kérlek ne vágj semmit hozzám (vagy a monitorhoz), de én hiszek abban, amit Tracy Hogg írt: hasfájós gyerek nincs.
nemrégiben írtam arról, hogy Konival bajlódunk esténként, hogy 7-körül rájön a nyaff, és ez tart legalább 1 órán át. na jó, konkrétan ordított. többen kérdeztétek kommentben és e-mailben, hogy nem lehet-e, hogy fáj a hasa? akkor megmosolyogtam, mert bár nem írtam róla, de véleményem szerint hasfájós gyerek tényleg nincs, ehelyett van egy anya (a fenti sztori alapján pl én), aki nem jön rá, hogy mitől ordít a gyerek már 1 órája.
mindenképp szeretnék különbséget tenni a "hasfájós baba" és a "fáj a baba hasa" kifejezések között.
mivel a babáknak az újszülött kortól egészen mondjuk 1 éves koráig folyamatosan változik, alakul, fejlődik az emésztőrendszere, mindig újabb és újabb dolgokkal, ízekkel, állagokkal, összetevőkkel kell megküzdenie, nyilvánvaló, hogy ez nem mindig megy zökkenőmentesen. gondoljunk csak magunkra: felnőttként sem ugyanúgy halad át rajtunk egy szilvalekváros pirítós és egy székelykáposzta, ugye. ha rájövünk arra, hogy a babánk hasa fáj, akkor arra az itatás (mivel általában a tele pocak fáj, nem etetnék rá), tornáztatás jó megoldás lehet, ahogy a meleg, a függőleges testhelyzet is. induljunk ki magunkból: meg kell mozdítani a dolgokat odabent, hogy az ami nyom, feszít, elmozduljon arról a helyről. ilyenkor egy pár puki vagy egy jó adag kaki általában megoldja a gondot, elmúlik a nyűg is.
viszont azt gondolom, hogy olyan, hogy egy gyereknek minden nap x-y óra között fáj a hasa, nemcsak hogy furán hangzik, de szerintem képtelenség is, ilyenkor más lehet a gond. ha nagyjából tartunk egy napirendet, elképzelhető, hogy az neki nem tetszik, és így jelez. Koni pl van, hogy már nagyon nyűgös, nagyon fáradt, és ilyenkor előfordul, hogy emiatt feszíti magát minden irányba, de megvan a technikánk az elalvásra, és ha nem zavarja meg olyankor semmi, pár órára kidől, és mosolygós, jókedvű csajszit kapunk vissza utána. amikor nyáron írtam az esti kínlódásokról, beletelt egy kis időbe, de akkor is sikerült rájönni, nem a hasa fájt minden este, hanem a társaságunkra vágyott (igaz utána még nehezebb volt elaltatni, mert túlfáradt tőle, de hát akkor volt együtt a család, miért is hagyta volna ki a bulit?).
sokszor olvasok olyanokat, hogy hasfájás esetén kúpot, szirupot, szélcsövet használnak, és megoldja a problémát... erről csak annyi a véleményem, hogy szegény gyerekbe beledugnak egy csomó mindent, csak nyugi legyen, .. hát nem csoda ha megnyugszik, miután kihúzzák belőle. nem beszélve arról, hogy így el is lustul az emésztőrendszer, nem szokja vagy tanulja meg, hogy maga oldja meg a gondokat: épp mint a felnőttek, akik évek óta csak akkor tudnak wc-re menni, amikor hashajtót vesznek be. továbbá én általában abból indulok ki, hogy ha nekem lenne ilyen gondom, mit tennék magammal? nyilván nem dugnék semmit a hátsómba, hogy megszűnjön a kellemetlenség. ha ilyenkor (pl fórumokon előfordult már) megkérdeztem, hogy az anyuka adott-e inni a gyereknek, akkor az esetek jelentős részében kiderül hogy nem, vagy azért mert még kicsi hozzá, vagy azért, mert az ő gyereke nem szokott inni, alig lehet belediktálni a folyadékot (és akkor klikk az előző bejegyzéshez).
azt továbbra is tartom, hogy lehet, hogy tévedek. lehet, hogy a mi módszereink másnál valamilyen oknál fogva nem kivitelezhetők. lehet, hogy tényleg csak baromi szerencsés vagyok, hogy nálunk bevált, de már háromszor bevált, úgyhogy én hiszek benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése