ő az

ő az a gyermek, aki kivétel.

4 hónapos korában kinőtt két foga, azóta is vandálkodik velük (a nagyoknak 6 hósan jöttek az elsők).

3 hónaposan már minden nap kapott mást is az anyatejen kívül (a nagyok ekkor még csak kóstolgatták).

ő az, aki 5 hónapos korára elérte a 8 kg-t (a nagyok 6,5 körül jártak ugyanekkor), és a 68 centit (a nagyok 64 körül voltak ilyenkor).

ő az, aki 5,5 hónapos létére még mindig nem alussza át teljesen az éjszakát: vagy éjfélkor és 4-kor, vagy 2-körül és 5-kor ébred, igaz csak enni, aztán vissza is alszik egyből (a nagyok 6 hetesen már átaludták).

ő az a gyermek, aki 5,5 hónapos létére négykézláb rugózik, ezzel persze túlfárasztva magát, amitől néha őrjöng egy picit, majd végkimerülésében mégiscsak elnyomja az álom... pont félórával azelőtt, hogy indulni kéne a nagyokért. (a nagyok is ilyen jók voltak mozgásban, csak velük nem voltunk időhöz kötve, semmi miatt nem kellett őket ébreszteni).

na jó, beszédben van némi hasonlóság: egész nap be nem áll a szája, az eddigi repertoár a uáuáuuuááááá-val bővült (ami néha mámmámmá-nak hangzik), de van még nyányányá is.

ő az a gyermek, aki mellett a leginkább elfáradok.

és nem, továbbra sem hasonlít senkire, esetleg talán Apukámra, illetve... khm. az egyik fülét A-tól, a másikat tőlem örökölte. de tényleg! :)

ő az.