összes maradékot beleborítottam: volt benne BL55 (finomliszt), BL80 (kenyérliszt), rétesliszt, és még egy kis teljes kiőrlésű tönköly is, összesen 50 dkg, a többi hozzávaló recept szerint. És ooolyan kurva nagyon jól sikerült a kifli, hogy alig várom hogy kihűljön, és felbonthassak egy újabb üveg eperlekvárt, mert abba a legjobb beletunkolni a friss kiflit. :))


Sütős sikerszéria ON!

2013. június 28., péntek

terápiás sütés?

Na igen, az bizony. Azt hiszem mindenkinek van valami olyan elfoglaltsága, amit terápiás céllal csinál, az Anyukámnál pl tuti a takarítás az: onnan tudom, hogy van valami baja, hogy ész nélkül súrolja a fürdőszobacsempét és/vagy a konyhát, pedig az elmúlt héten csinálta. Na, nálam a sütigyártás az a meditatív jellegű tevékenység, ami nemcsak kikapcsol és megnyugtat, de annyira szeretek dolgozni a (főleg kelt) tésztával, dagasztás közben taperolni, akár kóstolni, nézni elég ruganyos-e, kelés közben figyelni, ahogy púposodik, sütés közben figyelni, ahogy emelkedik, gömbölyödik és aranyszínűvé válik - valami csodálatos, nem beszélve arról a nem kevés dicséretről, amit kapok értük a családtól, na meg a kis kenyérsütős klubunkból a már ebben soktíz éve gyakorlott háziasszonyoktól. Összességében kenyeret és sütit sütni jó, mindig vegyül bele némi kreativitás: pl a sajtos bagett recept eredetileg vízzel való lekenést javasolt, de zsírral nekem jobban beválni látszik, az olasz kenyérhez nem kéne öreg tészta de én raktam bele, vagy egyszerűen a formázást csinálja az ember másképp, mint ami addig megszokott, mindig van 1-1 trükk, és két elvileg ugyanolyan kenyér sem lesz soha egyforma.

Büszke vagyok arra, hogy már több mint fél éve nem jártunk pékségben, mert bármi kell, megsütöm: kenyér, péksüti, hamburgerzsömle vagy akármi más, és arra is, hogy a 4 és 5 éves gyerkőceink már betéve tudják, miből is áll a majd' minden nap megsütött kenyér. Az egyikük morzsolja az élesztőt, a másikuk készíti a formát, hozzák az egyik, a másik vagy a harmadik fajta lisztet, és ők döntik el, kell-e rá szezám, keverik a tölteléket ha süteményt sütünk, szórják a meggyet (Milán közben eszi is), és amit azt hiszem tőlem tanultak volna, ha anno látják: kinyalni, lenyalni mindent, amin valami tetszetős, édes maradvány található. :)

Szóval valahogy ilyesmi volt a tegnapi terápiás jellegű sütés is, bár még soha nem voltam pszichológusnál, de valahogy ilyesminek képzelem: amíg a sajtoson dolgoztam, gondolkoztam, elmélkedtem, beleadtam minden vágyam és bánatom, dühöm és álmom, a meggyes már a gyerekek segítségével készült, és minden frissen illatozott, mire A. hazaért. együtt ültük körbe az asztalt, és átbeszéltünk minden fontos dolgot, és a mai nap már sokkal de sokkal derűsebben indult, mint ahogy arra tegnap még számítottam volna... így ma igazi örömsütés következhetett. :)

2013. április 6., szombat

pékné akcióban

most már talán több, mint fél éve nem vettünk pékárut - semmilyet. amit kell, azt megsütöm, így volt ez a húsvéti kaláccsal is (bár azt eddig is én sütöttem), meg alkalmanként a kakaós csigával is, a hamburger zsemléről, kiflikről nem is beszélve. most viszont azt mondta A., hogy unja a kenyeret, enne valami mást.... de nem kiflit, legyen zsemle. zsemlével már próbálkoztam többször is, de mindig tömör lett, akármilyen receptet is próbáltam - és nem tudok rájönni az okára, hogy miért. tegnapelőtt viszont a már jól bevált kenyértésztából (a sörös kenyér tésztájából) készítettem zsemléket, mondván ez a tészta már csuklóból megy, "ismerem", zsemle-formában sem lehet rossz. na hát el van ájulva tőle a család, én is megkóstoltam, és bár a recept a már megszokott kenyéré, csak a formázás volt más, mégis sokkal finomabb. még ilyet?!

holnap reggelire pedig azt hiszem megalkotom életem első briósát, a recept pedig ez lesz: KLIKK! majd beszámolok, hogy hogy sikerült. :)

nem mellesleg nem akarom magam isteníteni (a dicsőség inkább Limaráé!!), de amióta én sütöm a kenyeret, jóval gyakrabban visz A. itthonról szendvicset pl reggelire, és ha ez még nem lenne elég: volt már hogy kellett kérnem 1-2 szeletet anyutól (ő boltban veszi), mert tragikus hirtelenséggel fogyott el a friss sütés, de így lehet igazán érezni, hogy te jó ég?! a bolti kenyér rémes!! 

azt egyébként továbbra sem értem, hogy anyu miért nem szeretné, hogy neki is süssek...

2013. március 19., kedd

mintha

ma majdnem kaptam egy csokor virágot. de tényleg olyan volt, mintha... 
A. a vásárlásból hazaérve azt mondta: csukd be a szemed... majd az orrom alá tolt egy celofánzacskós valamit, és felszólított: szagold meg! mmmmmh! őszintén szólva jobban is örültem mintha egy csokor illatozó frézia lett volna, pedig az a kedvenc virágom. :D

2013. március 12., kedd

az a bizonyos csokis...

mivel többen kértétek itt és mailben a receptet, közkinccsé teszem a "legjobb pms-ellenszer" nevű sütemény receptjét, amit a múlt héten alkottam meg. ez részben a barátnőmtől, Horváth Ilonától (mindenkinek van Horváth Ilona szakácskönyve, ugye???) származik, részben az itthon fellelhető finomságok és a saját kreativitásom tragikus hirtelenséggel felkorbácsolódott vágyaim szüleménye volt, ugyanis mostanság nekem semmi sem jó, ami snassz, mindenbe akarok rakni egy kis pluszt (ezért sül most nem szimplán foszlós kalács, hanem csokis-foszlós kalács :D). 

nos hát akkor az alaprecept az Ilona néni rém egyszerű kakaós lepénye, íme:

1 egész tojás
25 dkg cukor
- ezeket kemény habbá verjük
5 dkg olvasztott (de nem forró!!!) vaj vagy zsír
- ezt alaposan belekeverjük
1/4 liter tej
4 dkg kakaópor (nem cukrozott)
25 dkg liszt
1 sütőpor

a fentieket én úgy szoktam, hogy előre kimérem a tejet és a lisztet, és hol egyiket hol másikat adom hozzá miközben keverem a géppel, így soha nem lesz sem túl fröcskölős, sem túl kemény a tészta. néha szoktam bele tenni durvára vágott étcsokit is.

zsírozott-lisztezett tepsiben 180 ˘C-ra előmelegített sütőben légkeverés nélkül sütjük. 

amivel tuningoltam:  még forrón megszurkáltam a tetejét villával, úgy 1-2 mm vastagon házi baracklekvárral kentem be a tetejét, így hagytam kihűlni (kicsit be is szívódott a lekvár), majd mikor kihűlt, étcsokis bevonatot kevés vízzel és vajjal készítettem, hogy egy kicsit lágyítsam, ne dermedjen túl szilárdra. amikor a maradék vajat visszatettem a hűtőbe, megláttam egy maréknyi pucolt diót az egyik polcon, na ezt durvára törtem, és megszórtam vele a süti tetejét. ISTENI LETT! a fele még aznap este elfogyott. :)

2013. március 11., hétfő

nyárízek

minden évben eljön az a nap, amikor végérvényesen kijelenthetjük, hogy na MOST jött el a tavasz. amikor már reggel 6-kor hangosan csicseregnek a madarak, a levegő ugyan még friss-hűvös, de mindenképp tavaszillatú, amikor két nap alatt kinyílnak az elültetett kis tulipánok, és a kerti székek látványa a lustaságom ellenére is a lavór és a szivacs kézbe fogására  ösztönöz.

ilyenkor történik meg a már jó ideje halogatott első frappé elfogyasztása is, ami már-már tradicionálisan és másutt is igen nagy jelentőségű dolog, mintha ezzel nyitnánk utat a nap jótékony (és felettébb hatékony ) sugarainak, vagy valami ilyesmi. korábban amikor felmerül az első frappé gondolata, elodázzuk, érezve, hogy még nincs itt az ideje, aztán valahogy mégis csak eljön az a pont, amikor megszületik a na most! érzés. na ez éppen ma volt. 

ez aztán magával vonzza a többi dolgot is: gyümölcsleves készült meggyből, málnából és ribizliből, a sült csirke és rizs mellé pedig innentől már nem kívánatos a csemege uborka. 


a gyerekek már szalonnasütésről ábrándoznak, én beérném egy hétvégi bográcsozással is, ami a lényeg, komolyan mondom olyan érzésem (érzésünk) van, mintha egy hosszú téli álomból hirtelen ébredtünk volna, vekkerre. hát hajrá! :)

2013. március 8., péntek

2013. március 1., péntek

még egy a kávé javára! :)

"A terhelés előtt egy órával 9mg/kg koffein bevitele esetén jó edzettségi állapotú sportolóknál a kerékpáros és futóteljesítmény jellegzetes emelkedése mutatható ki"

2013. február 25., hétfő

egy korty érdekesség...

"Hálát adhatunk a furfangos velenceieknek - akik akár menyétürülékkel is készségesen kereskedtek volna -, amiért a tizenhetedik században Itália földjére hozták a kávét. Jól kiépített kapcsolataik voltak Konstantinápollyal, ahol már régóta hódoltak a kávézás szenvedélyének. Felismerték, hogy ez a kellemes, serkentő ital nagy lehetőségeket rejt magában, mivel hosszú ideig eltartható, értékes áru, ráadásul az idő tájt még újdonságnak számított. 
...
Amikor VII. Klement pápát fanatikus keresztény hívek arra kérték, hogy átkozza ki a démoni italt, az egyházfő hörpintett egyet az ördög csészéjéből, és úgy találta, hogy nem is olyan rossz, tulajdonképpen még ízlett is neki. XIV. Benedek egyenesen saját kávéházat építtetett magának." 

William Black - Al dente

2013. január 13., vasárnap

pedig ződ...

olyan finom brokkoli krémelvest csináltam, hogy még én is ettem belőle. :D

2013. január 10., csütörtök

az a bizonyos fekete nedű...

bár továbbra is "téglákból" főzünk, igyekszünk jó kávékat venni (az igazi "szenvedélybetegek" mondjuk azt mondják hogy a "téglák" eleve nem jók, de ezt most nem is venném figyelembe). a segafredo volt itthoni felhasználás szempontjából az egyik legjobb, már ami hosszú távon még megfizethető is, de ilyenkor, amikor születésnap-karácsony-névnap van egymás hegyén-hátán, előfordulnak jobb féle finomságok is a családban tekintve hogy nagy értékű műszaki cikkek helyett mi inkább ilyen ínyencségekkel lepjük meg egymást.
íme a pár perce felbontott:

hát hogy is mondjam, az egyik legjobb tégla amit valaha kóstoltam, bár extra finomra van őrölve (tehát kotyogóban, vagy "szarvasi"-típusú főzőkben nem ajánlom), mégsem brutál erős. intenzív az íze, mégis lágy. igaz, ha ilyen késői órán kávézásra adom a fejem, akkor az már inkább latte (2,5 deci tejben az espressonyi mennyiség tejhabbal, fahéjjal), tehát még jó hogy lágy, reggel kipróbáljuk milyen az, ha kiadja az erejét. mindenesetre máris imádom! :)

2013. január 8., kedd

reggeli körkérdés

minden reggel megkérdezem a gyerekeket, hogy mivel indítanák a napot: tejet, (tejes)kávét, kakaót? Szofi általában kakaót választ, Milán pedig (tejes)kávét, igazi, "felnőtt" kapucsínós csészéből: általában valamelyik Segafredo csészét választja. ma viszont még ez sem volt mindegy: anya, én kérek rá tejhabot, meg fahéjat, és csurgass rá mézet is, ahogy magadnak szoktad! :)

2012. december 22., szombat

süssünk süssünk valamit...

beiglitöltelékek kész (új receptet próbálok, utólag majd beszámolok...)
zserbó kész (a tetejét majd holnap csinálom)

a retro, talán A-val egyidős mákdaráló használata igencsak megdolgoztatta a karom, különösen vállban érzem a tekerést - szóval senki ne mondja, hogy a konyhában nem teljes erőbedobással ténykedem. :D

holnapra még puncsos süti, beigli előkészítés (sütés 24-én reggel, mint rendesen), pogácsákat anyu csinálja. 
24-én mákos guba (ahhoz még kell darálni, csak hogy edzésben legyek) ami az én melóm, halászlét anyu csinálja ebédre, vacsorára a majonézes salátákat és a rántott csirkemellet én, a rántott halat anyu alkotja meg. a további napokra ezúttal nincs konkrét terv, csak egy fejben összeállított menülista, minden bent van a hűtőben, tulajdonképpen egy hétre előre meg tudnék főzni - de nem fogok. 

ejj, egész más érzés így elfáradni a nap végére, mint amúgy. :)

2012. december 18., kedd

karácsonyi sütöde

KARÁCSONYI MÉZES

A mézeskalács receptet Limara oldaláról nyúltam idén (a teljes recept itt található, az elkészítési móddal együtt: KLIKK), ugyanis eddig majdnem minden évben másikat próbáltam, de egyik sem nyerte el a tetszésemet 100%-ig. ez a recept, bár picit változtattam rajta, tökéletes, ma este sütjük a második adagot (már pihen a tészta). 

Íme

Mézeskalács tészta:
  • 40 dkg méz
  • 30 dkg margarin*

Mikróban összemelegítem, míg a vaj elolvad.
  • 50 dkg porcukor
  • 6 egész tojás
  • 2 tk. szódabikarbóna
  • 1 cs. mézeskalács fűszerkeverék

Ezeket összeturmixolom.
  • 1,5 kg liszt
*én a margarint cseréltem le zsírra, ezáltal egy kicsit talán több lisztet igényel, valamint a natúr (még ki nem díszített) sütik nekem nem voltak elég édesek elsőre, úgyhogy a cukor adagot is megemeltem 5 grammal. nem használtam fűszerkeveréket, csak érzésre fahéjat, szegfűszeget és egy kis gyömbért.

MÉZES ZSERBÓ

közkívánatra, ugyanis többen kértétek tőlem az utóbbi időben, én pedig mindig elfelejtem melyik is az a recept ami, így az emlékeimben és a könyvekben egyaránt kutatva jön elő az, ami, tehát leírom ide, így meglesz nekem is. :)

tészta:
  • 1 egész tojás
  • 15 dkg cukor
  • 2 ek méz
  • 2 ek tej
  • kk szódabikarbóna
ezeket össze kell főzni sűrűre, majd hűlni hagyni egy kicsit, de még meleg legyen, amikor belekeverünk
  • 45 dkg liszt
-et. ha kihűlt, 4 vékony lapot nyújtunk belőle, egyesével 180 fokon megsütjük őket (laponként 4-6 perc kb), de figyelni kell mert hamar elkezd pirulni. egész enyhe színe kell hogy legyen és már ki is lehet venni.

krém:
  • 6 dl tej
  • 12 dkg gríz - az eredeti recept szerint, én viszont újabban rétesliszttel készítem, sokkal finomabb!
  • 20 dkg margarin
  • 30 dkg porcukor
  • vanília aroma (vagy vaníliás cukor, vaníliarúd belseje, stb)
továbbiak: 
  • barack lekvár
  • rum (vagy rum aroma, de nem fontos)
  • reszelt narancshéj (ez sem fontos)
a tejből és a grízből (lisztből) tejbegrízt készítünk, és teljesen kihűtjük. a vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliával, végül a kihűlt tejbegrízzel, és mehet bele a reszelt narancshéj. a barack lekvárt összekeverjük a rummal.

összeállítjuk a sütit: 1 lap, megkenve baracklekvárral, a krém 1/3 részével, majd jöhet a következő lap. a tetejére lap kerül, arra már nem kenünk semmit, csak a csokimázat:

csokimáz:
  • 2 ek kakaópor
  • 2 ek porcukor
  • 5 dkg vaj
  • kevés víz
a tortabevonó csokit erre a sütire nem ajánlom, mert az keményre dermed, a süti pedig idővel megpuhul, és szétnyomódik a szeleteléskor. 

az elkészítéshez is kell egy kis idő, de ennek össze kell érnie, érdemes 1 nappal fogyasztás előtt elkészíteni, és hűtőben állni hagyni egy éjszakán át.

2012. december 13., csütörtök

távol-keletről még a marhát is???

a minap egy MAGYAR üzlethálózat hentespultjánál gyökerezett földbe a lábam, aztán a kirakott szórólapokból hoztam is egyet, hogy áttanulmányozzam, hogy tényleg-e, és komolyan-e, és különben is.

a marhahúsról már korábban is beszélgettünk pár barátnőmmel. manapság igen gyakori az allergia, asztma, ekcéma, stb... ezek kezeléséhez cink tartalmú készítményeket szoktak elrendelni a fehérköpenyesek (mármint most nem a hentesekre gondolok :D). utána néztem, hogy hogy lehetne ezt kikerülni, étellel bevinni a szervezetbe. az egyik legjelentősebb cink forrás pl a marhahús. és tényleg: régebben (mondjuk úgy húsz éve) még gyakran ettünk marhahúst: a leves, a gulyás, a pörkölt kéthetente az asztalon volt, nem beszélve a marhapárizsiról (amiben még nem, vagy mondjuk nemcsak szója volt), meg az egyéb marhából készült ínyencségekről. manapság szinte ünnepnap, ha marhahús kerül az asztalra, ugyanis iszonyú drága lett, a szürke marhát meg majdhogynem csak a történelem és biológia könyvekből ismerik majd meg a gyerekeink. 

erre mit látok most? vegyünk JAPÁN marhahúst. nagyon különleges, meg világhírű, meg legpuhább és leglágyabb, ha a szilveszteri tatár bifszteket ebből kívánnám összerittyenteni, mindössze 35 000 Ft-ot kellene leperkálnom egy kiló bélszínért, mondjuk. :-o de ne vágyjunk nagyra, vehetünk rostélyost is tizenöté'. ez most komoly? egy ilyen bolthálózat miért nem a szürke marhát tolja az orrunk elé??? én komolyan azt hittem, hogy ez ügyben elkezdtünk jó irányba haladni. :-I

2012. november 11., vasárnap

elaludt a pék(né)

annyira jól aludtam éjjel (hajnalban), szerencsére a torokfájásom is elmúlt, már csak az orromból dől a cucc, de rendesen. kiscsaládnak megígértem, hogy a múltkori nagy sikerre való tekintettel friss kifli lesz reggelire. gondoltam, hogy Koni úgyis ébred reggel negyed 6-körül, így már 6kor vígan lehet tésztát dagasztani. így is történt - majdnem. Koni-kaja után ugyanis visszadőltem "csakmégnegyedórát" alapon az ágyba, és negyed 8-kor keltem. tehát fél10-re lett reggeli, de betegre zabáltuk magunkat - erre sajnos nincs jobb szó, de szebb sem. 

ebéd sült libacomb lesz, párolt káposzta, hagymás tört krumpli... aah, jön a tél. ha így folytatjuk, karácsonyra vágósúlyban leszünk. családilag.