facebookos szembejövős

"Ott ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. A sérelmein csak a gyenge rágódik, ha erős vagy, odacsapsz, és nem is foglalkozol a megbocsátás gondolatával, hiszen aki bántott az saját szegénységi bizonyítványát és önértékelési problémáját tárta fel!

Ki is a gyenge? És kiről is szólnak a hallott vélemények????

Azt kérded: hogyan lehet megbocsátani? Gyakori kérdés, mert mindenkit sok sérelem ér, és ne

m jó magunkban hordozni a harag vagy a sérülés érzését. De tudnod kell, az ember negatív véleménye mindig a saját önértékelési zavarát tükrözi! Tehát az a gyenge aki bántó szavakkal vagy tettekkel próbálja lehúzni személyiséged! Ez csak a gyáva emberek trükkje.

Ha egy ilyen kérdést kapok, először megkérdem magamtól: én mit teszek ilyenkor?

Döbbenten tapasztaltam, hogy engem nem igazán ért sérelem, vagy csak nem vettem észre. Amikor szembesültem vele, akkor baj volt. Gyenge voltam. Sokat vizsgáltam ezt a kérdést, és rájöttem, hogy csakis ott lehetett megsérteni, ahol gyenge voltam. Ahol erős voltam, ott egyszerűen nem vettem észre. Nem volt mit megbocsátani.

Mások azt mondták: "Nem szép, amit összehordtak rólad! Csúnya dolog, amit tettek veled irigységből, rosszindulatból! Miért hagytad?! Miért tűrted, hogy tönkretegyék a hírnevedet, hogy megcsaljanak, elhagyjanak, becsapjanak?" 

Tűrtem? Nem, csupán megengedtem mindenkinek a saját bal lépéseit megtenni! Ez az Ő jellemüket igazolja, nem az én lelkem súlya ez a hazugság. A sérelem és a lelki bánat amit Ő okozott az nem az én karmám, hanem annak kell majd törlesztenie aki engem becsapott! Ha az én lelkem tiszta és mindig az igazat mondom, vállalom tetteim, nem kell elszámolnom a lelkiismeretemmel! Tehát a mások hazugsága nem fájt. Nem sérültem. A megbocsátás művészetét nem ismerem, mert még nem volt mit megbocsátanom. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez az igazság. Tudod, miért van így? Mert csak a gyenge sérül bennünk, az erős soha.

Más szóval: ott ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.

Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy "Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?" Ezen a ponton dolgozni kell magadon. "Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!"

A megbocsátás elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz.

A valódi önbizalom sérthetetlen. ;)"

/Gondolat/