napról napra azt hiszem, hogy jobb lesz, aztán persze rosszabb. tegnap, éppen amikor a kifliket formáztam (ejjh de jó lett, 16 kifliből 3 db árválkodik a kosárban, egyetlen kritika amiatt ért, hogy miért csak 3-at mertem köménymagosra csinálni :D), az egyik a takony miatt volt nyűg, mert nem tudott aludni, a másik lázas volt, a harmadik meg hasmenéssel szaladt a wc-re. az a szerencse, hogy Koni orrdugulásától való szenvedést kivéve alapvetően jókedvű a család, aktívak, csak hát sok ez a bezártság nekem is, nekik is, és néha egymás agyára megyünk: én a türelmetlenségemmel, ők az energia-túltengéstől, és nem értik, hogy miért nem lehet kimenni meg oviba menni, ők nem érzik magukat betegnek. én sem érzem őket annak, de a 39,4 fokos láz és a brutálisan sűrű zöld takony nem éppen az egészség jelei. szóval itthon maradnak egész héten, egyrészt mert az oviban igen ferde szemmel néznének ránk, hiába érzik jól magukat, ez a zöld cucc bizony esélyes hogy fertőz (nem véletlen van ez a körforgásos hullámvasút náluk).
egyébként pedig a tegnapi volt az a nap is, amikor szintén kifliformázás közben rájöttem valamire, amit régóta sejtettem (egy barátnőmmel kapcsolatos dolog), és nagyon-nagyon felhúztam magam, egyszerűen nem tudom elviselni a másik háta mögött való kibeszélést, főleg ha hazugságokról van szó, és kb ugyanekkor történt az is, amikor A. azt mondta, nem tudja mikor ér haza este (végül 9-re futott be, farkas éhesen. lehet ezért fogyott annyi kifli? :D).
szóval bízom abban, hogy ha már a mindenféle bolygóállásoknak köszönhetően most valami nagy lehetőségek állnak előttünk, akkor ez a kórság, a barátnő-ügy, a mosogatógép tönkremenetele, A. késői hazaérkezése mind csak olyan dolgok, amik után könnyebb lesz kiteljesedni, tanulni, felemelkedni vagymi, de ha nem is lesz semmi, majd a pékáruk előállítását annak tekintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése