2013. augusztus 12., hétfő

4:32:40

Annyi mindent lehetne (vagy kellene?) írnom, de csak hébe-hóba szánok rá időt, hol ezért, hol azért. Na de most akkor jöjjön az egyik fő téma, a futás... 

Végre-valahára eljutottunk egy futócipő boltba, ahol megnézték a lábam, elszörnyülködtek, és azt mondták: nekem támasztékos cipőre van szükségem, mert a bokám és a boltozatom, hát hogy is mondjam... ezt igényli, na. Ennek két hátulütője van: drágább és rondább mindegyik támasztékos, mint a többi, szóval én már itt szörnyülködtem egy sort, na de ne adjuk fel a dolgot, én FUTNI AKAROK, a FÉLMARATONT AKAROM, márpedig ehhez ÚJ CIPŐ KELL, és ha egy ultrás (ezt a szó olyan mámorítóan hangzik a kis fejemben...) azt mondja hogy ilyen, akkor ilyen, én hiszek neki, elvégre ő tudja.... (és egyszer talán majd versenyen is találkozunk, hihi). Kiválasztottuk a milyent, és akkor jöttek a különféle méretek, aztán már a férficipők és abból a méretek, míg nem odáig jutottunk, hogy egy randa, támasztékos, férfi, 43-as cipő nyerte el az "ő lesz a jó" minősítést. nyugtáztam a napot: életem eddigi legdrágább, legrondább és legnagyobb cipőjével battyogok haza, lehetek-e így boldog? (lehetek! :D)

Tekintve, hogy előző nap kissé túlcsaptunk a lecsóba bulit illetően, másnap pedig indultunk az Őrségbe 4 nap kempingezésre, aznap még nem próbáltam ki, másnap pedig a sátorállítás, környék felfedezése sokkal előrébb való volt, mint hogy futkorásszak, de az első őrségi reggelen én biz' 6 órakor útnak eredtem, és körbefutottam a Vadása tavat. Négyszer. Az útközbeni forrásnál oldottam meg a frissítést, ott a cipőmre tévedt a tekintetem (nehogy vizes legyen :P), és megállapítottam, hogy óó, nem is olyan ronda. Az 5. kilométer után pedig azt, hogy nem is olyan nagy: kényelmesen elfér benne a lábam, nem úgy mint az előzőben.

A következő nap futásmentesen telt (a sípcsont gebasz óta, ami amúgy simán lehetett a nem megfelelő cipő miatt is Az Ultrás szerint), a rákövetkező reggelen viszont ismét útnak eredtem, akkor már a szomszéd falu templomáig futottam, meg vissza a tó másik partján, a forrást ismét útba ejtve, és remekül teljesített a cipő is, na meg benne én. Utána a tóparti padon nyújtva, majd elnyújtózva szemeztem az új szerzeménnyel, és megállapítottam: egészen csinos darab, különösen a kedvenc türkiz nadrágommal a felkelő nap fényében... jó páros leszünk! 


Itthon aztán bele kellett csapni a hosszúzásba, mert az új cipőt ugyan be kellett járatni a rövid távokkal, de a félmaraton időpontja egyre közeleg, én meg még sehogy nem állok, szóval gyűjteni kell a kiliket vadul. Hőség ide, hőség oda, én bizony útnak eredtem múlt hét csütörtökön este is, és bár 12 km volt tervben, csak 9 ment, ez is úgy, hogy 7-nél már könyörögtem volna azért, hogy valaki borítson rám egy vödör jéghideg vizet, és bár ez nem történt meg, találtam egy embert, aki épp locsolta a kertjét és szerencsére készséggel segített rajtam: megmostam a két karom, arcom, nyakam, ittam két kortyot, és folytattam a futást tovább: így is csak 9 ment, amit fejlüktetéssel zártam, hiába a kitűzött cél. sajnos ilyenkor kell megállni. Másnap hozzácsaptam a 3-at (akkor meg 5-öt szerettem volna, de nagy dörgés-villámlás közepette leszakadt az ég), vasárnap reggel pedig a soron következő csajos hegyen futást megtoldottam egy 3 km-es levezetéssel, szóval asszem' alakulunk. Kevesebb mint 100 nap a félmaratonig. Az előttem álló napok száma kevésnek, a táv soknak tűnik, de dolgozom az ügyön.
Ja és a címben lévő szám... azt még vasárnap reggel írtam fel. A pluszhármat futottam levezetésképp, úgy negyed 9 lehetett amikor egy kocsma mellett haladtam el. Onnan kiabált ki egy pasi, a fenti időt mondta be. Reflexből majdnem visszakérdeztem, hogy azóta iszik-e ott, aztán nyugtáztam magamban, hogy ez azért egy egészen jó kis maratoni időterv... 

4 megjegyzés:

  1. Szerintem jól néz ki a cipőd! ;-) Nekem is jól jönne egy ilyen lábbemérés, hogy minden okés-e. Bár nekem futócipőm van, nem is olcsó, de hogy pont a lábamhoz megfelelő-e, azt nem tudom. Én a 8 km óta úgy érzem, hogy nem kell ehhez hajszolnom magam. Még nem vagyok azon a szinten, hogy rendszeresen 8-akat futhatnék. A napi ötök esnek jól, néha ráhúzok egy hatodikat is, de ettől feljebb csak kínzás. Így is lassan besötétedik este és komolyan nagy gondban vagyok, hogyan oldjammeg az őszi, esetleg téli futást is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)
      Nekem is futócipőm volt, jóféle, csak nem az én lábamra való. Ráadásul a mostani 2 számmal nagyobb... ennyi kellett már a hosszabb távokhoz.

      Én rendszerint sötétben futok, ha van rá módod akkor csináld, én már kifejezetten élvezem - máskor úgysem tudok menni, nagyon ritkán esetleg reggel (szinte hajnalban), de akkor még nehezen mozgok. :D

      Törlés
    2. A probléma, hogy ahol futok (mező) nincs közvilágítás, nem csak a bokám törném ki, de támadástól is félnék. Kivilágítva csak forgalmas utcák vannak, ahol meg kell állnia zebráknál és míg odafutok, addig is át kellene futnom totál sötét parkon. Még nem tudom, hogy lesz.

      Törlés
  2. http://thecolorrun.hu/ hátha kedvet kapsz

    VálaszTörlés