ma reggel Szofi talált anyu autójában egy kis hercegnő figurát, ami anyu egyik "pót-lányának" a játéka, csak az autóban maradt. Szofi elkérte a játékot anyutól, hogy ma hadd vigye be az oviba, és megígéri hogy vigyáz rá, és este vissza is adja anyunak, hogy anyu visszavihesse a jogos tulajdonosnak...
minden rendben is volt, mentem a nagyokért az oviba, megvolt a kis hercegnő, elindultunk haza... ez 1 km, kb 20 perc alatt tesszük meg általában. hazaérve, ahogy nyitottam a kaput, Szofi észrevette, hogy nincs meg a hercegnő... sírásra görbülő szájjal, és rémült, könnybe lábadt szemekkel nézett rám, és mondta: "aaanya, elvesztettem!" pedig egész nap úgy vigyázott rá! na akkor irány vissza az ovi felé, néztük az út szélét, a lehullott falevelek közt (így már bő félóra volt az út), bementünk az éppen még nyitva lévő óvodába is, megnéztük a zsákoknál, a folyosón, majd kifelé jövet az udvaron is, de a hercegnő nem volt sehol.
Szofi teljesen elkeseredett. hüppögve mondta, hogy mennyire sajnálja, és milyen szomorú miatta, és most mi lesz. sok mindent nem szoktam kívánni, talán inkább megérezni, de most őszintén, szívből kívántam hogy találjuk meg valahol, hazafelé jövet. és láss csodát: pár méterre az ovitól, a hazafelé vezető úton ott volt a földön a kis sárga ruhás hercegnő, Szofi pedig úgy örült, hogy kicsordult a régóta a szemeiben remegő könny. hazáig ugrándozott örömében, és nem győzte mondogatni, hogy mennyire örül. :))
az gyerekek érzelmi hullámvasútja sokkal inkább igénybe vesz, mint a sajátom.
Hála az égnek, hogy meglett a baba... :)
VálaszTörléserről most a szemüveg história jutott eszembe, látod hogy ismétlődik minden? :)
VálaszTörlésHisz egy "hercegnős" mesének mi más is lehetne a vége :-)
VálaszTörlésna igen, örülök én is nagyon, hogy meglett. Szofi mondta is párszor út közben, hogy mi van ha már valaki más megtalálta, én is a szemüvegre gondoltam, és reméltem hogy nem ismétlődik meg a történet. :)
VálaszTörlés