az első kilenc hónapot én megtoldanám azzal az időszakkal, amikor már kivitelezés alatt áll a babaproject, vagyis ez természetesen változó, nekünk általában +2-3 hónap a 9-hez képest, kivéve Szofinál, ahol -1 év volt, na de lássuk a lényeget. :)
várom. megjön? nem jön. ugye nem jön? 27. nap. érzem, tudom, hogy nem fog megjönni. tesztelek. egycsík. másnap is teszt. megint egy csík. akkor miért nem jön meg? harmadnap teszt... megint egy csík. és megjön. ja, elszámoltam, még csak ez a 28. nap. béna.
következő hónap. várom. vagyis dehogy várom! nem jön meg. nem, most tuti nem. érzem, biztos vagyok benne, pontosan tudom, hogy nem. most nem azért feszül a mellem. és már tutira émelygek a kávétól is. dehogy, nem görcsölök én rá, csak olyan jó lenne, ha... tesztelek. egycsík. másnap: egycsík. hamradnap: megjön. no comment.
következő hónap. mintha... á, de nem. de hátha mégis. azért ez most már tényleg olyan aktív hónap volt, hogy ennél aztán... főleg, hogy ennyi éve együtt, na. nem tesztelek. nem akarok csalódni. 28. nap. nemkellkávé. csak az ebéd. nem, az sem. teszteljek? nem, érzem, hogy úgysem jön meg. belső mosoly. nem, minek a teszt? tudom. pontosan tudom, hogy ketten vagyok. azért csak kéne... csak biztos ami biztos. de mi van, ha megint egy csík? inkább nem tesztelek. de mégis, legyen mit Apa orra alá dugni, hogy ügyi volt. na jó, majd reggel. elmegyek, megveszem, nembiromki, azonnalkétcsík. SIKERÜÜÜLT! tánc a fürdőszobában, és AZONNALI információmegosztás a büszke apukával. az elmúlt hónapok egycsíkjait ugyanis nem osztottam meg vele, így az azóta gyűlő feszültség (ez mondjuk nem a legjobb szó) kirobbanni készült már egy ideje. na meg nálam valahogy soha nem működött a majdekkor meg majd úgy elmondom haditerv, ahhoz túl türelmetlen és lelkes vagyok, és különben is rákérdezett volna, hogy mit vigyorgok egész nap?! :D
örömujjongás, kiplakátolnám. kérdések. én miért nem hányok? miért nem ég a gyomrom? doki? ekkor. jajjdesoká. fuj ez nem esik jól. fúj, az sem. hideg tej, az kell. biztos minden oké odabent? minden pisilésnél félve nézni, hogy ugye biztos nem jön meg még most sem? a minden nap kéne tesztelni gondolata, hogy kihúzzuk valami fél-bizonyosságban a dokihoz kapott időpontig. aaah, de jó is lenne a két csíkkal együtt valami tutibiztosgaranciapapír, hogy akkor mostantól számítva száz évig biztos hogy mindig minden a legnagyobb rendben lesz...
doki. uh. hűű, már ekkora? és dobog a szíve... és mocorog. mackóformája van. kiugranál a székből a boldogságtól... és akkor jönnek a számok. ekkora. dátum: akkor jön. na de fiú vagy lány? hahaha... majd.
mindjártelalszom. félig öröm-mámor, félig alvó-mámor. tökjó, mintha valami más világban léteznék.
hazaérünk, nevek. így hívják? ez hogy hangzik? végigzongorázom mind a száz lehetőséget, ami nagy hirtelen eszembe jut. de mi van, ha mégis lány (fiú) lesz? elvégre 50-50, ugye. most miért nincs hányingerem? ugye ez nem azt jelenti, hogy valami baj van?
auuh, gyomorégős reggel. remek. egy falat se. pedig állítólag ilyenkor enni kell. ha nem eszem, ég a gyomrom. ha eszem, hányingerem van. remek. tényleg ez kellett tegnap? nesze nekem.
hűű, már el is repült az első három hónap? a babaszoba terveivel Apát már rég kikergettem a világból, mint ahogy az "juuuj ez de cukiiiii, vegyükmeeeeeg" felkiáltásokkal is, egy-egy babaruha láttán. természetesen az egész rokonság, ismerősök, na meg a fél utca tudja már, hogy bővül a család, mi pedig azt is eltervezzük a gyerekszobával egyetemben, hogy hová megyünk vele először nyaralni. naná.
a hónapok telnek-múlnak, a hangulatban hullám hegyek és völgyek váltják egymást. hol lekes tervezgetés, aktív vészekrakás, hol enyhe melankólia, némi aggodalom. szülés? aaah, még messze van az.
32. hét. mindjártszülünk érzés. keményedések. semmit sem merek, pedig muszáj. gigapoci. aludni nem jó. jókedv, de köszönöm, inkább csak a semmittevés. csak a gyomrom ne égne ilyen veszettül...
36. hét. hosszúnak tűnik az eddig eltelt idő, valójában mégis olyan érzés, hogy hová repült ilyen gyorsan?? meg is jelent a gigapocak (a méretben hozzá pontosan passzoló fenékmérettel, természetesen). most már elég vacak a helyzet, a döbbent arcok, hogy "hűű, neked már nem sok van hátra!" és az itthúz a csípőm, ott nyom a derekam, beállt a vádlim folytonos nyafogásra késztet, pedig becsszó, hogy a legkiemelkedőbb jókedvben voltam. ellenben a fészekrakós-tervezgetős aktivitásom a tetőfokára hág. szülés? aaah, még messze van az. 4 hét... rengeteg. babaruhákat kell mosni, vasalni, feltölteni a készleteket: popsitőrlő, pelenka, ésatöbbi. mint aki azért foglalatoskodik ennyi mindennel, hogy gyorsabban teljen az idő. :)
3 hét... addig még simán belefér ez, az, amaz... takarítás, észveszejtő módon. haditervek, hogy mi van ha ekkor, mi van ha akkor kell menni. ki jön haza, ki lesz a tesóval, ... stratégia kell, és logisztika.
2 hét... örökkévalóság. doki, ctg, mosolyok, féllábonis, pedig korábban azt hittem, ez lesz a leginkább aggodalommal teli időszak. fenét. az eleje volt. most már annyira egyek vagyunk, hogy biztosan tudom, hogy minden rendben van, bízunk egymásban hogy tudjuk: minden rendben is lesz, minden halad a maga rendjén és idején.
1 hét... még ezt, még azt, még amazt. doki, ctg, sehogy sem állunk, de nem is baj, jön majd, amikor úgy kell. ismét aktívvan, átaludt éjszakákkal, gyomorégés nélkül, aggodalommentesen, teljes testi-lelki harmóniában várjuk, hogy majd amikor Ő is úgy érzi, elinduljon, hogy megismerjük egymást egy másik oldalról is.
eljött a kiírt nap. vagyis nem. mert ha így számoljuk akkor ez, ha a 12. uh-t nézzük akkor az, ha a legutóbbi uh-t, akkor pedig egy harmadik dátum jön ki. az egyik szerint most, a másik szerint 3 napja, a harmadik szerint majd még csak 3 nap múlva ... vajon mikor? talán még ma? vagy 1 hét múlva? biztos, hogy észre fogom venni, hogy mikor? elfolyik a magzatvíz?
és végül, egy hosszú, de pont megfelelően hosszú idő után, amikor mindketten úgy érezzük, hogy eljött a mi időnk, elindulunk a nagy közös kalandra, a szülőszoba felé. két fájás között mosolygással, abban a biztos tudatban, hogy már csak pár óra, és összebújhatunk. az első ölelés... kis pisze orrára adott puszik, ezt képzelni el minden két fájás között, és ha megy, közben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése