szeretni sokféleképpen lehet. korábban egy barátnőtől kölcsönkapott könyvből olvastam a szeretetnyelvről, a lényege az, hogy többféle szeretetnyelv létezik. van aki a szép szavakból, van aki a másiknak tett szívességből és segítségekből, van aki a hasznosan együtt töltött időből (jó programokból), van aki a fizikai érintésből érzi vagy érezteti a szeretetet. gond akkor van, ha két ember szeretetnyelve egymás mellett fut: nem beszélnek azonos nyelvet - vannak ilyen párkapcsolatok, nem kevés. a szülő-gyerek kapcsolatban ez nem gond, mivel a gyerekünk nagy valószínűséggel ugyanazt a szeretetnyelvet fogja beszélni, amit mi magunk. a könyv viszont rávilágított arra, hogy a legjobb az, ha a szeretetnek minden nyelvét "beszéljük", és mindet be is tudjuk fogadni, persze különböző emberek lévén mindenkinél lesz egy rangsor, hogy mégis melyikre vevő leginkább.én telhetetlen vagyok, számomra mind fontos. :D
a gyerekekkel kapcsolatban a hasznosan együtt töltött idő, a szülői gondoskodás, ölelés egy alapfeltétel, jó esetben ez már születésük előtt adott.inkább az a nehezebb, hogy amikor dühösek ránk (az előző bejegyzésben említett falnak ütközések miatt például), akkor is biztosítsuk őket a szeretetünk felől. ez nálunk úgy néz ki, hogy amikor közlik hogy de én nem pakolok, mert, de akkor is akarom ezt vagy azt, vagy fellöki, megkarmolja a másikat, bizony következménye van (addig nincs ebéd amíg nincs rend, vagy nincs játék amíg nem végzett a "kötelességgel", bocsánatot nem kér és át nem öleli a másikat, stb), amihez kell egy keményebb hangnem, és be is kell tartatni a játékszabályokat (tehát nem úgy hogy egyszer mondom, majd vállrándítva megállapítom hogy na, megint nem hallgat rám). miután lecsengett a konfliktus, MINDIG leülünk és átbeszéljük. átölelem (érintés), elmondom, hogy ez és ez a dolog miért fontos (beszéd).persze dackorszak végén időnként van egy kis hüppögés és az ölelés lerázása, meg a visszaduma, hogy jó, de én akkor is csak egy iiiilyenpicit szeretlek most (és mutat egy hangyányi méretet a két kis ujjacskájával :D), én elmondom, hogy én akkor is nagyon szeretem őt, ha ilyet csinál, csak mérges vagyok, a kettő nem függ egymástól. (szirupcsöppenés).
még egy bekezdést érdemel ez a poszt, mégpedig azért, mert a gyerekeknek mint mindenben, ebben is fontos, hogy minta legyen a szemük előtt. ez (jó esetben) a harmóniában élő szülők felől érkezik, de aztán ahogy tágul az ismerősök köre illetve a látókör, úgy tanulnak meg egyre több mintát befogadni. az alapokat mindenképp mi adjuk, és ezt tudni az egyik legfontosabb dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése