amikor az ember naphosszat a csemetéivel van, már megtanulja azt a külön nyelvet, amit nem beszéddel fejeznek ki egymás felé (vagy felém), hanem a viselkedésükből, hanglejtésükből sejthető, hogy mi is lehet a háttérben.
gondolok itt például arra, hogy már pontosan tudom, ha a nagyok játszanak, és az egyik hirtelen fennhangon visítani kezd, akkor most épp megsértődött (hagyom, hogy lerendezzék), műbalhézik mert a másik elvette/meghúzta/eldobta és kifejezetten az én figyelmemet akarják felkelteni a fülsiketítő hanggal, hogy avatkozzak közbe (hagyom, hogy lerendezzék, főleg ha nem tudom ki kezdte... ), fáradtak már, és ezért minden apróságra így reagálnak (ilyenkor elkurjantom magam, hogy ebéd/vacsora és utána nyugovóra térnek), vagy pedig tényleg komoly baj van (rohanok és megoldjuk). ezeket persze hárman háromféleképp "közlik", és úgy gondolom hogy ha az ember figyel, kiismeri a gyerkőceit és tudja, hogy mikor mi lehet a gond.
ennél egy kicsit nagyobb figyelmet és gyermekismeretet igényel az, ha a gyerkőc viselkedése változik meg hirtelen: ebben Milán az igazán profi: ma ebéd közben elkezdett felugrálni az asztalról, pöszén beszélt, nem is a megszokott stílusában, hanem kissé magasabb hangszínben és nyunyorgósan, megsértődött amikor rászóltam, hogy ebéd közben ne furulyázzon (erre eldobta a furulyát és kiszaladt a kertbe :-o). és akkor bevillant, hogy most ismét itt volt ML két napig, , és ebéd után haza készült, Milán akkor viselkedett így legutóbb, amikor ML Tenerifére készült haza tőlünk, hosszabb időre. szóval felismerve a viselkedés-üzenetet, megkértem, hogy üljön már vissza az asztalhoz, egy fontos dolgot szeretnénk vele megbeszélni: hogy ML nem sok időre megy, és nem olyan messzire, hanem oda ahol a háza van, és milyen jó lenne, ha majd Apával elmennének megcsinálni ML kertjét, mert hogy szörnyű állapotban van, és elkél majd a férfimunka... láss csodát, minden meg is oldódott azon nyomban. :)
ilyenkor azért hálát adok sorsnak, hogy megtehetem hogy itthon vagyok velük naphosszat, és ráhangolódhatok minden rezdülésükre, mert mondjuk munka+házimunka+sport+szórakozás után lehet hogy egy laza kiakadás-menjbüntetésbe lett volna a válaszom a "nemnormális" viselkedésére, holott normális az, ha odafigyel az ember és egyből levágja hogy mi a gond. és amúgy milyen fura, hogy pont ő a legérzékenyebb hármuk közül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése