hiszek abban, hogy akkor mennek jól a dolgaink, ha néha megállunk, és belenézünk a tükörbe. persze ez nem mindig megy csak úgy, időnként kell, hogy valaki odaállítson.
amit ott látunk, az nem mindig tetszik. általában látunk jó dolgokat, amikért meg is dicsérhetjük magunkat, jogosan, mert ezek a saját erényeink, viszont látunk olyan dolgokat is, amik nem tetszenek. ilyenkor sokan elfordulnak (ha már képletesen írom: jajj, nem tetszik a nagy hátsóm, inkább oda sem nézek!), lehet másra is fogni a felfedezett hibát (3 gyereket szültem, minden nap főznöm kell a családnak, nincs időm sportolni, stb), de ezek mind kifogások. felfedezni a saját hibáinkat fájdalmas dolog, szembe nézni vele, és belátni, hogy ezek tényleg a saját hibáink, még fájdalmasabb. megrovás helyett viszont sokkal jobban tesszük, ha megpróbálunk változtatni rajta (ha nem tesszük, úgyis mind gyakrabban küldenek majd a tükör elé minket).
olyan ez, mint egy befektetés, csak itt olyan dolgot kockáztatunk, amik amúgy sem hoznak hasznot, viszont kapásból dupla (sőt tripla!) nyereségre tehetünk szert: először is megszabadulunk a minket hátráltató tulajdonságainktól (és az ezzel kapcsolatos tükörkép által generált fájdalomtól is), és nyerünk helyette valami jót. a hármas szorzó meg már csak azért, mert ha javítjuk a hibáinkat, azt a körülöttünk élők is értékelni fogják, másképp fognak viselkedni velünk, ami ugyancsak jó érzés.
persze ez nem ilyen egyszerű. néha többször kell ugyanazért a dologért tükör elé állni. ez nem kudarc, csak egy jel, és mindig újabb lehetőség arra, hogy újra és újra nekifuthassunk. van aki a tükör elé sem jut el, vagy amint meglátja, gyorsan összetöri azt, mert annyira nem tetszik amit benne lát. én örülök, hogy olyan barátaim vannak, és mindenekelőtt olyan családom, akik néha odaállítanak. persze ez az adott pillanatban nem esik túl jól (sőt!), de a végeredmény mindenképp a boldogság felé vezet, aminek a kulcsa a fenti képlet alapján tényleg csak a mi kezünkben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése