szintén egy szülőket megosztó témakör, és szintén egy olyan, ami teljesen másképp működött régen, mint ma. véleményem szerint viszont, ami régen is és ma is, és bármilyen elveket valló szülők esetén elengedhetetlen: a kezdeti lendülettel elsősorban a szülőnek kell rendelkeznie.
mert azért régen ugye, gondolhatta azt is az anyuka, hogy végül is aztán tökmindegy, hogy textilpelusból vagy bugyiból mos-e naponta több darabot, most viszont maga a pelenka olyannyira észrevétlenül szippantja magába a nedveket, hogy szülő és gyermek legyen a talpán, akit ez úgy igazán zavar, mondjuk egy-másfél éves korban. nincs mit szépíteni rajta: baromi kényelmes megoldás ez babának-anyának, és tényleg erőt kell venni magunkon ahhoz, hogy észrevegyük, és hogy észre akarjuk venni azt, hogy bizony a gyerkőcünk is készen áll a szobatisztaság felé vezető úton való elindulásra.
ami szerintem mindenképp fontos, az odafigyelés, már pelenkás korban: venni a fáradságot, és tényleg észrevenni, hogy mik azok az időszakok, amikor száraz a pelenka, és mikor kerül bele valami. ha például pucérkodás van, mikor képes visszatartani, illetve a dolgok sarkalatos pontja a széklet, ami sokszor, sok gyereknél ijesztő - így voltunk mi Milánnal, amikor kb másfél évesen először pisilt bilibe, és véletlenül kaki is jött, annyira megrémült, hogy majdnem 3 éves koráig kaki esetére visszakérte a pelenkát.
aztán persze ott vannak a visszaesések, amiket én nem feltétlen neveznék annak, inkább mondanám hogy alkalmi baleset, meg hát azok az időszakok, amikor a gyerekek sajnálják az időt arra, hogy elmenjenek a wc-ig, és már csak akkor indulnak el, amikor nagyon-nagyon-nagyon kell, és persze hogy becsorog az első pár csepp. de ez pont az a kor, amikor így vannak minden kötelezettséggel és szükséglettel: a játék olyannyira fontos, hogy nem érnek rá enni, inni, és legfőképpen aludni és rendet rakni ugye. :)
a magam részéről azt tartom jó (és bevált) módszernek, hogy ha összegyűjtöttük az erre feláldozandó energiát, figyelmet és mosóport, vegyük le a pelust és adjuk rá a bugyit/alsógatyát a töpörtyűre, hadd érezze azt, hogy mikor alkotott valamit. az úgynevezett leszoktató pelusnak nem vagyok a híve (szerintem elsősorban pénzkidobás), bár biztosan van, akinek bevált. ennél fontosabb a siker esetén a dicséret, baleset esetén pedig inkább a vigasztalás mint a szidás, de egyiket sem túlzásba vinni, mert az sem jó ám, ha ebben az időszakban ekörül forog a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése