mélységek

na hát megvolt a kis kálváriánk Majmóca miatt. történt ugyanis, hogy ugye vasárnap este nyoma veszett, és kisakkoztuk (sok keresés, majd agyalás után), hogy valószínűleg hazafelé úton, az egyik sportáruházba betérve hagyhattuk el, sőt azt is majdnem biztosan tudtuk, hogy a pénztárak környékén. ott már nagyon sietős volt a tempó, kapkodás lett a vásárlás és pakolás vége, a gyerekek mindent akartak amit akkor és ott megvettünk, Koni nyűgösen már jött volna haza, mindettől A. is olyan idegállapotba került hogy minden mindegy volt csak menjünk már. :D szóval valószínűleg Majmócáról elterelődött a figyelem, és kimakkolt a kosárból egy óvatlan pillanatban....

Milán szomorkásan feküdt le aludni, hogy de most mi lehet a Majmócával, hol lehet, és próbáltuk megnyugtatni, hogy hátha nem egyedül van ott a sötét, bezárt áruházban, hanem csak az autóban, csak a sötét miatt nem találtuk, majd apa reggel megnézi. na hát amikor tegnap reggel Milán felébredt, Majmó továbbra sem volt sehol, Milán pedig nem vitt semmilyen alvós állatot az oviba, mondván hogy neki nem kell semmi.... szóval voltak olyan pillanatok amiket én is megkönnyeztem, jobban mondva inkább csak én, mert Milán ugyan szomorú volt az első perctől, de úgy igazából nem sírt.

mindeközben én reggel 9-kor, illetve nyitás után úgy 1 perccel felhívtam az áruházat, és nagy örömhírt mondtak: a biztonsági őr talált egy kis majmot, vigyáznak rá délutánig, úgyhogy gyors telefon A-nak, hogy hazafelé legyen szíves arrafelé kerülni (kellett nekünk sietni vasárnap, lehet hogy 2 perccel hamarabb végeztünk, de a majomkereséssel legalább tízszer ennyi idő elment), és láss csodát: este 7-körül A befutott a kismajommal... de legnagyobb meglepetésünkre Milán bár örült, nem volt olyan kitörő a boldogsága, mint amire számítottam volna. úgy 1,5 órával később már eldobta, sőt meg is rugdosta a kedvenc Majmócáját, meg bezárta egy dobozba, és közölte, hogy ő már nem szereti. :-o Anya kapcsolt... félrevonultunk a fürdőszobába, és megpróbáltam kiszedni belőle amit gyanítottam: elmondta hogy nagyon haragszik a Majmócára, ezért nem szereti már, mert szerette volna ha tegnap, és az oviban is ott van vele, de nem volt ott. :( én pedig elmagyaráztam, hogy megértem hogy dühös, de gondoljon bele, hogy szegény kis Majmó, ott volt egyedül a sötét áruházban, és neki hogy hiányzott az hogy Milánnal lehessen, és annyira szereti őt, hogy amint lehetett, sietett haza hozzá, és már biztos megbánta hogy elcsavargott. a nagy őzikeszemek már könnyesen pillogtak, amikor átöleltem szorosan, és elmondtam neki, hogy van hogy Anya is mérges, sőt kiabál is, de attól még nagyon szeretem őt. na itt aztán eltörött a mécses (végre), és végül a Majmócával tért nyugovóra, igaz közben elmondta, hogy még mindig nagyon mérges rá, de azért alhat vele... és hogy majd csak holnapután fog neki megbocsátani. :)))

gyermeklélek... jajjj....

azt meg már csak lábjegyzetben, hogy belegondoltam hogy hány olyan szülő lehet, akik már vasárnap este azt mondták volna, hogy hagyd már azt a játékot, holnap veszünk másikat?!