2013. november 29., péntek

Kerek világ

Van-e annál nagyobb boldogság, mint amikor azzal szembesülsz, hogy úgy beszélhetsz a pároddal a legtitkosabb vágyaidról, hogy már előre biztos vagy abban, hogy nemcsak hogy KI MERED MONDANI azokat, de megértő fülekre, és segítő lélekre is találsz?

2013. november 27., szerda

Hogyan tovább? - frissült*

Na most csak egy gyorsbejegyzés, csak volt kérdés az előző téma kapcsán, hogy mi a következő... 

Jelenleg pihenőn vagyok december végéig, ami azt jelenti hogy heti 2-3-szor futok és annyit amennyi jólesik, olyan tempóban ahogy jólesik (ez eddig olyan 6-7 km-nek tűnik, aztán meglátjuk), mellé becsusszan az úszás ha van rá idő és mód, na meg a tánc.

Aztán ha az embernek van egy első félmaratonja, akkor nyilván lesz második is. Na én erre a másodikra már rég beneveztem, de olyannyira lelkes lettem (és azért a lelkes futóbarátok is nagy hatással vannak rám), hogy nem kizárt, hogy ez a második már a harmadik lesz, mert időben korábban lesz itt a környéken (a Pilisben) egy terepfélmaraton, amitől kicsit be vagyok tojva, mert hegyen nem vagyok jó (mééééééég), de aszondják jó buli lesz. Szóval a terv nagyjából így néz ki:

2014
március: Pilis, terep félmaraton
április: Budapest, Vivicitta félmaraton
július: Hortobágy, félmaraton
szeptember: Budapest, félmaraton
október: Budapest, m a r a t o n. ... vagy legalábbis 30 km, majd a Vivicitta után kitalálom.

*amit a felkészülések jegyében (lehet hogy még idén, de jövőre mindenképp) meg szeretnék valósítani:
- Pilisvörösvár-Pomáz távolság lefutása (és akár vissza is), mert a Pomáz-Pilisvörösvárt Barátnő már teljesítette,
- Pilisvörösvár-Dunakeszi távolság futva, mert ezt egyszer a fejembe vettem, ehhez azért kéne egy futótárs, vagy valaki aki hazahoz,
- Pilisvörösvár-ÜrömiHütte-Pilisvörösvár, barátnős futás lesz, de ennek feltétele egy speckó lavazza csésze, akkor megyünk ha megkapjuk. :)

Terv még, hogy a Vivicittán 2:15 alatt, szeptemberben pedig 2:00 alatt fussam a félmaratont, októberre természetesen nincs időterv, csak teljesíteni szeretném a 42 kilométert. Okosok azt mondják hogy ennyi rá- és felkészüléssel menni fog... reméljük. Ha mindez meglesz, akkor 2015-ben mehetne az UB (Balaton körbefutása) persze csapatban, és álmom-vágyam lett a klasszikus maraton, vagyis a görögországi Marathon-Athén táv lefutása... na ott aztán lenne sírás-zokogás, aztuti. Szóval hajrá nekem, és előre is köszönök minden további biztatást. :)


2013. november 20., szerda

Az első félmaratonom....

Nem, nem kezdem el újra a sztorit, hogy mikor és miért kezdtem el futni. Csak egy gyors összegzés az elmúlt időszakról: az első 5 km egyben való lefutásától számítom a futóedzéseket, azóta 92 alkalommal húztam cipőt, legtöbbször este, szinte éjjel. Ha egyben kellene lefutni az összes edzést 3 napot és 7 percet venne igénybe az attrakció, ennyi futrinka alatt 70 336 kalóriát égettem el, ez 130 hamburger kcal értékének felel meg. Szép kis summázás, mi? És én ott álltam 2013. november 17-én Siófokon, néztem a sok igazi futót, és nem értettem, hogy ki volt az a hülye aki indítványozta hogy én is odaálljak (lehet hogy én?), és egyáltalán, mi a fenét keresek én ott?

Valami azt súgta, hogy meg tudom csinálni. Valami azt súgta, hogy nem véletlen emlegeti úgy mindenki, hogy AZ ELSŐ félmaraton, mert már az első rajtjára várakozva a futók többségében a második gondolata (sőt akár nevezése) is ott van a küszöbön. Mert ha valaki ebbe belekóstol és eljut idáig, akkor annyi vége, gépszíj, vagy nevezzük ahogy akarjuk, kiszállni nehéz, ha csak nem lehetetlen.Nemcsak a megszokás, hogy már hónapok óta csinálsz valamit és ha nem lenne, akkor hiányozna... rákaptam, és amellett hogy kikapcsol, megnyugtat, ugyanakkor felpörget, a kellemes (jó néha akár kellemetlen) fizikai fáradtság mellett sokkal inkább feltölt a tudat, hogy igen, megcsináltam, hogy sorra teljesítem a kitűzött célokat, olyanokat amik csak rajtam múlnak, nem az időjáráson, a helyszínen, a körülöttem élő embereken, hanem csak és kizárólag az én szellemi/testi/lelki beállítottságomtól.. hogy akarom, és csinálom! ez az a mi fantasztikusan jó érzés, hogy folyamatosan előnyére változó tükörképemet meg se említsem. 

Na de eljött a nagy nap, vagyis az előtte lévő éjszaka, amikor is nem tudtam aludni semmit. Eleve úgy terveztük az egész siófoki kiruccanást, hogy családostul mentünk le és egy wellness hétvégével kombináltuk össze, mivel A.-nak előtte lévő nap volt a születésnapja, tulajdonképpen ez volt az ajándék is (részben). Család, nyugi, pancsolás, szauna... na de éjjel csak nem tudtam aludni. Még pár szó váltása barátokkal, biztatások begyűjtése, éjjel álmodtam hülyeségeket amire felriadtam (hogy elkések a rajtról, és mint kiderült többen is álmodtuk ugyanezt :D), 6:18-kor nálam már végleg reggel volt, és alig vártam hogy nyisson a wellness, magányos úszás-szaunázás relaxra vágytam leginkább, így szépen le is osontam, és megittam még egy isteni kapucsínót is a bárban, még reggeli előtt. Kellett ez a meditatív egy óra, rögtön jobban éreztem magam, aztán reggeli a családdal és futótársékkal, és kezdődött a készülődés... 

DO-val (futótárs, ugye) egyszerre indultunk a rajthoz, amit megközelítve a tetőfokára hágott az izgalom: valahogy nem értettük, mi a fenét keresünk mi ennyi igazi futó között. Ahogy számolták vissza a perceket, mi megközelítettük a saját rajt zónánkat (hihi, jó hátul, MÉÉÉÉÉÉG!), és vártuk az indulást... MINDEN lejátszódott bennem a rajt előtti két percben: a kezdetek, a tüdőkiköpős első száz méterek, az éjszakai futások, a majd' belehalós hegyes futások az erdőben, a hóségben való kínlódás, amikor a nagy meleg miatt még este 10-kor is vizet kértem egy kertjét locsoló embertől, mert a sajátom elfogyott, a barátokra, akik elindítottak az úton és átsegítettek a mélypontokon, azokra az emberekre akik a kezdetektől hülyeségnek tartották ezt az egész futás-mizériát, és persze a családomra, akik épp valamelyik medencében áztatták magukat várva, hogy majd kétésfél óra múlva a célban várhassák, hogy én is odaérjek. 

...és RAJT, és ahogy az öreg futók mondják, a rajtvonalnál ott marad minden, de tényleg MINDEN, és szó szerint úgy éreztem magam, mint aki szinte testileg, lelkileg és szellemileg teljesen csupaszon elindul az előtte álló 21,1 km-es úton, pontosan tudva, hogy végig fogom csinálni. SEMMIRE nem gondoltam már, csak az útra, a testemre, na meg a kilométer jelző táblákra, ahogy az endomondo bemondja hogy melyik km mennyi idővel sikerül, és közben a kontroll az agyamból: lassíts kicsit, mehetsz még, igyál vizet, egyél csokit/banánt. Minden más eltűnt, csak ezek a leglényegesebb utasítások maradtak meg, illetve amikor a 16. km környékén totál beállt a hátsóm és kezdett fájni, a nőgyógyászom örök érvényű szavai: amíg az anyuka mosolyogni tud, az még nem igazi fájás (mosolytesztet pipa, mentem tovább...), és az egyik esztergomi futó mondata a célkaput megpillantva: Siófokon már messziről látni a célt, de hidd el, az ott még tényleg nagyon messze van!, és nem elbízni magam még a 20. kilométernél sem, csak abban a pillanatban, amikor átléptem a célkapun. Vaaaaaaaaah, de jó volt most újra átélni! Hihetetlen érzés volt! A család integetett, örültek nekem, én is nekik, meg magamnak, hogy SIKERÜLT!!! 8 hónap munkája, párszáz kilométer a futóművemben elég volt ahhoz, hogy 2:30-as időbe beleférve lefussam a félmaratont. :D



2013. november 13., szerda

2013. november 11., hétfő

Én most olyan furán érzem magam...

"Anya én most akkora puszit adtam neked hogy örökre rajtad fog maradni. Akkor is ha olyan öreg leszel mint az Annus néni. És akkor is ha már el leszel temetve."

2013. november 6., szerda

Reggeli pillanat

A Kicsi már mellettem, a nagy ágyban alszik. Csissz-csossz-csissz-csossz jön A Nagy, ránk mosolyog, A Kicsi mellé fekszik, betakarja, ráteszi a Majmócáját és boldogan nézi az idilli hármasunkat. Lovely day...

Esti pillanat

Amikor egy megvételre váró miniszoknyát felpróbálva A. elé libbenek, és megkérdezem, hogy szerinte milyen vagyok, mire ő azzal-a-bizonyos-tekintettel mér végig és csak annyit mond UUUH, aminek következtében alig várjuk hogy végre elaludjanak a gyerekek, akkor valahogy nem érzem azt a 10 évet ami mögöttünk van. :D

2013. november 5., kedd

Nézz az ég felé!

...és vannak azok a reggelek, amikor úgy ébred az ember, hogy te jó ég, rajtam már csak egy repülőjegy segíthet. :)))

2013. november 4., hétfő

Szerelem az...

...amikor belenézel a szemébe és másképp dobog a szíved.

Ma reggel kaptam....

"Egy kapcsolat akkor tud végtelen lenni, ha nem válik unalmassá. Amikor a partnerek lépten, nyomon meglepik egymást. Ez nem egy feladat, házimunka vagy kihívás. Ez történik addig amíg két ember spontán és őszinte egymással. Abban a pillanatban amikor az egyik, a másik, vagy mindketten hazudni kezdenek, vagy cenzúrázzák a mondanivalót, mert félnek, hogy a másik megbántódik, vagy dühös lesz, vagy az én igazam nem felel meg, nem elég jó a másik elvárásához képest — akkor kezdődik a rutin, az unalom és az eltávolodás. Bátorság nélkül nincs igazmondás, bátorság nélkül nincs barátság, bátorság nélkül nincs izgalmas együttlét, nincs jó szex, nincs sírás, nincs nevetés."

Feldmár András