2013. november 20., szerda

Az első félmaratonom....

Nem, nem kezdem el újra a sztorit, hogy mikor és miért kezdtem el futni. Csak egy gyors összegzés az elmúlt időszakról: az első 5 km egyben való lefutásától számítom a futóedzéseket, azóta 92 alkalommal húztam cipőt, legtöbbször este, szinte éjjel. Ha egyben kellene lefutni az összes edzést 3 napot és 7 percet venne igénybe az attrakció, ennyi futrinka alatt 70 336 kalóriát égettem el, ez 130 hamburger kcal értékének felel meg. Szép kis summázás, mi? És én ott álltam 2013. november 17-én Siófokon, néztem a sok igazi futót, és nem értettem, hogy ki volt az a hülye aki indítványozta hogy én is odaálljak (lehet hogy én?), és egyáltalán, mi a fenét keresek én ott?

Valami azt súgta, hogy meg tudom csinálni. Valami azt súgta, hogy nem véletlen emlegeti úgy mindenki, hogy AZ ELSŐ félmaraton, mert már az első rajtjára várakozva a futók többségében a második gondolata (sőt akár nevezése) is ott van a küszöbön. Mert ha valaki ebbe belekóstol és eljut idáig, akkor annyi vége, gépszíj, vagy nevezzük ahogy akarjuk, kiszállni nehéz, ha csak nem lehetetlen.Nemcsak a megszokás, hogy már hónapok óta csinálsz valamit és ha nem lenne, akkor hiányozna... rákaptam, és amellett hogy kikapcsol, megnyugtat, ugyanakkor felpörget, a kellemes (jó néha akár kellemetlen) fizikai fáradtság mellett sokkal inkább feltölt a tudat, hogy igen, megcsináltam, hogy sorra teljesítem a kitűzött célokat, olyanokat amik csak rajtam múlnak, nem az időjáráson, a helyszínen, a körülöttem élő embereken, hanem csak és kizárólag az én szellemi/testi/lelki beállítottságomtól.. hogy akarom, és csinálom! ez az a mi fantasztikusan jó érzés, hogy folyamatosan előnyére változó tükörképemet meg se említsem. 

Na de eljött a nagy nap, vagyis az előtte lévő éjszaka, amikor is nem tudtam aludni semmit. Eleve úgy terveztük az egész siófoki kiruccanást, hogy családostul mentünk le és egy wellness hétvégével kombináltuk össze, mivel A.-nak előtte lévő nap volt a születésnapja, tulajdonképpen ez volt az ajándék is (részben). Család, nyugi, pancsolás, szauna... na de éjjel csak nem tudtam aludni. Még pár szó váltása barátokkal, biztatások begyűjtése, éjjel álmodtam hülyeségeket amire felriadtam (hogy elkések a rajtról, és mint kiderült többen is álmodtuk ugyanezt :D), 6:18-kor nálam már végleg reggel volt, és alig vártam hogy nyisson a wellness, magányos úszás-szaunázás relaxra vágytam leginkább, így szépen le is osontam, és megittam még egy isteni kapucsínót is a bárban, még reggeli előtt. Kellett ez a meditatív egy óra, rögtön jobban éreztem magam, aztán reggeli a családdal és futótársékkal, és kezdődött a készülődés... 

DO-val (futótárs, ugye) egyszerre indultunk a rajthoz, amit megközelítve a tetőfokára hágott az izgalom: valahogy nem értettük, mi a fenét keresünk mi ennyi igazi futó között. Ahogy számolták vissza a perceket, mi megközelítettük a saját rajt zónánkat (hihi, jó hátul, MÉÉÉÉÉÉG!), és vártuk az indulást... MINDEN lejátszódott bennem a rajt előtti két percben: a kezdetek, a tüdőkiköpős első száz méterek, az éjszakai futások, a majd' belehalós hegyes futások az erdőben, a hóségben való kínlódás, amikor a nagy meleg miatt még este 10-kor is vizet kértem egy kertjét locsoló embertől, mert a sajátom elfogyott, a barátokra, akik elindítottak az úton és átsegítettek a mélypontokon, azokra az emberekre akik a kezdetektől hülyeségnek tartották ezt az egész futás-mizériát, és persze a családomra, akik épp valamelyik medencében áztatták magukat várva, hogy majd kétésfél óra múlva a célban várhassák, hogy én is odaérjek. 

...és RAJT, és ahogy az öreg futók mondják, a rajtvonalnál ott marad minden, de tényleg MINDEN, és szó szerint úgy éreztem magam, mint aki szinte testileg, lelkileg és szellemileg teljesen csupaszon elindul az előtte álló 21,1 km-es úton, pontosan tudva, hogy végig fogom csinálni. SEMMIRE nem gondoltam már, csak az útra, a testemre, na meg a kilométer jelző táblákra, ahogy az endomondo bemondja hogy melyik km mennyi idővel sikerül, és közben a kontroll az agyamból: lassíts kicsit, mehetsz még, igyál vizet, egyél csokit/banánt. Minden más eltűnt, csak ezek a leglényegesebb utasítások maradtak meg, illetve amikor a 16. km környékén totál beállt a hátsóm és kezdett fájni, a nőgyógyászom örök érvényű szavai: amíg az anyuka mosolyogni tud, az még nem igazi fájás (mosolytesztet pipa, mentem tovább...), és az egyik esztergomi futó mondata a célkaput megpillantva: Siófokon már messziről látni a célt, de hidd el, az ott még tényleg nagyon messze van!, és nem elbízni magam még a 20. kilométernél sem, csak abban a pillanatban, amikor átléptem a célkapun. Vaaaaaaaaah, de jó volt most újra átélni! Hihetetlen érzés volt! A család integetett, örültek nekem, én is nekik, meg magamnak, hogy SIKERÜLT!!! 8 hónap munkája, párszáz kilométer a futóművemben elég volt ahhoz, hogy 2:30-as időbe beleférve lefussam a félmaratont. :D



17 megjegyzés:

  1. Hatalmas GRATULÁCIÓM itt is, szuper vagy!!!!

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen fantasztikus vagy! Komolyan.
    Párás szemmel újra elolvasni a bejegyzést ér!
    Mi a következő? ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hááááááát... az a lista megér egy külön bejegyzést ;)

      Törlés
  3. Gratulálok! nagyon ügyes és kitartó vagy! további sokszáz kilométert kívánok a futócipődben :)
    üdv:
    Bea

    VálaszTörlés
  4. Én tényleg nem is találok szavakat, elképesztő amit ilyen rövid idő alatt megvalósítottál!!! :-) Igazán csodállak és irigyellek érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! azért kellett hozzá támogatás és lelkesítés, nem kevés! ;)

      Törlés
  5. Tényleg hamar eljutottál a félmaratonig. Ügyes volt, csak így tovább.

    VálaszTörlés
  6. akkor tényleg sikerült? én sose hittem benne hogy ez létrejöhet ;P

    VálaszTörlés
  7. Én pedig TUDTAM, hogy sikerülni fog!!!! Büszke, büszke!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát persze hogy tudtad, te is kellettél hozzá! ;) Köszönöm!!!

      Törlés
  8. Hihetetlen Család, hihetetlen sztori! :) iszonyú jó vagy!! :) gratulálok

    VálaszTörlés
  9. Büszke vagyok Rád! :) Gratulálok! :)

    VálaszTörlés