a péntek az én napom! általában így indul a reggel. várom már az esti táncot, és ennek a jegyében telik az egész nap: már délelőttől latin zene szól. ágyazás, rendrakás, porszívózás, főzés, játék... mind-mind emelkedett hangulatban, tánclépésekkel tarkítva, és ahogy közeledik az este 7 óra, annál jobban zizeg minden porcikám.
mindig szerettem táncolni, de ez most több mint egy buli. a "köznyelvben" zumba néven fut, a miénket egy salsa oktató lány tartja, 100%-ban latin tánc elemekkel, semmi ugrabugra, tényleg olyan érzésem van, mintha valahol a Karib-tenger partján buliznánk, már csak a mojito hiányzik. :)
tulajdonképen nem is csak fizikailag tesz nagyon jót, hanem szellemileg is: úgy eltelik az az 1 óra, hogy teljesen ki tud kapcsolni az agyam, mert hát sem félszemmel sem félfüllel nem kell figyelnem senki és semmi másra, sőt oda is kell koncentrálni a zenére meg a koreográfiára, így hát ha hullafáradtan is érek oda, a vége mindenképp egy valamilyen szintű felfrissülés.
az óra felépítésében az is nagyon jó, hogy aki életében először vesz részt ilyenen, az is gond nélkül végig tudja csinálni. aki többedszer, az megpróbálja jól csinálni. akinek van hozzá érzéke és gyakorlata is, az már majdnem profin végig tudja csinálni, de rájön, hogy a csípőjét nem úgy, és nem akkor, és nem csak annyira kell rázni, fordítani, tekerni-csavarni. ha megpróbálja, rájön, hogy az óra felére beáll mindene, és a mozgása olyan lesz mint egy frissen kivágott tölgyé. és akkor még nem beszéltünk a jó kis sambás cicirázásról, ugye.
azért a salsa-rész már egész jól megy... és az óra legvágyottabb része továbbra is a a cha-cha-cha Marc Anthonyval. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése