2012. november 8., csütörtök

facebookos szembejövős

"Ott ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. A sérelmein csak a gyenge rágódik, ha erős vagy, odacsapsz, és nem is foglalkozol a megbocsátás gondolatával, hiszen aki bántott az saját szegénységi bizonyítványát és önértékelési problémáját tárta fel!

Ki is a gyenge? És kiről is szólnak a hallott vélemények????
Azt kérded: hogyan lehet megbocsátani? Gyakori kérdés, mert mindenkit sok sérelem ér, és ne
m jó magunkban hordozni a harag vagy a sérülés érzését. De tudnod kell, az ember negatív véleménye mindig a saját önértékelési zavarát tükrözi! Tehát az a gyenge aki bántó szavakkal vagy tettekkel próbálja lehúzni személyiséged! Ez csak a gyáva emberek trükkje.

Ha egy ilyen kérdést kapok, először megkérdem magamtól: én mit teszek ilyenkor?
Döbbenten tapasztaltam, hogy engem nem igazán ért sérelem, vagy csak nem vettem észre. Amikor szembesültem vele, akkor baj volt. Gyenge voltam. Sokat vizsgáltam ezt a kérdést, és rájöttem, hogy csakis ott lehetett megsérteni, ahol gyenge voltam. Ahol erős voltam, ott egyszerűen nem vettem észre. Nem volt mit megbocsátani.
Mások azt mondták: "Nem szép, amit összehordtak rólad! Csúnya dolog, amit tettek veled irigységből, rosszindulatból! Miért hagytad?! Miért tűrted, hogy tönkretegyék a hírnevedet, hogy megcsaljanak, elhagyjanak, becsapjanak?" 
Tűrtem? Nem, csupán megengedtem mindenkinek a saját bal lépéseit megtenni! Ez az Ő jellemüket igazolja, nem az én lelkem súlya ez a hazugság. A sérelem és a lelki bánat amit Ő okozott az nem az én karmám, hanem annak kell majd törlesztenie aki engem becsapott! Ha az én lelkem tiszta és mindig az igazat mondom, vállalom tetteim, nem kell elszámolnom a lelkiismeretemmel! Tehát a mások hazugsága nem fájt. Nem sérültem. A megbocsátás művészetét nem ismerem, mert még nem volt mit megbocsátanom. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez az igazság. Tudod, miért van így? Mert csak a gyenge sérül bennünk, az erős soha.
Más szóval: ott ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.
Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy "Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?" Ezen a ponton dolgozni kell magadon. "Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!"
A megbocsátás elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz.
A valódi önbizalom sérthetetlen. ;)"

/Gondolat/

2 megjegyzés:

  1. Huh, hát ez nekem egy kicsit nagyon filozófikus volt. Nem tudom, mi történt, de azért eléggé foglalkoztat. Én nem szeretek bejegyzéseket írni magyarázat nélkül, az az olvasóval mindig kicseszés. Ha gondolod, írj róla mailben.

    VálaszTörlés
  2. nem velem történt, mindenesetre általános érvényű a dolog. szerintem mindenki életében történik olyan, hogy a háta mögött negatív dolgokat terjesztenek, merő irigységből vagy rosszindulatból, amik sokszor hazugságok. egy ilyen esetre vonatkozik ez a bejegyzés is.

    VálaszTörlés