van az úgy, hogy az ember napja remekül indul. sokáig alszanak a gyerekek, emiatt én is, és így a mugyan kihűlt kávét, de kipihenve iszogatom az ágyban. aztán csudajó kedvvel ébrednek sorban a törpik, a nagyok oviba indulnak, a kicsi kaja, játék, bohóckodás után mély álomba szenderül. aztán valahogy úgy alakul a nap, ahogy az időjárás: sötét felhők közelednek és szakadni kezd a hó. rám tör mindenféle vacak érzés, agyalnivaló, valami megmagyarázhatatlan okból. elérkezik a délután 3 óra, már csak úgy-ahogy vonszolom magam után a hangulatom a lakásban, csak azt csinálom meg amit nagyon muszáj, nyafogok magamnak, és a nutellával ujjnyi vastagon kent kenyeret nagy bögre kakaóval kísérem le, hátha segít.
aztán csönget a postás... több csomagot is várok a héten, de csak az egyikben tudom hogy mi lapul majd, ez a csütörtöki lesz, de ma még csak kedd van. feladó: háhhá... de EKKORA dobozban? mi a fene?
csomag kibont, hangosan ujjong, örömkönnyek potyognak. még ilyet... mégiscsak olyan jó ez a nap, mint ahogy indult. egy csomagban egy kis nyár (úgymint frappékeverő), utazás és tánc (a minap említett vágyott könyv formájában)... ezúton is köszönöm Szurcsi! ezt valóban kár lett volna a találkozásunkig halogatni. :)))
külön köszönet a postásnak az időzítésért, mert ha egy fél órával később jön, lehet ki sem megyek. :D
...nem tartom kizártnak hogy ma úton a gyerekekért beszaladok a kisboltba nescaféért. ha már. :)
...nem tartom kizártnak hogy ma úton a gyerekekért beszaladok a kisboltba nescaféért. ha már. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése