Én nem arra születtem!

én: Milán, kérlek add rá Konira azt a pelust, amíg felöltözöm.
Milán: de hát anya! Én nem arra születtem, hogy kisbabákkal foglalkozzak!

:-o

De anya ez egy TGV!!!

Mondom Milánnak, képzeld, micsoda vonattal fogok utazni A-ból B-be - és mutatom a képet. Válasz a hatévestől: DE ANYA, EZ EGY TGV!!! (rá van kattanva a vonatokra, kicsit..). Mondom neki, hogy ez nem TGV, hanem egy Thalys, de csak magyarázta, hogy de ha ő mondja akkor az az, csak más színre van festve. Nem hagyott nyugodni a gondolat, utána néztem... hát a gyerek közel sem csak a fantáziáját villogtatta, sőt:

"A Thalys PBA motorvonatoktól eltérően a Thalys PBKA motorvonatokat kizárólag a Thalys szolgáltatásért fejlesztették ki. Kívülről vörösre festett TGV POS-nak tűnnek, azonban technikailag hasonlóak TGV Duplex motorvonatokhoz, de nem kétszintesek. " - forrás: Wikipedia

Levegőt venni sem...

Szóval remek időpontot választottam az újrakezdésre, vagy folytatásra, vagy hívjuk ahogy akarjuk, ugyanis a héten nagyjából a hátsómon fogom venni a levegőt. de azért így az ebéd utáni kávém mellől (mivel az létszükséglet, ugye) pötyögök egy gyors helyzetjelentést.

- beiratkozások: Milánt iskolába írattuk be, Konit pedig oviba. na ja, így telik az idő. mondjuk a családi kupaktanács (szakértő bevonásával) úgy döntött, hogy Milán még nem kezdi a sulit szeptemberben, de a beiratkozás kötelező érvényű annak, aki betöltötte a 6. életévét, az iskolaválasztás és beiratkozás megtörtént. Koni meg még ugyan csak 2 éves, de a következő tanévben tölti a 3-at, és 2015 április végétől arra a kb másfél hónapra megy oviba, szóval be kellett íratni most. Akit érdekel a téma (főleg gondolom inkább az iskolás) az sikítson, és részletezem a döntésünk okát, valamint a kivitelezést is, sok ismerősnél dilemma (volt vagy lesz) ez.

- csak úgy mi: megvagyunk, voltak hullámhegyek és völgyek, most egyenes van, meg kanyarok. :D

- futás: kicsit (nagyon :/) visszább vettem, a tél nem kedvezett sem a hangulatomnak, sem semminek, valaki mindig taknyos volt, 5kor már úgy éreztem húúúúúú de késő van, így a 10+ kilométeres futások elmaradtak, és a heti 3 helyett 1-2szer jutottam ki, na de most kezdek visszazökkenni a régi kerékvágásba. a tavaszi félmaratoni versenyről visszaléptem, azonban ott voltunk az EU-s 10 kilométeres városnéző futáson, valamint irány a nyáregyházi motocross pálya, megyünk egyet malackodni, na az izgi lesz. bár csak 7 km, lesznek meglepetések...

- pont került a (volt) munkahelyemmel való kapcsolatom végére is, szóval most intenzív láblógatás van, ha lesz kedvem akkor ezt még részletezem, a lényeg hogy ha valaki tud itthonról végezhető vagy párórás munkát úgy kb ősztől, az sikítson. 

- ésésés a végére hagytam a nagyszerű hírt: A KISÖCSÉM MEGNŐSÜL! Szofi születése napján boronálódott össze a kedves menyasszonnyal, a legény- és leánybúcsú lezajlott (remélhetőleg mély nyomokat hagyva mindenkiben :DD), szombaton pedig felfordítjuk a kis-nagy család életét, és nagy hepajba csapunk. részünkről amellett hogy szépnek kell lenni (hahh ez mondjuk nem kérdés :P) az is feladat, hogy a lányok koszorúslányok lesznek. nekem sütnöm kell 5 tepsi zserbót, valamint én leszek a tanú, de majd alkalomadtán az öcsém fülébe súgom, hogy ha eleget fizet, becsszó mindent letagadok, bár remélem erre nem lesz szükség. :)))

na hát szóval nagyjából ennyi történt a hallgatásom ideje alatt, minden döntés és mozzanat jól átgondolva-megrágva, igazából nem is jött belőlem a szó, csak a legközelebbi barátok felé, akik időközben letisztultak, mondjuk úgy megcsappant a létszám, de aki olyan, azzal tényleg dór oszlop-szerűen állunk egymás mellett, és ez most nekem jó - remélem nekik is. :)))

Férfi...

Milán a tévében előadást néz az üvegházhatásról. Odabújok, erre így szól: "anya, most hagyjál, engem most érdekel ez a széndioxidos műsor!" - azt hittem ez később lesz... :-/

Szaranya

Amikor a legifjabb lovagom berakja a lejátszóba a kedvenc előadóm cd-jét és azt mondja "na anya, erre rázd a segged!", valahogy elfelejtek rászólni hogy hogy beszélsz fiam...

Különbségek

uszodába készülünk....

Milán: anya, szerintem megint én leszek a legügyesebb a csoportban...
Szofi: anya, az új fürdőruhámban biztos nagyon fogok tetszeni a M. bácsinak... 

"én már unom..."

"Én már úgy unom, hogy a tévében állandóan azt mondják, hogy a Bajnai Gordon. Jó lenne, ha nem is lenne olyan név, hogy Bajnai Gordon". 

:D (...főleg amennyit megy a tévé...)

Telhetetlen :)

én: Milán. Szeretnél elmenni újra Spanyolországba?

M: igen.

én: és Olaszországba?

M: hát... oda is.

....

M: de nem lehetne hogy inkább Afrikába menjünk?

én: ... de.

/irány a lottózó.../

Pifta ne igyál muftot

M: Anya, mit iszol?

Én: mustot. Megkóstolod?

M: de akkor be fogunk fosni? (? :-D)

Én: nem, dehogy, gyere kóstold meg, nagyon finom.

A: tudod mi az a must?

M: nem.

A: amikor leszedik a szőlőt, kipréselik a levét, ...

M: és befosnak?

A: nem! :-D kipréselik a levét, ez a must. Ezt hordókba töltik, és ha sokáig állni hagyják, akkor lesz belőle bor.

M: akkor attól lehet befosni?

Anya... hát itt baziszép a tenger!

szóval igen, az történt, hogy nem írtam már közel egy hónapja, kicsit másfelé kalandoztak a gondolataim, írásra már nem jutott sem idő, meg gondolat sem, amit "papírra" vethettem volna, de mondhatjuk azt is hogy alkotói válságban voltam, de igazából az sem, egyszerűen nem is volt kedvem írni, úgyhogy nem írtam. 

Meg hát aztán volt ez a nyaralás is, ahol a gyerekek szerint "baziszép" volt a tenger (hűű meglepődtem ám a naplemente romantikus fényeinél ezt a szót hallva :D), tulajdonképpen bejártuk a Balkán egy jó részét megint, és beleszerettünk megint, és elegünk is lett belőle megint, és gondolom csak 1-2 évre megint. :D Pontosan azt szeretjük benne, ami az utazás végére időnként még sok is: a vegyes összevisszaságot, az emberek kedvessége az egyik, modortalansága a másik régióban, az ételek ízletessége az egyik, silánysága a másik országban, de írhatnék a háború és a mai napig tartó egymásnak feszülések és a béke úton-útfélen elénk kerülő nyomairól, a kelet és a nyugat éles elhatárolódásáról és egymás mellett éléséről (mecsetek, katolikus és ortodox templomok, pár lépésre zsidó temető....), a kb 20 évvel ezelőtti határátlépésre emlékeztető maceráról Montenegróba menet, a szegénység és a szocializmus nyilvánvaló létéről, ami érdekes hátteret nyújt a sokcsillagos szállodáknak és a luxusjachtoknak. nos hát ja, volt kaland, élmény, és rengeteg látnivaló, meg is írom majd a másikban, idővel - ahogy ez már lenni szokott. Én azért elmennék Albániáig is egyszer, tényleg, úgy érzem ott van az, amit igazán keresek. Ja, egyébként rengeteg túramotoros volt ám, meg is fordult a fejemben, hogy úgy is neki lehetne vágni, csak hát a túradobozba már nem férnének el a gyerekek, szóval még agyalni kell a megoldáson. :)) És lám, a véletlenek és a jelentések: nem véletlenül láttam én azt a BiH matricás motort pár hónappal ezelőtt. Ugye hogy ugye? Hajós felfedezés is volt, Dubrovnikban láttam olyat ami tavasszal még messze, egész más vizeken ringatózott, 2006-ban is volt ilyen élmény, akkor kevesebb volt az eltelt idő és a megtett távolság a Drumbeat nevű hajó esetében, de ezek a dolgok azért megmaradnak bennem, egy kellemes mosolyt hagyva maguk után. 

Aztán hazatérve a zord Magyarországra (időjárás, emberek, hová lett a nyár????), egy lassan telő álmatag nap után bele is vetettük magunkat az ovis-munkás-kenyérsütős-mosós-pakolós hétköznapokba, miután tiszta lett az utolsó nyári ruha is, a gyerekek kinőtt és nyári ruháit el is raktam (szortírozva, amiben Anyu is segített, kinőtt fiú ruhák ide, lánycuccok oda, Koni által is kinőtt lánycuccok amoda, örül majd pár család, ahogy mi is örültünk anno). Ja, volt végre tánc is a hosszú kihagyás után (tavaszi sípcsont mizéria, aztán nyári szünet), azt hiszem megtaláltam az igazán testhezállót, egészen mást érzek közben, mint az összes többinél, na de még idő, mire eljutok rendes, igazi táncórákra, de ne legyek telhetetlen és türelmetlen (hahaha), addig is marad ez, meg a futás. 

Ja, a kenyérsütés egyébként, rákaptam arra is, hogy egészségesebb dolgokat süssek, szóval a briós meg a hasonlók helyett a családnak marad a hagyományos (vagy sörös, krumplis) fehér kenyér, magamnak pedig teljes kiőrlésű rozs- és tönkölykenyeret sütök, egész jól sikerülnek, a rozs jó savanykás, néha megultrázom magvakkal is, nagyon menő, főleg ha szépre is sikerül. Csak nem kéne belőle annyit ennem, és tényleg eredményes lenne a próbálkozás. 

Mi is van még? Ja ... a vallomás. Kíváncsiságomat felkeltette egy valaki által elejtett mondat, így a sarokba hajítottam a múltkori véleményemet (hozzáállásomat? elvemet?) és megnéztem egy sorozat 4 évadját. 3 nap alatt... tehát ezúton is bocsi mindenkitől az ezzel kapcsolatos pár héttel ezelőtti kirohanásomért. Azért ennyi elég is volt egy időre, az a baj hogy rá lehet kattanni nagyon, és akkor halasztok mindent, mert jaj még egy részt meg még egyet meg jaj most mi lesz ezzel meg amazokkal, és hűű, már mindjárt éjfél, na jó akkor mára ez az utolsó, vagy előtti. Na neeeem. Ennyire nem lehetek zakkant, úgyhogy vissza is tértem a jól bevált könyveimhez, van most egy elkezdett és egy kölcsönkapott, és bár Hank eléggé hiányzik, de majd valahogy leküzdöm magamban a dolgot - vagy megvárom míg összegyűlik az újabb adag vasalni való. :)

na szófosás OFF, örülök a maileknek meg az üzeneteknek, kommenteknek, amiben hiányoltatok, jólesett, asszem' most már leszek.

milyen stílus ez?

A nagyok kint ettek a kisasztalnál, mi Konival bent. Mondom a nagyoknak, hogy ha megették az ebédet, hozzák be az üres tányért, és akkor adom a tortát. Szofi lelkesen szalad ki, kiabál hogy ÉN MÁR HOZOM IIIIIIIIIS! Mire Milán az orra alatt odadünnyög neki, hogy "normális vagy? így nehogy bevidd... szerinted kapsz tortát ha nem eszed meg az ebéded?" :D

ismerem, figyelem

amikor az ember naphosszat a csemetéivel van, már megtanulja azt a külön nyelvet, amit nem beszéddel fejeznek ki egymás felé (vagy felém), hanem a viselkedésükből, hanglejtésükből sejthető, hogy mi is lehet a háttérben.

gondolok itt például arra, hogy már pontosan tudom, ha a nagyok játszanak, és az egyik hirtelen fennhangon visítani kezd, akkor most épp megsértődött (hagyom, hogy lerendezzék), műbalhézik mert a másik elvette/meghúzta/eldobta és kifejezetten az én figyelmemet akarják felkelteni a fülsiketítő hanggal, hogy avatkozzak közbe (hagyom, hogy lerendezzék, főleg ha nem tudom ki kezdte... ), fáradtak már, és ezért minden apróságra így reagálnak (ilyenkor elkurjantom magam, hogy ebéd/vacsora és utána nyugovóra térnek), vagy pedig tényleg komoly baj van (rohanok és megoldjuk). ezeket persze hárman háromféleképp "közlik", és úgy gondolom hogy ha az ember figyel, kiismeri a gyerkőceit és tudja, hogy mikor mi lehet a gond. 

ennél egy kicsit nagyobb figyelmet és gyermekismeretet igényel az, ha a gyerkőc viselkedése változik meg hirtelen: ebben Milán az igazán profi: ma ebéd közben elkezdett felugrálni az asztalról, pöszén beszélt, nem is a megszokott stílusában, hanem kissé magasabb hangszínben és nyunyorgósan, megsértődött amikor rászóltam, hogy ebéd közben ne furulyázzon (erre eldobta a furulyát és kiszaladt a kertbe :-o). és akkor bevillant, hogy most ismét itt volt ML két napig, , és ebéd után haza készült, Milán akkor viselkedett így legutóbb, amikor ML Tenerifére készült haza tőlünk, hosszabb időre. szóval felismerve a viselkedés-üzenetet, megkértem, hogy üljön már vissza az asztalhoz, egy fontos dolgot szeretnénk vele megbeszélni: hogy ML nem sok időre megy, és nem olyan messzire, hanem oda ahol a háza van, és milyen jó lenne, ha majd Apával elmennének megcsinálni ML kertjét, mert hogy szörnyű állapotban van, és elkél majd a férfimunka... láss csodát, minden meg is oldódott azon nyomban. :)

ilyenkor azért hálát adok sorsnak, hogy megtehetem hogy itthon vagyok velük naphosszat, és ráhangolódhatok minden rezdülésükre, mert mondjuk munka+házimunka+sport+szórakozás után lehet hogy egy laza kiakadás-menjbüntetésbe lett volna a válaszom a "nemnormális" viselkedésére, holott normális az, ha odafigyel az ember és egyből levágja hogy mi a gond. és amúgy milyen fura, hogy pont ő a legérzékenyebb hármuk közül...

azért az előző években is volt hőség rendesen... :)

Bolond egy család... :-)

- Anya, menjünk el a Télapóhoz!
- Hova??
- Hát nem érted? A Tél-aa-póó-hoz!
- Minek? Tudod te, hogy hol lakik a Télapó?
- Hát persze! Finnországban!
- Tényleg tudod, ügyes vagy, de ott hideg van...
- Akkor menjünk a nyári Télapóhoz!
- Miért, ő hol lakik?
- Hát még ezt se tudod???
- Nem. Miért, hol lakik?
- Jaaaj hát ahol a legmelegebb van, Afrikában!
-. .. Jó, oda mehetünk.
- Csak szóljak Apának?
- Igen, jobb lesz ha ő is tud róla.

ha megnyerjük...

én: és Milán, ha megnyered az ötmilliót akkor mit csinálunk vele?

M: hát elmegyünk Afrikába!

én: és Kubába nem?? :-o 

M: na jó, akkor téged elviszlek Kubába is.

A: és apát hova viszed?

M: hová is mész most dolgozni?

A: Ráckevére. 

M: na akkor oda.

:DDD

versenyszellem

kétség sem férhet hozzá, hogy Milánban tombol a versenyszellem. már régóta feltűnt, hogy mindig ő akar lenni az első, ha öltözésről, vetkőzésről, evésről, bármiről van szó, és természetesen mindig ő szeretné a szebbet, jobbat, nagyobbat mindenből (még akkor is ha 2-3 teljesen egyforma dologból kell választani), most már az usziban is látszik, hogy ezerrel hajt, egyszerűen neki KELL nyernie, a feladatoknál van hogy duplán, sőt triplán áll be a sorba (sokakat megelőzve), csak hogy minél többször végrehajthassa a feladatot. már párhónapos babaúszós korában még bíztam valamiféle vízilabdás jövőben, mostanra (bár még csak 5 éves lesz) egyértelművé kezd válni, hogy nem egy csapatjátékos típus - szemben mondjuk Szofival, aki viszont nagyon is az, és lány létére neki a labdaérzéke és célókája is jobb. 

ha hegyet akar mászni, akkor a legmagasabbra, ha utazni akar, akkor a legmesszebbi uticélra, és az anyák napi műsorra már lelkesen újságolta, hogy egyedül fog nekem verset mondani, mert lesznek közös versek és dalok, de ő azt szereti a legjobban amit majd egyedül mond. fura ez, mert amúgy közösségben igen félénkké vált (na ezt se hittem volna még ovi előtt!), ezt az óvónénik is mondták már, de ha ügyességi játékról és versenyről van szó, igencsak odateszi magát. a mai futásom előtt egyébként ő lesz az edző, és ő tartja nekem a bemelegítést, amit azért is tud már ilyen jól, mert ő egy úszóbajnok lesz. azt is megkérdezte, hogy hány érmet kell nyernie egy bajnoknak, és ha 10 érme lesz, akkor mi lesz, és lehet-e száz érme, mire felnőtt lesz? bár egyelőre "csak" matrica, csokoládé és labda jár minden ötödik edzésnél, de már nagyon-nagyon várja, hogy igazi úszóversenyen úszhasson. <3

az utazó

amikor a hajó jelű gyermek az ovis fényképezés előtti nap megkérdezi, hogy "anya, ugye tiszta a tengerészes pulcsim?", és az ominózus reggelen fogja magát és berakja a lejátszóba a Buena Vista dvd-t, mondván hogy úgy szerti, mert ettől mindig jó kedve lesz, akkor azért egy igen erőteljes mosoly ül ki az arcomra. :-)

ráér? :)

- Milán! jó lenne ha kedvesebb lennél, legalább a lányokkal!

- miért kéne kedvesnek lenni a lányokkal???

- mert ha így viselkedsz velük, akkor senki nem fog hozzád menni feleségül!

- majd kedves leszek azzal, aki a feleségem lesz!

logikus!

- Milán, Milán, Milán ééénakartam előbb pisilniii!

- (psssssss) miééért?

- mert te mindig felhajtod a wc ülőkét, és nekem aztán mindig le kell hajtaniiiii. :(

- és?

- .... hát jobb lett volna ha inkább te is lánynak születtél volna... 

meghatározó hangulatok...

a férfi: 

nyafogva ébredt, és a kérdésemre, hogy mi a baj, azt a választ adta, hogy rosszat álmodott. a kedvenc óvónénije hőlégballonos kirándulásra (:D) vitte a csoportot, és őt direkt ott hagyták, mondván hogy nem fér bele a kosárba. ezért ma azt mondta, keressem elő a legcsúnyább pulcsiját, mert azt akarja felvenni, hogy egészen biztosan ne tetsszen az I. néninek.

a nő:

mosolyogva ébredt, az anyukámtól tegnap kapott korona és gyűrű rajta volt amikor még pizsamában átcsoszogott hozzám a nagy ágyba. azt mondta, hogy ő most már egészen biztosan tudja, hogy nagyon-nagyon szép, és ő most már senkivel sem fog veszekedni, és sohasem fog már hisztizni, sőt a Milánt sem fogja már megkarmolni többé, mert egy igazi tündér királylány ilyet nem csinál.