a minap egy MAGYAR üzlethálózat hentespultjánál gyökerezett földbe a lábam, aztán a kirakott szórólapokból hoztam is egyet, hogy áttanulmányozzam, hogy tényleg-e, és komolyan-e, és különben is.
a marhahúsról már korábban is beszélgettünk pár barátnőmmel. manapság igen gyakori az allergia, asztma, ekcéma, stb... ezek kezeléséhez cink tartalmú készítményeket szoktak elrendelni a fehérköpenyesek (mármint most nem a hentesekre gondolok :D). utána néztem, hogy hogy lehetne ezt kikerülni, étellel bevinni a szervezetbe. az egyik legjelentősebb cink forrás pl a marhahús. és tényleg: régebben (mondjuk úgy húsz éve) még gyakran ettünk marhahúst: a leves, a gulyás, a pörkölt kéthetente az asztalon volt, nem beszélve a marhapárizsiról (amiben még nem, vagy mondjuk nemcsak szója volt), meg az egyéb marhából készült ínyencségekről. manapság szinte ünnepnap, ha marhahús kerül az asztalra, ugyanis iszonyú drága lett, a szürke marhát meg majdhogynem csak a történelem és biológia könyvekből ismerik majd meg a gyerekeink.
erre mit látok most? vegyünk JAPÁN marhahúst. nagyon különleges, meg világhírű, meg legpuhább és leglágyabb, ha a szilveszteri tatár bifszteket ebből kívánnám összerittyenteni, mindössze 35 000 Ft-ot kellene leperkálnom egy kiló bélszínért, mondjuk. :-o de ne vágyjunk nagyra, vehetünk rostélyost is tizenöté'. ez most komoly? egy ilyen bolthálózat miért nem a szürke marhát tolja az orrunk elé??? én komolyan azt hittem, hogy ez ügyben elkezdtünk jó irányba haladni. :-I
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése