2014. október 9., csütörtök

De anya ez egy TGV!!!

Mondom Milánnak, képzeld, micsoda vonattal fogok utazni A-ból B-be - és mutatom a képet. Válasz a hatévestől: DE ANYA, EZ EGY TGV!!! (rá van kattanva a vonatokra, kicsit..). Mondom neki, hogy ez nem TGV, hanem egy Thalys, de csak magyarázta, hogy de ha ő mondja akkor az az, csak más színre van festve. Nem hagyott nyugodni a gondolat, utána néztem... hát a gyerek közel sem csak a fantáziáját villogtatta, sőt:

"Thalys PBA motorvonatoktól eltérően a Thalys PBKA motorvonatokat kizárólag a Thalys szolgáltatásért fejlesztették ki. Kívülről vörösre festett TGV POS-nak tűnnek, azonban technikailag hasonlóak TGV Duplex motorvonatokhoz, de nem kétszintesek. " - forrás: Wikipedia

2014. október 8., szerda

amúgy élünk...

Ezt a bejegyzést is meg akartam már írni vagy egy hónapja, igazából még tombolt a nyári szünet, amikor megfogant bennem az írás gondolata az ügy kapcsán.


A zénanyukám mindig hülye biliformára vágta a hajam, mert szerinte úgy volt praktikus. Hiába tiltakoztam ellene, meg rém ciki volt, egyszerűen le lett vágva, sőt nem is bilifazon volt az, hanem focista frizura, tudjátok, elöl meg oldalt rövid, hátul kicsit hosszabbra hagyva. Aztán most, hogy van egy rémesen kezelhetetlen hajú lányom, az ő hajának is nekiesne anyukám, mert hogynézmárki. Szofi viszont növeszteni szeretné, kb fenékig. Meg tudom érteni. Hihetetlen, hogy mennyi frusztráció kerül elő most így, felnőtt koromban, mármint előjött bennem az, hogy tényleg mennyire utáltam a hajam egész kiskamasz koromig, mert soha nem lehetett olyan, amilyennek én szerettem volna. Sírtam hogy bénán néz ki, utáltam az egész mizériát. Úgy 13-14 éves lehettem amikor már erélyesebben szót mertem emelni az ügyben. Nos Szofi esetében... nem vágunk és kész. És nem azért, mert nekem nem lehetett akkor hosszú hajam, akkor márpedig neki az lesz, hanem mert ő szeretne hosszút. Amúgy tényleg nehéz kezelni, de egyre ügyesebben fonok. :)