5. nap: Alvás van vagy nincs?

van. :)

mint az evés-hasfájás témakörökben, az alvás ügyében is magamból indulok ki. felnőtt fejjel talán toleránsabb vagyok magammal és a világgal fáradság esetén, mint egy gyerek, de azért lássuk be: ha egy felnőtt fáradt, és huzamosabb ideig, napról napra, hétről hétre nem alussza ki magát, az a mindennapjaira olyan hatással van, amit igen nehéz helyrehozni. a fáradt ember rosszabb kedvű, kevésbé kreatív, dekoncentrált, esetleg az étvágya sem olyan, mint máskor (vagy másnak). ugyanígy van ez a gyerekeknél: egy kipihent gyerkőc kevésbé nyűgös, jobb kedvű, jobb étvágyú, mozgékonyabb, kreatívabb mint egy felnőtt, sőt minden tekintetben kevésbé toleránst, tehát fáradtság esetén míg egy felnőtt akár csak türelmetlen és azt mondja hogy jaj ma olyan nyaff vagyok, egy gyerek hisztis.

úgy gondolom, hogy mint minden mást, az alvást is meg lehet tanítani a gyerekeknek, és ez is, mint minden más, szokás, szoktatás kérdése. azok az emberek/gyerekek, akik mindig csak úgy tudtak elaludni, hogy a szobában sötét volt, és körülöttük síri csend, szinte egy életre szóló szokást alakítanak ki a gyerekkori szoktatás végett. mondjuk én mindig is jó alvó voltam, de mindenképp megjegyezném, hogy 3 évig élni a Széna térnél, ahol a távolsági buszmegálló is van, a szinte éjjel-nappal dübörgő négyeshatos villamos vonala mellett rásegített a dologra: először zavart, majd fel se tűnt, aztán végül évekig ágyúval se nagyon lehetett volna kirobbantani az ágyból (legalábbis éjjel).

az alvásigény más. van akinek több kell, van akinek kevesebb, így van ez a csecsemőknél is. ami viszont fontos: ki kell ismerni a gyerekünket, és megtanítani neki azt (már csecsemőkorától kezdve!), hogy ha fáradt, akkor aludni KELL. el lehet jutni igen hamar odáig, hogy már maguktól akarjanak aludni menni, persze olyan időszakok is vannak, amikor közlik hogy nem álmosak (majd némi finom kényszer hatására 5 perc múlva mégis elalszanak :D). a lényeg a következetesség. a folyamatosan fáradt gyerek kezelhetetlenebb, rosszabb étvágyú, ez tény. a "nem akarok aludni, nem vagyok álmos" dumán át lehet látni: egy szülő ismeri igazán a gyerekét, el tudja dönteni, hogy tényleg csak nem akar, vagy valóban nincs rá szüksége? mert ha nem akar, akkor a mi kezünkben a döntés, hogy ragaszkodunk-e legalább egy kis csendes pihenőhöz, az ő érdekében. én ragaszkodom hozzá, ez a közös érdek. :)

próbálok nem dumálni túl sokat ezekről a témákról, de egyszerűen nem megy. :D