2014. június 30., hétfő

Jetlag

jetlag (kiejtése: dzsetleg; nincs elfogadott magyar neve, „gyors időzóna-átlépés”-nek lehet nevezni), időzónaváltás-szindróma ... blablabla, forrás wikipédia, szóval bár nem repültem, ma reggel  ébredéskor, illetve azóta is egészen hasonló érzésem van. Történt ugyanis, hogy amikor felébredtem, azt mutatta a kis okos rádiós ébresztőóra, hogy 05:40. Bár baromi álmos voltam, éjjel a vihar miatt nem aludtunk túl sokat (a gyerekek jöttek át, A. költözött át, majd aztán mindenki a helyére, plusz a tetőablakokat be kellett csukni, így fülledt meleg volt, ésatöbbi), örültem is a korai ébredésnek, gondoltam milyen friss lehet a levegő, az eső sem esik, majd jól elmegyek futni amíg Anyukám itthon van, legalább egy kis rövidkét. Nyúltam a kávémért (A. fél 6-kor szokta az éjjeli szekrényre tenni), és meglepően tapasztaltam, hogy ez bizony túl hideg ahhoz, hogy csak 10 perce legyen ott. Ránéztem a telefonomra, 07:34 ... .azta...! Fél 8-ig aludtam? Ejjha... ebből futás nem lesz, az már tuti, de olyan időeltolódásban vagyok azóta is, hogy még mindig nem tértem magamhoz. Szerencse, hogy a gyerekek is hasonlóképp érzik magukat. Ez egy ilyen nap... még jó, hogy itt a vakáció és nem sietünk sehová. :)

2014. június 26., csütörtök

Sütős sikerszéria ON!

Ami tegnap elkezdődött, az ma folytatódik, legalábbis a konyhában. 

Történt ugyanis, hogy kigondoltam: egy jól sikerült kifli után csak egy mégjobban sikerült kiflivel überelhetem a dolgot, majd kikerestem a KenyérIstennő Limara oldaláról az egyszerű tejfölös kifli receptjét. Olyan szép volt a tészta, úgy adta magát hogy még egy kis teljes kiőrlésű rozslisztet is rakjak bele, meg akkor már egy kis lenmagot is, Milán pedig azt mondta, inkább ne is kifli legyen, hanem olyan mindenféle-formájú zsemle-szerűség. Szóval megint nem sikerült a kifli, de lett helyette ilyen: 


2014. június 25., szerda

Jelek

Van az úgy, hogy történik velünk valami, vagy szembe jön valaki, azt az adott pillanatban nem értjük, sőt fel sem merül bennünk, hogy barmilyen jelentőséggel bír, aztan amikor megtörténik a folytatás, összeáll a kép, es ha az ember gondolkozik, emlékszik, akkor rácsodálkozik hogy jééé... :-)

Vagy ez csak összeesküvés-elmélet a magunk számára, mindenesetre vicces. :-)

Kiflit? Na ne!

Lassan két éve már, hogy a pékárut saját magunknak állítom elő, boltban csak nagyon ritkán veszünk, kizárólag vészhelyzetben, vagy ha kakaós csigát szeretnénk enni, mert azt nem tudok jót (a leveles tésztást szeretjük, aminek az aljára rá van sülve a kakaó, és amúgy is tocsog a szinte fekete nedüben). 

Egy dolog van (na jó, a csigával együtt kettő) ami sosem sikerült olyan igazán jól, ez pedig a kifli. Elsőre jó, vagy legalábbis frissen még egészen rendben van, de másnap már nem az igazi. Ma valamiért mégis újra nekiveselkedtem, nem volt ötletem hogy mit süssek, mediterrán jellegű kenyerek voltak most porondon, bár egyik sem lett olyan amilyennek elsőre elképzeltem, azért elfogytak - toleráns a család, na. Meg ha már úgysincs sikerszériám, gondoltam teljesen mindegy, hogy a kenyér nem sikerül vagy a kifli, a lisztem úgyis fogytán, majd lesz ahogy lesz. Mivel a lisztszállítmány nem érkezett meg az akció kezdetéig, az összes maradékot beleborítottam: volt benne BL55 (finomliszt), BL80 (kenyérliszt), rétesliszt, és még egy kis teljes kiőrlésű tönköly is, összesen 50 dkg, a többi hozzávaló recept szerint. És ooolyan kurva nagyon jól sikerült a kifli, hogy alig várom hogy kihűljön, és felbonthassak egy újabb üveg eperlekvárt, mert abba a legjobb beletunkolni a friss kiflit. :))


Sütős sikerszéria ON!

Brutálfutás

A hétvégén megejtettem a havi rendes család nélküli kiruccanásom, Nyáregyházán jártam, azon belül (vagyis mellett) a motocross pályán, és bár a dolog szépségéből veszítvén én mégsem futottam, nagyon jól éreztem magam, mert remek kis csapat verődött össze.

A nemfutásom oka a nyári mikulásom beköszönte volt, és bár nem vagyok egy parázós nő, jobbnak tartottam így nem sárban tapicskolni, főleg hogy esetenként nemcsak kúszni-mászni kellett benne, hanem rendesen alámerülni is, fejbúbig.

Reggel 8tól este 6ig tartott az elfoglaltság, mármint ez az itthonról indulástól (gyerekek felöltöztetve megetetve, ésatöbbi), a hazaérkezésig (lakás romokban, mindenki éhes, ésatöbbi), de azért nagyon fel tud tölteni egy ilyen élménynap, amikor senki nem szól bele a mondatomba, végig lehet beszélni egy témát, és amikor más dologra figyelek, nem kell közben fél szemmel és fél füllel valamelyik vagy mindazösszes gyermeket is mustrálnom, és ehetek-ihatok megszakítás nélkül, és senkinek a fenekét nem kell kitörölnöm hosszú órákon át. 

Szóval a kiváló program és nagyszerű társaság mellett még ez is megkoronázza az ilyesmit, arról nem beszélve, hogy hazafelé jövet ismét kávézót avattunk, vagyis magunkat egy kávézó által, vagy nem is tudom melyik a jobb kifejezés, mindenesetre a Barako kávézóban felrémlett néhány kurva nagyon rég megélt kémia óra is, javaslom megtekintésre a szenvedélyeseknek.

2014. június 17., kedd

Ugy volt hogy irok, de aztan nem ugy lett

Annyira porgos-hajtos volt az elmult ket het hogy magam sem hittem volna. Miutan lezajlott az eskuvo, lagzi, morzsaparty (minden szuper hangulatban, eszelosen sok finomsaggal), volt egy szabadnapunk A-val es leruccantunk motorral a balcsira, kerulve az egyszamjegyu utakat, nagyon jo volt. :-)

Aztan betoppant a meglepetes vendeg, Walter, aki egyszeruen fogalmazva A. Nemetorszagban elo nagybatyja (ennel bonyolultabb a keplet de fogjuk ra), szombatig volt nalunk. O ilyen meglepibol megjelenos tipuS, kedves, jo lelku, csak szegeny mindig olyan hangulatomban toppan be amikor felmosorongynak erzem magam, igy volt ez telen es most is. Mivel en nem beszelek nemetul, o meg nem beszel magyarul, A. pedig dolgozik, eleg vontatottan telik vele a nap es ilyenkor amellett hogy sajnalom hogy esetleg unatkozik, meginkabb felmosorongynak erzem magam hogy hiaba torom magam hogy jol erezze magat. Persze nem, de megis.

Szombat reggel Walter hazautazott, aztan keszultunk is az ebedvendegek fogadasara, a Nagybatyamek jottek grillezni, szinten jol sikerult delutan volt, szinten sokat ettunk, vasarnap pedig libavacsorara voltunk hivatalosak. Jol hangzik ez a kethetes dinom-danom, csak epp 5 kg plusszal zartam a sztorit, es bar nem volt tervben sosem, hogy huu de figyeljek a sulyomra, most muszaj osszekapnom magam.
Hetfon vegre kitakaritottam a lakast, gondoltam kedd lesz a lablogatos nap, erre ugy ebredtem hogy tele van a fejem takonnyal, es nem, nemcsak az orrom, hanem mar a homlokomtol huz - na erre szoktam azt mondani hogy a test akkor pihen amikor megengedjuk neki, tehat most. Sokan csodalkoznak hogy pont akkor "betegszenek le" amikor megkezdik a teli-nyari akarmilyen szabadsagot, na ez szerintem ezert van.
Szoval ma csak foznom kell es tavolba nezni, a nagyoknak meg ezen a heten ovi, Konival igazan konnyu az elet, szoval ma logunk. Csok nektek :-*

2014. június 4., szerda

Napom

A mai napom olyan, hogy a masodik kavemat (aminek az elfogyasztasa altalaban 9 ora korul esedekes), reggel ota haromszor melegitettem ujra, vegul az iment ittam meg. Hidegen.

2014. június 2., hétfő

Levegőt venni sem...

Szóval remek időpontot választottam az újrakezdésre, vagy folytatásra, vagy hívjuk ahogy akarjuk, ugyanis a héten nagyjából a hátsómon fogom venni a levegőt. de azért így az ebéd utáni kávém mellől (mivel az létszükséglet, ugye) pötyögök egy gyors helyzetjelentést.

- beiratkozások: Milánt iskolába írattuk be, Konit pedig oviba. na ja, így telik az idő. mondjuk a családi kupaktanács (szakértő bevonásával) úgy döntött, hogy Milán még nem kezdi a sulit szeptemberben, de a beiratkozás kötelező érvényű annak, aki betöltötte a 6. életévét, az iskolaválasztás és beiratkozás megtörtént. Koni meg még ugyan csak 2 éves, de a következő tanévben tölti a 3-at, és 2015 április végétől arra a kb másfél hónapra megy oviba, szóval be kellett íratni most. Akit érdekel a téma (főleg gondolom inkább az iskolás) az sikítson, és részletezem a döntésünk okát, valamint a kivitelezést is, sok ismerősnél dilemma (volt vagy lesz) ez.

- csak úgy mi: megvagyunk, voltak hullámhegyek és völgyek, most egyenes van, meg kanyarok. :D

- futás: kicsit (nagyon :/) visszább vettem, a tél nem kedvezett sem a hangulatomnak, sem semminek, valaki mindig taknyos volt, 5kor már úgy éreztem húúúúúú de késő van, így a 10+ kilométeres futások elmaradtak, és a heti 3 helyett 1-2szer jutottam ki, na de most kezdek visszazökkenni a régi kerékvágásba. a tavaszi félmaratoni versenyről visszaléptem, azonban ott voltunk az EU-s 10 kilométeres városnéző futáson, valamint irány a nyáregyházi motocross pálya, megyünk egyet malackodni, na az izgi lesz. bár csak 7 km, lesznek meglepetések...

- pont került a (volt) munkahelyemmel való kapcsolatom végére is, szóval most intenzív láblógatás van, ha lesz kedvem akkor ezt még részletezem, a lényeg hogy ha valaki tud itthonról végezhető vagy párórás munkát úgy kb ősztől, az sikítson. 

- ésésés a végére hagytam a nagyszerű hírt: A KISÖCSÉM MEGNŐSÜL! Szofi születése napján boronálódott össze a kedves menyasszonnyal, a legény- és leánybúcsú lezajlott (remélhetőleg mély nyomokat hagyva mindenkiben :DD), szombaton pedig felfordítjuk a kis-nagy család életét, és nagy hepajba csapunk. részünkről amellett hogy szépnek kell lenni (hahh ez mondjuk nem kérdés :P) az is feladat, hogy a lányok koszorúslányok lesznek. nekem sütnöm kell 5 tepsi zserbót, valamint én leszek a tanú, de majd alkalomadtán az öcsém fülébe súgom, hogy ha eleget fizet, becsszó mindent letagadok, bár remélem erre nem lesz szükség. :)))

na hát szóval nagyjából ennyi történt a hallgatásom ideje alatt, minden döntés és mozzanat jól átgondolva-megrágva, igazából nem is jött belőlem a szó, csak a legközelebbi barátok felé, akik időközben letisztultak, mondjuk úgy megcsappant a létszám, de aki olyan, azzal tényleg dór oszlop-szerűen állunk egymás mellett, és ez most nekem jó - remélem nekik is. :)))