néha irigylem az érzelmeket magukban tartó, vagy szinte teljes egészében ésszel élő emberek éltetét. mennyi bonyodalomtól megkímélik magukat, de komolyan.
nem úgy a mi esetünkben, amikor egy autó-kert-nyaralás-tennivalók-miazideiterv kérdéskört olyan érzelmi adok-kapokkal színezünk, hogy estére kicsit tán bele is lehet halni lelkileg. jó persze, ahol vannak mélységek, ott vannak magasságok is, a kopár és sík alföld hosszútávon unalmas... de azért az ilyen sziklás hegység jellegű meccseket ki tudnám hagyni a kis életünkből. amúgy pedig mondhatnánk azt is, hogy végül is, olaszos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése