Konival ma féléves státuszon és oltáson voltunk. eredetileg 9-re lett volna időpontunk, amihez fél9-kor el kellett volna indulni itthonról, de a kisasszony sumák módon bealudt negyed9-kor, nekem meg nem volt szívem felkelteni ilyen aljas dolog miatt, mint az oltás. felhívtam hát a védőnőket, szóltam hogy 1 órát csúszunk (nem volt gond, kevesen voltak ma), és amíg Koni szuszmákolt, én úgy döntöttem lila napot tartok: előkotortam a lila szemfestékem, valamint lila pulcsit vettem fel és nagy lila fülbevalókat aggattam a füleimbe, miközben Ricky Martin énekelte dallamokra ráztam a hátsóm, töltődni kell ha csak lehet indokkal. :)
Koni időben ébredt, elnyargaltunk a ligába, megvolt a méreckedés (69 centi és 8750 gramm! tejóég...), meglepődtem, hogy nem kaptunk leszúrást azért hogy kövér (mondjuk hosszú is... ahh, tiszta anyja), ellenben dícséret-áradat volt a szépsége és a mozgása, beszéde miatt. szokás szerint büszkén távoztunk (miután lakmározott egyet mintegy fájdalomdíjként), majd hazafelé bandukolva ő elaludt, én pedig megengedtem azt a luxust magamnak hogy az immár bő 1 mérettel kisebb hátsómra vegyek két bugyit a kínaiban. megfordult a fejemben a lila körömlakk megvásárlása is, de nem akartam elherdálni az utolsó nálam lévő filléreket, meg hát elég egy napra egyfelé csapatni a pénzt.
hazaérve a babakocsiból éppen áttettem az ágyába, amíg elkészítettem a kajáját, és mire kész lettem, elaludt. nem is emlékszem, hogy a prevenarra így reagált volna bármelyikük is, bár lehet, hogy csak az időjárás teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése