van az úgy, hogy arra eszmélek, hogy a családnak már három tagja is ébren van, a nap pedig besüt az ablakon. ebből tudom, hogy túl korán már nem lehet, és még félig csukott szemmel érzékelem, hogy mindenki jókedvű, és hogy a szokottnál is világosabb van - ez a nap már csak jól indulhat. a folytatás a már tizedik éve az éjjeliszekrényemre helyezett isteni fahéjas kapucsínóval lehet csak teljes, aztán emelkedett hangulatban tervezzük a napot.
reggeli, temetőlátogatások (amit mi talán egy kicsit másképp élünk meg, mint mások, de erről majd később...), családozás, és az első igazi, saját készítésű kenyér (mármint nem kenyérsütős, hanem tényleg igazi, sütőben sült!) elkészítése. kuckózós, de mégsem, meghitt, de nem szomorkás... ilyenkor át tudnám ölelni az egész világot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése