tegnap futósnap és szélviharos-havaseső lévén egy zumba órára keveredtem. most voltam először ezen a helyen ilyen órán, mondván muszáj mozogni ahhoz, hogy elérjem a hőn áhított célom (ami elsősorban nem fogyás, hanem ... khm... halmazállapot változás, mondjuk így), és bár maga az óra hiába volt extrém módon fárasztó, némileg csalódás volt (latintuctucra ugrabugra, TELJESEN más mint a pénteki ahová régóta járok), ám de az instruktornak olyan lábai voltak, hogy képtelen voltam róla levenni a szemem. egyrészt bennem volt a "de jó neki!" érzés, majd a "nekem is ilyen kell", aztán persze itthon elmesélve az élményeimet elárultam A.-nak, hogy én ezekkel a lábakkal fogok álmodni. a hatás nem maradt el.
azt azért elhatároztam, hogy komolyabban fogom venni ezt a lábformázást, mint azt eddig valaha is gondoltam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése