Én nem arra születtem!

én: Milán, kérlek add rá Konira azt a pelust, amíg felöltözöm.
Milán: de hát anya! Én nem arra születtem, hogy kisbabákkal foglalkozzak!

:-o

Hosszú lesz...

Szofi: Anya! Nem mehetsz el!! Apa nem is tud paradicsomlevest főzni! 

De anya ez egy TGV!!!

Mondom Milánnak, képzeld, micsoda vonattal fogok utazni A-ból B-be - és mutatom a képet. Válasz a hatévestől: DE ANYA, EZ EGY TGV!!! (rá van kattanva a vonatokra, kicsit..). Mondom neki, hogy ez nem TGV, hanem egy Thalys, de csak magyarázta, hogy de ha ő mondja akkor az az, csak más színre van festve. Nem hagyott nyugodni a gondolat, utána néztem... hát a gyerek közel sem csak a fantáziáját villogtatta, sőt:

"A Thalys PBA motorvonatoktól eltérően a Thalys PBKA motorvonatokat kizárólag a Thalys szolgáltatásért fejlesztették ki. Kívülről vörösre festett TGV POS-nak tűnnek, azonban technikailag hasonlóak TGV Duplex motorvonatokhoz, de nem kétszintesek. " - forrás: Wikipedia

Férfi...

Milán a tévében előadást néz az üvegházhatásról. Odabújok, erre így szól: "anya, most hagyjál, engem most érdekel ez a széndioxidos műsor!" - azt hittem ez később lesz... :-/

Szaranya

Amikor a legifjabb lovagom berakja a lejátszóba a kedvenc előadóm cd-jét és azt mondja "na anya, erre rázd a segged!", valahogy elfelejtek rászólni hogy hogy beszélsz fiam...

Különbségek

uszodába készülünk....

Milán: anya, szerintem megint én leszek a legügyesebb a csoportban...
Szofi: anya, az új fürdőruhámban biztos nagyon fogok tetszeni a M. bácsinak... 

De hát nincs is szeme!

- Szofi! Mennyi ketchupot raktál te arra a kenyérre??? Bele fog fulladni.
- De anyaa... Hogy fulladna bele? A bundás kenyér nem elő. Például nincs is szeme.

"én már unom..."

"Én már úgy unom, hogy a tévében állandóan azt mondják, hogy a Bajnai Gordon. Jó lenne, ha nem is lenne olyan név, hogy Bajnai Gordon". 

:D (...főleg amennyit megy a tévé...)

Telhetetlen :)

én: Milán. Szeretnél elmenni újra Spanyolországba?

M: igen.

én: és Olaszországba?

M: hát... oda is.

....

M: de nem lehetne hogy inkább Afrikába menjünk?

én: ... de.

/irány a lottózó.../

Pifta ne igyál muftot

M: Anya, mit iszol?

Én: mustot. Megkóstolod?

M: de akkor be fogunk fosni? (? :-D)

Én: nem, dehogy, gyere kóstold meg, nagyon finom.

A: tudod mi az a must?

M: nem.

A: amikor leszedik a szőlőt, kipréselik a levét, ...

M: és befosnak?

A: nem! :-D kipréselik a levét, ez a must. Ezt hordókba töltik, és ha sokáig állni hagyják, akkor lesz belőle bor.

M: akkor attól lehet befosni?

Milyen kedves?!

"Anya! Nekem ooolyan jó kedvem van, hogy miindenkit szeretek az eegész világon! ... Még a Milánt is!"

Anya... hát itt baziszép a tenger!

szóval igen, az történt, hogy nem írtam már közel egy hónapja, kicsit másfelé kalandoztak a gondolataim, írásra már nem jutott sem idő, meg gondolat sem, amit "papírra" vethettem volna, de mondhatjuk azt is hogy alkotói válságban voltam, de igazából az sem, egyszerűen nem is volt kedvem írni, úgyhogy nem írtam. 

Meg hát aztán volt ez a nyaralás is, ahol a gyerekek szerint "baziszép" volt a tenger (hűű meglepődtem ám a naplemente romantikus fényeinél ezt a szót hallva :D), tulajdonképpen bejártuk a Balkán egy jó részét megint, és beleszerettünk megint, és elegünk is lett belőle megint, és gondolom csak 1-2 évre megint. :D Pontosan azt szeretjük benne, ami az utazás végére időnként még sok is: a vegyes összevisszaságot, az emberek kedvessége az egyik, modortalansága a másik régióban, az ételek ízletessége az egyik, silánysága a másik országban, de írhatnék a háború és a mai napig tartó egymásnak feszülések és a béke úton-útfélen elénk kerülő nyomairól, a kelet és a nyugat éles elhatárolódásáról és egymás mellett éléséről (mecsetek, katolikus és ortodox templomok, pár lépésre zsidó temető....), a kb 20 évvel ezelőtti határátlépésre emlékeztető maceráról Montenegróba menet, a szegénység és a szocializmus nyilvánvaló létéről, ami érdekes hátteret nyújt a sokcsillagos szállodáknak és a luxusjachtoknak. nos hát ja, volt kaland, élmény, és rengeteg látnivaló, meg is írom majd a másikban, idővel - ahogy ez már lenni szokott. Én azért elmennék Albániáig is egyszer, tényleg, úgy érzem ott van az, amit igazán keresek. Ja, egyébként rengeteg túramotoros volt ám, meg is fordult a fejemben, hogy úgy is neki lehetne vágni, csak hát a túradobozba már nem férnének el a gyerekek, szóval még agyalni kell a megoldáson. :)) És lám, a véletlenek és a jelentések: nem véletlenül láttam én azt a BiH matricás motort pár hónappal ezelőtt. Ugye hogy ugye? Hajós felfedezés is volt, Dubrovnikban láttam olyat ami tavasszal még messze, egész más vizeken ringatózott, 2006-ban is volt ilyen élmény, akkor kevesebb volt az eltelt idő és a megtett távolság a Drumbeat nevű hajó esetében, de ezek a dolgok azért megmaradnak bennem, egy kellemes mosolyt hagyva maguk után. 

Aztán hazatérve a zord Magyarországra (időjárás, emberek, hová lett a nyár????), egy lassan telő álmatag nap után bele is vetettük magunkat az ovis-munkás-kenyérsütős-mosós-pakolós hétköznapokba, miután tiszta lett az utolsó nyári ruha is, a gyerekek kinőtt és nyári ruháit el is raktam (szortírozva, amiben Anyu is segített, kinőtt fiú ruhák ide, lánycuccok oda, Koni által is kinőtt lánycuccok amoda, örül majd pár család, ahogy mi is örültünk anno). Ja, volt végre tánc is a hosszú kihagyás után (tavaszi sípcsont mizéria, aztán nyári szünet), azt hiszem megtaláltam az igazán testhezállót, egészen mást érzek közben, mint az összes többinél, na de még idő, mire eljutok rendes, igazi táncórákra, de ne legyek telhetetlen és türelmetlen (hahaha), addig is marad ez, meg a futás. 

Ja, a kenyérsütés egyébként, rákaptam arra is, hogy egészségesebb dolgokat süssek, szóval a briós meg a hasonlók helyett a családnak marad a hagyományos (vagy sörös, krumplis) fehér kenyér, magamnak pedig teljes kiőrlésű rozs- és tönkölykenyeret sütök, egész jól sikerülnek, a rozs jó savanykás, néha megultrázom magvakkal is, nagyon menő, főleg ha szépre is sikerül. Csak nem kéne belőle annyit ennem, és tényleg eredményes lenne a próbálkozás. 

Mi is van még? Ja ... a vallomás. Kíváncsiságomat felkeltette egy valaki által elejtett mondat, így a sarokba hajítottam a múltkori véleményemet (hozzáállásomat? elvemet?) és megnéztem egy sorozat 4 évadját. 3 nap alatt... tehát ezúton is bocsi mindenkitől az ezzel kapcsolatos pár héttel ezelőtti kirohanásomért. Azért ennyi elég is volt egy időre, az a baj hogy rá lehet kattanni nagyon, és akkor halasztok mindent, mert jaj még egy részt meg még egyet meg jaj most mi lesz ezzel meg amazokkal, és hűű, már mindjárt éjfél, na jó akkor mára ez az utolsó, vagy előtti. Na neeeem. Ennyire nem lehetek zakkant, úgyhogy vissza is tértem a jól bevált könyveimhez, van most egy elkezdett és egy kölcsönkapott, és bár Hank eléggé hiányzik, de majd valahogy leküzdöm magamban a dolgot - vagy megvárom míg összegyűlik az újabb adag vasalni való. :)

na szófosás OFF, örülök a maileknek meg az üzeneteknek, kommenteknek, amiben hiányoltatok, jólesett, asszem' most már leszek.

Lovelife - a folytatás

- és Apa, képzeld, az oviból hazafelé is találkoztam a Tomival!
- melyik Tomival?
- hát tudod, amelyikkel csókolózni szoktam!

hehh... négyéves. NÉGY!

Lovelife

- Anya, akit szeretunk azt meg kell csokolni?
- Hat nem kell, de ha szeretnenk akkor megcsokoljuk. Miert?
- Hat mert a Tomi sosem csokol vissza.
-? ?? Milyen Tomi??? A S. Tomi?
- Nem, o egy masik Tomi.
- Es meg szoktad csokolni?
- (mosolyog es 1-et mutat az ujjaval)
- Hol szoktad megcsokolni?
- (mosolyog es az arcara mutat)
- Es magadtol csokolod meg vagy o szeretne?
- Hat mindig o akarja csak o sose csokol meg! (hogy van ez az 1-szer?? :-D)
- Te szereted ot?
- (vallranditas...)
- Ha nem szereted, ne csokold meg.
- Jo. Mert en a Gergot es a Davidot is szeretem....
- Hat talald ki hogy melyikuket szereted es majd ot csokold meg, ha szeretne.
- Jo. :-)

milyen stílus ez?

A nagyok kint ettek a kisasztalnál, mi Konival bent. Mondom a nagyoknak, hogy ha megették az ebédet, hozzák be az üres tányért, és akkor adom a tortát. Szofi lelkesen szalad ki, kiabál hogy ÉN MÁR HOZOM IIIIIIIIIS! Mire Milán az orra alatt odadünnyög neki, hogy "normális vagy? így nehogy bevidd... szerinted kapsz tortát ha nem eszed meg az ebéded?" :D

flexel? hegeszt?

"Az apa azzal aaa.. melyik is az a gép amivel ha dolgozik, akkor csillogó narancssárga pöttyök jönnek ki belőle?"  - Szofi :)

Vegyünk csuklós buszt!

Ez is elhangott tegnap a gyerekek részéről, na de kezdem a sztorit az elején.

A kb 1 éve vásárolt kis családi autónk bár jó szolgálatot tett, úton-útfélen (de legalább sosem út közben) előjött valami nyavaja, amit nagy költségek árán tudtunk csak megjavítani, és várható is volt még további ez-az. Tavasszal felmerült, hogy eladnánk, ez A. otlete volt, én elleneztem.... aztan azóta történtek ujabb dolgok, a végére még mindig nem sikerült járni párnak, igy kozos nevezőre jutva vasarnap este mégis meghirdettük. A. örült, hogy beadtam a derekam mégis, én pedig úgy voltam vele, hogy ha a sors azt akarja hogy ez a mi autónk maradjon, úgysem fogják megvenni annyiért, amennyit kérünk érte. Nos hát.... tegnap elvitték. Annyiért. Nem telt bele két teljes nap és egy idegen család kihajtott a kapunkon az autónkkal, amihez sok szép emlék (és na jó, házasságuk egyik legnagyobb vitája is) fűz. Nem látjuk többé, és megkönnyeztem... a szívemhez nőtt.

Itt vagyunk hát ismét autó nélkül, és a saját természetemet illetően tele kétségekkel: számomra az a biztos ami van, a jövő és ami lesz az mindig bizonytalan, amit nem szeretek. Egy idősebb, de nagyobb autót szeretnénk, amolyan igazi utazásra termett járgányt, amibe nem mint a lego kockáit kell bematekolni a gyerekeket, a kemping cuccokat és a 4-5 biciklit... Szóval ha a sors (vagy ki minek nevezi) volt olyan kegyes és utat mutatott, legyen  olyan kedves és mutasson egy jó és szép, többezer kilométerre hűséges társat nekünk, mondjuk subaru-kék színben. A csuklós busztól én speciel eltekintek. :-)

Bolond egy család... :-)

- Anya, menjünk el a Télapóhoz!
- Hova??
- Hát nem érted? A Tél-aa-póó-hoz!
- Minek? Tudod te, hogy hol lakik a Télapó?
- Hát persze! Finnországban!
- Tényleg tudod, ügyes vagy, de ott hideg van...
- Akkor menjünk a nyári Télapóhoz!
- Miért, ő hol lakik?
- Hát még ezt se tudod???
- Nem. Miért, hol lakik?
- Jaaaj hát ahol a legmelegebb van, Afrikában!
-. .. Jó, oda mehetünk.
- Csak szóljak Apának?
- Igen, jobb lesz ha ő is tud róla.

enyhe képzavar?

Szofi: Anya, miért raktál ilyen kevés cukrot a teámba?

én: azért, hogy ne legyen olyan nagy feneked, mint nekem.

Sz: de én szeretnék olyan feneket!

én: ??? miért? 

Sz: nekem tetszik, szerintem azért táncolsz ilyen jól. én is úgy akarok táncolni, ahogy te.

:D

ha megnyerjük...

én: és Milán, ha megnyered az ötmilliót akkor mit csinálunk vele?

M: hát elmegyünk Afrikába!

én: és Kubába nem?? :-o 

M: na jó, akkor téged elviszlek Kubába is.

A: és apát hova viszed?

M: hová is mész most dolgozni?

A: Ráckevére. 

M: na akkor oda.

:DDD