nehéz ám így, hogy három kis takonypóccal telik az egész nap. tulajdonképpen amellett hogy kicsit rossz is, hogy a nagyok általában az oviban töltik a nap nagy részét, és várom a hétvégéket amikor együtt kuckózik az egész család, megvan a ritmus, KisBöbövel a napi program is (séta az oviig, ott bandázás, rajongók meg minden, majd vissza), és hát az oviban a nagyok mégiscsak célirányosabban le vannak foglalva, mint ahogy azt én meg tudom oldani a napi teendők sokasága mellett. az ilyen kuckózós napok pedig sokszor nehezen telnek, fogy az ő türelmük is, az enyémről nem is beszélve.
ilyenkor, amikor ilyen sok nap telik el együtt, ráadásul itthon ülünk emiatt a fene kórság miatt, jóó sok dolgot ki kell találni, hogy ne menjenek egymás agyára (meg az enyémre sem). :D persze játék az élet, meg mesélünk, rajzolunk, vonatot építünk, gyöngyöt fűzünk, de azért ott a főzni, mosni és takarítani való, meg néha az én agyamnak sem ártana némi szünet. ilyenkor jön az, hogy be kell vonni őket. egyrészt szerencsére nagyon érdeklődők, másrészt kis kotnyelesek, így sok dolgot csinálunk együtt. együtt rakjuk be a mosnivalót (tök ügyesen válogatják már, és profin kezelik a mosógépet is!), együtt főzünk, adják a krumplit, hagymát, segítenek a habarásban, és szívesen letörölnek bármit ha arról van szó (mondjuk ez némi utómunkát is igényel). viszont az ilyen napokon, amiken előre látom hogy hosszú lesz, szívesen haladnék is, egyedül. felkeltem fél7-kor, lementem, és gondolkoztam hogy mibe kezdjek bele. a mosogatás még oké... de kellene ma sütni kenyeret, berakni a mosást, stb-stb... de akkor mit csinálnak ők egész nap? szóval hagytam a fenébe a mosogatáson kívül mindent, és várom hogy felébredjenek... a kenyérsütés most úgyis az új sláger, kimérnek, beleöntenek, liszteznek, gyúrnak, tán még meg is sértődnének, ha kimaradnának a buliból. szóval kicsit nehézkesebb, kicsit több kreativitást igényel, kicsit nagyobb energia befektetésével jár, de maradunk az együttnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése