Na kezdem még az elejéről, mert bár nem tűnik úgy, de rég írtam már a futásról, meg hát van inspiráció is meg minden, szóval mesélni való dögivel.
Történt ugyanis, hogy múlt hét szerdán nőgyógyásznál voltam (hagyományos éves meetingen), a doki rám nézett, és mosolyogva kérdezte, hogy hát magával mi történt? Ki van cserélve! Én meg csak nemes egyszerűséggel azt feleltem: hát... minden rendben, boldog vagyok és.. futok. Tudtam, hogy felcsillan majd a szeme, mert hogy évek óta fut, de az csak vizsgálat közben derült ki, hogy mennyire (rossz az aki rosszra gondol, rendszerint vizsgálat alatt beszélgetünk nyaralásról meg effélékről, így eszemben sincs szorongani vagy bármi ehhez hasonló, amíg ő Turkesztánban jár): túl van már több maratonon, sőt jövőre az ironman-en indul! :-o Kérdezett a terveimről, elmondtam neki az idei félmaratont, gratulált az elhatározáshoz, majd szinte utasításba adta, hogy jövőre a maratonon találkozzunk... Én mondtam neki, hogy hát ahhoz le kell futnom a felet, hogy legalább elképzelésem legyen arról, hogy mit is vállalnék jövőre, de ha jövő novemberben úgy gondolja, várhat a célban a Balaton partján, mire ő, hogy nem-nem, a budapestin kell indulni, mert hogy az ilyen meg olyan, és hihetetlen nagy élmény lesz, és el kell hinnem, hogy aki lefutja a felet, annak megy az egész is, persze rengeteg munka és kitartás kell hozzá, de menni fog, és akkor jövő ősszel találkozunk?! Hehh... nőgyógyászati javaslatra maratont futni 1,5 év múlva? Van ilyen? mondtam is, hogy ha behúz a célig akkor talán vállalom, azt mondta menni fog, és azért is mondta a budapestit, mert ott ez működik - hát jó. Remélem nem mint orvosra lesz rá szükség, vagy egyáltalán nem is lesz rá, de az tuti, hogy ha ott lesz és találkozunk, én a nyakába ugrom. Igaz ezeket a sorokat még magam sem hiszem el, hogy mi motoszkál a kis fejemben, meglátjuk. Tekintve, hogy a maratonnál is nagyobb álmaim (céljaim?) vannak, akár még reális is lehet a dolog, de ez tényleg nem kis munka (és idő), szóval meglátjuk, hogy mit mikor. :))
Szóval a múlt hét szerda egy koncerttel folytatódott, ahová barátokkal mentem, és csütörtök hajnalban fél3-ra sikerült ágyba kerülnöm, sajnálatomra Koni szerint így is fél6-kor már reggel volt, szóval mondhatni rövidre sikeredett az éjszaka. Vagy túl hosszúra? Mindegy is.Próbáltam átvészelni a napot, a nagyok még táborban voltak, de úgy dőltem-borultam, hogy az esti futásra gondolva szinte sajgott minden porcikám a fáradtságtól, és le is mondtam a futótárssal való fartlekezést, mondván hogy na arra éééén biztosan nem leszek képes. Még fél 9-kor is latolgattam a 9-kor való indulás gondolatát, hogy aaah, nem, majd holnap, na de vasárnap hegymenet, az előtt nekem pihenni kell, különben nem bírom végigcsinálni, mese nincs... csak elindulni nehéz. Na így szokott ez lenni, ha az ember nyafog, annál jobban teljesít, igaz csak 6 km-t mentem, de igen jó tempóban, és furcsamód a fáradtságom is nyomtalanul elmúlt. :)))
Vasárnap reggel futóklubos futás a hegyen, ezúttal hárman voltunk, sokkal jobban ment mint az első, és bár szarvast nem láttunk, megnéztem a talajt borító köveket kicsit közelebbről: akkorát estem a 6. km-nél mint az ólajtó, jól lezúzva a térdem. Azért is féltem a terepen való futástól, mert béna vagyok és csámpás, és parázom attól hogy megbotlom vagy megcsúszom valamiben, na hát féltávig most elég erősen bennem volt a gondolat, hogy jaj nem eshetek el mert szombaton futnom kell Esztergomban, féltávnál megnyugszom, rá két kilire meg zakózom, na kérem, ilyen a gondolat teremtő ereje. Még mindig sebes és kicsit dagadt, jegelem meg kenegetem és már csak akkor fáj ha megnyomom, és eléggé kéne futnom a szombati verseny előtt még egyet, de nagy a dilemma, hogy inkább gyógyuljak meg teljesen és hagyjam a futást, vagy fussak ma egy lazarövidet hogy mégis formában legyek? Bár annyira nem hátráltatott az esés vasárnap, hogy ne tudtam volna befejezni a távot, simán mentem vérezgető lábbal még 2,5 km-t, délutánra azonban sántítás volt, mostanra sokkal jobb, fene tudja hogy mivel tennék jót és/vagy rosszat, de majd még estig kitalálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése