nassnap

vannak olyan napok, amikor semmihez nincs kedvem. ha egy pihentetőnek egyáltalán nem mondható éjszaka után még korán is kell kelni reggel, hideg van, sok a tennivaló, de a sok dolog töredékéhez is csak tessék-lássék módon fogok hozzá (aztán még azt is félbehagyom, ha úgy tetszik), mert legszívesebben egy wellness hotelben kényeztetném magam családostul, ahol jókat lehetne enni-inni-pancsolni anélkül, hogy nekem bármit is kellene főznöm, asztalra tennem, pakolnom, ésatöbbi. de persze ne legyek telhetetlen, és annyira nem is vagyok pofátlan, hogy csak úgy heverésszek kedvemre naphosszat (mert akkor ki főz? ki készíti el a gyerekeket oviba? ki készít pempőt a legkisebbnek? ki teszi tisztába?), csokival kompenzálok. meg lekváros kenyérrel. de lehet sütök valami sütit is, biztos ami biztos, miután megittam a mézes-fahéjas kapucsínót. mindezt úgy, hogy közben latin zene szól. hmm. nem is olyan rossz ez a nap. juteszembe, este még tánc is lesz.