Tegnap volt a várva várt Buena Vista koncert a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadon. Most először A-val mentem el, kicsit izgultam is, hogy vajon hogy fogja magát érezni, ugyanis ő nem az a koncertre járó típus, jól bevált már hogy én megyek, ő pedig inkább családozik, meg mondjuk mindketten akkor vagyunk a leginkább nyugodtak a gyerekek felől, ha a másikunk van velük a távollétünkben. Na de a Buena Vistát ő is nagyon-nagyon szereti, és szerette volna mégis megnézni és hallgatni őket élőben, amíg van rá mód, mivel több tag már az égi zenekarban játszik.
Azt kell hogy mondjam: nem csalódtunk. Fergeteges bő kétórás bulit csináltak a "nagyszüleink". Megint csak azt kell mondanom, hogy egy ilyen koncerthez a Müpa nem a legjobb választás, sokkal jobb volt így szabad téren, aki akart (márpedig sokan akartak) felállhatott táncolni, volt hely, és fergeteges hangulatot csináltak az öregek, volt tüzes forróság, nagy nevetés, szerelmetes pislogás meg minden ami kell egy ilyen estén, lobogtak a kubai zászlók is, Barbarito Torres a már jól megszokott módon gitározott a háta mögött (legközelebb Milánnak is jönnie kell, imádja!). A koncert végén természetesen mindenki állva tapsolt, és a végkövetkeztetést mi is levontuk: így kell élni! Vidáman, mosolygósan, zenével, táncolva.
Az sem volt elhanyagolható egyébként, hogy a zurammal kettesben sétálgattunk a Margit-szigeten és a Duna felett, lehet hogy most nevettek egy jót, de ilyen még nem volt. :D Igazából azt sajnáltam egy kicsit, hogy arra már nem jutott idő és energia hogy beüljünk valahová egy pohár valamire, vagy egy vacsorára, A. már 7 napja dolgozik folyamatosan, szünnap nélkül reggel fél6-kor megy, este fél7-kor jön hétvégén is, és ez még így lesz egy pár hétig, így is hulla volt, örülök hogy ezt a koncertet sikerült összehozni, főleg hogy már május óta vártunk rá. 11 után értünk haza így is, gyermekszuszogások ellenőrrózése után ő beájult az ágyba, én még pörögtem itthon úgy félórát, mire mellé tudtam bújni én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése