minden évben eljön az a nap, amikor végérvényesen kijelenthetjük, hogy na MOST jött el a tavasz. amikor már reggel 6-kor hangosan csicseregnek a madarak, a levegő ugyan még friss-hűvös, de mindenképp tavaszillatú, amikor két nap alatt kinyílnak az elültetett kis tulipánok, és a kerti székek látványa a lustaságom ellenére is a lavór és a szivacs kézbe fogására ösztönöz.
ilyenkor történik meg a már jó ideje halogatott első frappé elfogyasztása is, ami már-már tradicionálisan és másutt is igen nagy jelentőségű dolog, mintha ezzel nyitnánk utat a nap jótékony (és felettébb hatékony ) sugarainak, vagy valami ilyesmi. korábban amikor felmerül az első frappé gondolata, elodázzuk, érezve, hogy még nincs itt az ideje, aztán valahogy mégis csak eljön az a pont, amikor megszületik a na most! érzés. na ez éppen ma volt.
ez aztán magával vonzza a többi dolgot is: gyümölcsleves készült meggyből, málnából és ribizliből, a sült csirke és rizs mellé pedig innentől már nem kívánatos a csemege uborka.
a gyerekek már szalonnasütésről ábrándoznak, én beérném egy hétvégi bográcsozással is, ami a lényeg, komolyan mondom olyan érzésem (érzésünk) van, mintha egy hosszú téli álomból hirtelen ébredtünk volna, vekkerre. hát hajrá! :)
Ezekkel nem vagy egyedül, nagyon hasonlókat érzek én is. :-)
VálaszTörlésA képet látva Kata felkiáltott: nyammnyammnyamm :D
VálaszTörlésEngem egyrészt az keserít el, hogy 1. betegek vagyunk (legyen már vége!), 2. hétvégére ismét téli időt jósolnak :(
De ha ezt a kettőt letudjuk, akkor már talán én is ki merem mondani, hogy TAVASZ VAN VÉGRE! :D