a már megszokottnak mondható körömet csináltam, ami odafelé mindig húzósabb, mert ugyan nagyon csalókán, nagyon enyhén, de azért egy kicsit végig emelkedik. ezt még megspékelte a szembe szél, és hiába volt bennem az öröm, hogy végre futónap (múlt hét szerda óta nem voltam kint mert hófúvás volt ugye, még tegnap este 7-kor is leesett 10 centi), hiába volt bennem az öröm másik fele hogy a nap is süt, bónuszként pedig az, hogy az új cipőmmel a lábamon indulhattam útnak, annyira nyögve-nyelősen ment ez az egész odaút a szembeszélben, hogy teljesen kimerültem. nem mondom hogy az izmaim (??? :D), azt sem hogy a levegőt kapkodtam, egyszerűen úgy éreztem hogy elfogyott az energiám már féltávra. aztán persze jött egy pont jó szám a lejátszón, meg megráztam magam hogy na, irgumburgum, de a tízperces futásnak a közelébe sem értem, többször bele kellett sétálnom a hazaútba is. itthon ért csak a meglepetés: 39:53 alatt teljesítettem a távot, ami az eddigi legjobb időm, a múltkori tízperces futásos estén is 41:valamennyi volt a vége. szóval döbbenet, ez a cipő tényleg tud valamit. (vagy én, hihi :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése