Konstantina

olyan jó érzés így leírni a nevét, pedig nagyon ritkán használjuk ebben a formában. általában Koninak hívjuk a (te jó ég, máris) tíz hónapos, csöppségnek aligha nevezhető babánkat, de futnak még a családban Milán által kreált becenevek is (ő mindenkinek adott már, de ezt most nem fejteném ki :D). 

Koni annyira különleges mert persze mindegyikük, de ő valahogy máshogy is... nemcsak azért mert úgy érzem hogy vele lett TELJES a család, hanem van valami olyan kapocs is köztünk, amit nem tudnék megfogalmazni (vagy de, de ez egy fura sejtés...). Milánnal is van köztük valami plusz, mintha Milánnak egy külön érzéke lenne rá: ha Koni látótávolságon kívül is van, akkor is figyeli, és azonnal kapcsol és tettre kész ha segítségre szorul: valamit a szájába vesz, borítana, vagy épp esés van, Milán ott terem és segít. Szofi más: ő HA észreveszi, visít hogy menjek oda. amúgy ő az aki inkább segítőkész, tehát mindenki megtalálja a saját "feladatát" Koni körül. tetszik az is, hogy mindenki toleráns: természetes hogy Koni eszik először (bár mostanság már együtt eszünk mindannyian), ha épp tisztába teszem, szoptatom, altatom akkor tekintettel vannak rá és nincs figyelemelterelés. 

na és hát hogy mit tud ez a többminttízkilós óriásbébi? Áll rendületlenül, néha már kapaszkodás nélkül is pár pillanatig, és négykézláb pillanatokon belül ott van mindenhol. beszél: a csüccs, pápá, amm (hamma = értsd kaja :D), anny ami néha nyanya (ez én lennék :D), gyeegyee (gyere gyere) és a heves gesztikulálással előadott hábbábáágággá gyejeje bebbebenyenye végeláthatatlanul. imádom érte, ő sem lesz kisebb dumás mint a tesói meg az anyja. :)

kajával úgy állunk hogy gyakorlatilag már mindent eszik, cicizés pedig reggel ébredéskor és este lefekvéskor van már, néha délutáni alvás után is, ha kéri (van hogy kínálom de két cuppantás után elfordul). egyáltalán nem válogatós, mindent megeszik, múltkor például egy apró csigaház-gyöngy volt a kakijában... hmm. 

az alvás most úgy néz ki egyébként, hogy este fél8-8-tól alszik 4-ig, amikor felsír, de teát kíván, betol egy cumisüvegnyit és vissza is alszik egyből, majd reggel 7-körül jelentkezik ciciért, 8-fél9-ig bírja vele, amikor normális reggelit kíván, és 9-től megy a szunya, van hogy bő 2-3 óra is. délután fél2-től ismét alvás, fél4-körülig, de ha hosszú volt a délelőtti, akkor később kezdődik a délutáni és rövidebb is, ilyenkor extrafáradt estére... mindenesetre kijelenthető, hogy VAN napirendünk ismét, még ha rugalmas is. :)

azt hiszem hogy a legnyugodtabb és legkiegyensúlyozottabb gyerkőcünk, bár a nagyokkal sem volt gond, de nála valahogy mégis így érzem - bár múltkor épp azt mondtam A-nak hogy ez lehet hogy azért is van így, mert én is sokkal nyugodtabb-higgadtabb-elfogadóbb vagyok, mint a nagyoknál ugyanilyenkor. szóval ha turkál a szemetesben, 3szor rászólok és még mindig belenyúl, akkor megfogom és arrébb viszem, Miánnak azért a negyediknél volt hogy rácsaptam a kezére, vagy minimum hangosan rászóltam - na ez az amit így utólagosan már bánok, és az ilyen dolgokat igyekszem mostanában kompenzálni (nem azzal hogy mindent lehet, csak másképp próbálom megoldani a dolgokat). 

néha azt gondolom, hogy olyan gyorsan telik az idő, aztán rájövök hogy mégsem, mert mennyi minden történt már azóta hogy megszületett, egyébként pedig tényleg olyan érzés, mintha mindig is itt lett volna. és igen, harmadszorra is boldog perceket okoz az, hogy csak ülök és nézem... vagy hogy már nem csak úgy "van" a karjaimban, hanem átöleli a nyakam, ha felveszem. <3