vissza a kerékvágásba

az mondjuk a múlt héten is úgy volt, hogy A. a hajnali Koni-kaja után ébredt, és ágyba hozván a fahéjas kapucsínómat el is viharzott, de ezt követően lassan indult be a napunk, az erőteljes takonykór miatt ugye nem oviztunk, így nem kellett sietni semmivel sehová.

a nagyok immár oviban, és ahogy az lenni szokott egy-egy kisebb szünet után, reggel lelkesen készülődtek, és maguknak választották a ruhát. most már Milán is válogat ám: nem akar tréningnadrágban menni (a fiúk általában abban vannak az oviban), neki "elmenősgatya" kell... hát hiába, ha Szofin nagyrészt szoknya van, akkor neki is csini ruha dukál. készülődés közben persze verseny is van ilyenkor, hogy ki készül el előbb, ki veszi fel előbb a csizmát/kabátot, ki ér oda előbb a kapuhoz és így tovább, ma Milán nyert. :)

én pedig élvezem, hogy hétalvó csöppöm félórája be is ájult, így nekiveselkedhetek a takarításnak. na nem mintha valami pedáns háziasszony lennék, de hosszú volt ez az elmúlt kb másfél hét, és nem volt olyan nap, hogy ne esett volna le kaja, ne löttyent volna ki valami innivaló, vagy borult volna egyenesen végig a nappalin/konyhán egy egész pohár mézes tea, és persze mindig mindent csak kutyafuttában csináltam, hogy velük is lehessek, vagy együtt csináltuk ugye, de az meg azért nem olyan. szóval hurrá, enyém a pálya, mire megérkezik a mai kávépartnerem, az alsó szintet rendbe szeretném vágni, csillogni villogni fog, de legalábbis ragacsmentes lesz. :)

/mondjátok, hogy nemcsak én vagyok olyan hibbant, hogy néha élvezem a házimunkát/