ez az a téma, ami minden babát (és családot) érint, hozzáállástól, módszerektől, elvektől és tévkhitektől függetlenül. előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor elkezdenek kibújni a fogacskák, amikor a babák rágással, intenzív nyálképződéssel, és még annál is intenzívebb nyűglődéssel jelzik azt, hogy nemsokára koccanhat a kanál... persze jobb esetben csak azt vesszük észre hogy koccan, semmi előzmény. igen ám, de ha a metszőfogak nem is, a rágók már biztosan megkeserítik az aprónép életét - a szülők éjszakáiról már ne is beszéljünk.
immár a harmadik gyerkőcnél jutottunk el a fogzás okozta kínokig. először még hittem a homeopátiás golyócskákban, a borostyánláncban, de az igazat megvallva arra jutottam, hogy inkább alkati kérdés az, hogy ezt ki hogyan viseli. a fogra/ínyre kenhető szerek már más kategória: nálunk beváltak ugyan, de csak kemény 5 percre. a lényege ezeknek az, hogy egy kicsit elzsibbasztják/hűsítik az ínyt, ami átmenetileg jó, de csak átmenetileg,... ettől még nem fog békésen szunyókálni a manó egész éjjel. a fogzás egyébként Konit viseli meg leginkább, a nagyoknál, ha jól emlékszem, csak a rágófogak növesztésénél, Koninál már a metszőknél is volt hogy alkalmaztuk a tuti biztos módszert: nappal rágóka (hogy dolgozzon az íny, ezzel késztetve a fogat az áttörésre), és bár kínkeserves néha, mert fel-felsír ha épp úgy találja el, de hát ez ugye olyan mint a szülés, akkor hasznos, ha fáj. éjszakára pedig, én, a gyógyszerellenes bizony fájdalomcsillapítót adok: nemcsak a saját nyugalmunk érdekében, hanem mert neki is jobb, ha nyugodt az éjszakája, és kipiheni magát a következő napra.
igazából még lelkiismeret furdalásom sincs miatta, tekintve hogy évente 1 antibiotikum-kúra fordul elő nálunk /család (azt is nagy duzzogva, ha a doktornő TÉNYLEG meg tud győzni, hogy muszáj), szóval nem belőlünk fog meggazdagodni a gyógyszeripar, de itt is, mint általában, magunkból indulok ki. mi felnőttek el tudnánk-e úgy aludni, vagy milyen lenne az éjszakánk, ha közben fáj a fogunk (fejünk, akármink)?? ha alszunk is úgy-ahogy, nem lenne túl pihentető, igaz? akkor neki? aki szegénykém ráadásul azt sem tudja, hogy mi ez az egész? hogy miért kell neki végigszenvednie mindig azt a pár napot havonta? szóval igen, mindemellett az őszinte sajnálat és vigasztalás persze létszükség. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése